Ez nem jótékonyság, ez üzlet
2009. március 10.
4
/ 5 oldal
Jól felfogott érdekből és nem jótékonyságból közelítenek az informatikai cégek a felsőoktatáshoz. (Cikkünk az informatikai cégek és a felsőoktatási intézmények együttműködéséről szóló sorozat következő része.)
Kontrollhiány
A jól megfogalmazott stratégia, a kivitelezésére alkalmas személy azonban mit sem ér megfelelő kontroll nélkül. Fontos a különböző formájú befektetések, az együttműködés hatékonyságának ellenőrzése, a munkaerőpiacon való helytállás, a pályán maradás, a tanultak hasznosításának és hasznosítható voltának kontrollja. Ezekre azonban gyakorlatilag ma még nincs példa, amiben a cégeknél végbemenő gyakori személycseréknek, a felvásárlások generálta változásoknak, az írásos szerződések hiányának is szerepe lehet. Ahogy annak is, hogy megdöbbentően kevés cég vár visszajelzést a termékeivel összefüggő szakmai kompetenciákkal távozó végzősök számáról, életútjáról. Mindez összefügg a karrierkövetés kérdésével is.
| Karrierkövetés Megoldhatatlan feladatnak tűnik a karrierkövetés. A törvényi előírás a hogyan kérdésre nem ad választ, s a lehetséges módozatok előtt álló – köztük törvényi – akadályok megszüntetésével sem foglalkozik. Lakhelyváltozásról, első munkahelyről vagy munkahelyváltásról nem kötelesek a hallgatók értesíteni az intézményt, vagyis csak a létező (OEP-, APEH- stb.) adatbázisok összekapcsolásával lehetne végzés utáni követhetőségüket megoldani, ami a személyiségi jog megsértésén túl más törvényességi problémákat is felvet. Megoldás lehetne a jelenleg csak törvényi szinten létező oktatási azonosító is. Akadályt „csak” a nem fokozott biztonságú személyazonosítást tartalmazó hallgatói diákkártya jelent. Ahol mégis próbálkoznak karrierkövetéssel, ott azt a HÖK vagy az erre létrehozott karrieriroda végzi. A jelenlegi körülmények között eredményesebb az alumni, vagyis az „öreg diákok” oldaláról indított kapcsolattartás. Ahol ez is hiányzik, a kikerülő hallgatók többsége fél éven belül kiesik az intézmény látóköréből. Vidéken a végzősök elhelyezkedési esélyeit növelő szaporodó regionális munkalehetőségek javíthatnának a jelenlegi helyzeten. Az alumni erényeinek bemutatására jó példa a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának információrendszerek tanszéke. Nyitott könyv a weboldalukon regisztrált „öreg diákok” életútja. Rendszeresen találkoznak, tapasztalatot cserének, tájékoztatják az intézményt a piaci folyamatokról, munkalehetőséget és szakmai gyakorlati helyszíneket kínálnak, bevonhatók az oktatásba, s közvetlenül vagy közvetve támogatásokat is generálnak. A tőlük érkező visszajelzések alapján az is eldönthető, mely ismeretek (pl. üzleti megoldásokra alapozott tudás) hasznosíthatók a mindennapi munka során, s melyek a csak az egyetem által „életben tartott”, felesleges tantárgyak. |
A gyakorlati oktatás tematikájában szereplő eszközökre, szoftverekre (is) vonatkozó szakmai kontroll ugyancsak hiányzik, ami a brand védelmének kérdését is felveti. Eddig azonban egyedül az SAP lépett érdemileg. Az SAP Business One-tematikájú gyakorlatok azonos minőségét az oktatást felvállaló partner, illetve az általa 3x6 órában kiképzett oktatók garantálják.
A kontroll lehetősége mindkét oldalon jogos igény (lehetne). Egyrészt a versenyben „tiszta lapokkal” játszó, megfelelő felkészültségű intézmények védelmében (reméljük, a felsőoktatásban részt vevők mindegyike ilyen, de az ördög sajnos sosem alszik). Másrészt fontos lenne a cégeknek is, hiszen a projektek végeredményével elégedetlen ügyfelek problémáikért ritkábban a szakemberek felkészültségét (még kevésbé önmagukét), sokkal inkább a márkát (le)minősítő terméket teszik felelőssé.
4
/ 5 oldal