Kooperációs csúcs

A kooperatív képzés gondolata és gyakorlati megvalósítása a 90-es évek közepén, a BMF-en született meg, megújult változatát ma már több intézmény is alkalmazza. Ennek a tantárgyi vizsgákon már sikeresen túljutott végzős, de még intézményi státusú hallgatók számára kitalált, az elhelyezkedésüket is segítő, kezdetben 5-10 hónapos, ma gyakorlatilag egyszemeszteres képzésnek egyfajta tudástranszferszerep is jutott. A szakdolgozattémát adó cégeknél a kidolgozáson munkálkodó hallgatók hetente 3 napot az ottani konzulens szárnyai alatt, kettőt az intézményben, az általuk választott, a munkájukat segítő tantárgycsoport óráin töltenek. Az esetleges anyagi vonzat már kar–vállalat közötti megállapodás függvénye. A start idején a kooperatív képzésben részt vevők 80 százalékának ajánlottak állást a képzésbe bekapcsolódó cégek. Ma már az arány nem ilyen kedvező.
 

A változások (kreditrendszer, bolognai rendszer bevezetése) remélhetőleg csak átmenetileg, de lefékezték a mindhárom oldal (hallgató, intézmény, cég) számára hasznos képzési forma terjedését. Pozitív változást a várhatóan a bolognai rendszer stabilizálódásával növekvő végzőslétszám mellett a vállalatok hozzáállásának változása hozhatna. Bíztató, hogy ma már nem kell ecsetelni, mert értik a cégek a kooperatív képzés, a végzést követően azonnal érdemben hadra fogható friss munkaerő előnyeit, ám a válsággal való küzdelmük jelenleg csökkenti ennek esélyeit. A feltételeknek is megfelelő cégek felkutatásában komoly szerepük lehet a cégekkel szoros kapcsolatban álló kompetencia-központoknak (már ahol vannak).
Ne lehet persze mindent a vállalatok hozzáállására fogni. Mert míg a szakképzési támogatást nyújtók számát tekintve példaértékĹą Debrecenben, ki tudja miért, a hallgatók gyakornoki elhelyezése valóban nehézkes, addig Szegeden fordított a helyzet. Hiába a nagy céges érdeklődés, ha nehezen találhatók az igényeknek megfelelő hallgatók.

Lesz még jobb is

Az együttmĹąködések elmélyítésének és kiszélesítésének lehetőségeiről nincs egységes vélemény. Szükségét egyik fél sem vitatja, de hogy melyik oldalnak kellene ezért többet tenni, azt eltérően ítélik meg. Jó jel, hogy nem látni sárdobálást, sőt gyakori az „önhibáztatás”. A kapcsolatok hiányát, nem megfelelő szintjét a cégek anyagi lehetőségeik korlátjaival, az intézmények rugalmatlanságukkal, zsúfoltságukkal, oktató-, hely- és időhiányukkal magyarázzák. Úgy tĹąnik, mintha kezdenék kiismerni egymást, s körvonalazódna a közös útkeresés.
Vannak persze a vállalatok fokozott jelenléte miatt a felsőoktatás függetlenségét veszélyben érzők. Ám mind többen látják be, hogy nem lehet a piaci elvárásokkal szemben csak elméletben felkészült, ezért a munkaerőpiacon eladhatatlan hallgatókat dobni a mélyvízbe.

(A következőkben szakemberek, oktatók, vezetők segítenek cégük, karuk, tanszékük fentiekkel összefüggő programjának, lehetőségeinek, tapasztalatainak megismerésében.)