Önkormányzatok informatikai vezetői, szoftverminősítő cég vezető munkatársa, technológiaszállító és az EU-konform e-ügyiratkezelésben már viszonylag elöl járó állami szervezet, a PSZÁF középvezetője is megtisztelte az IIR Hungary „E-ügyintézés” konferenciájának „Közigazgatási ügyiratkezelő rendszerek sokfélesége – egységesítési törekvés” kerekasztalát. Csupán polgármesterek, jegyzők, képviselők helyei maradtak képletesen üresen.
Formátumdilemmák
A levéltáraknak és az önkormányzatoknak, de a jogi szabályok készítőinek is össze kéne dolgozniuk, véli Király, hogy megnyugtatóan oldódjon meg a levéltárak felé történő iratátadás kérdése. Megoldatlan többek között a 20-50 év múlva is olvasható iratokat biztosító adattárolás (szerkesztői megjegyzés: ezt célozná a szóba sem került open document szabvány), de a levéltárak és a közigazgatási szervek által befogadott fájlformátumok szabályozása is hiányzik, tette hozzá Belső Barnabás. Ezeken túl a közigazgatásban alapvetően elterjedt Word-dokumentumok évtizedeken túli olvashatóságának tartalomkezelési kérdéskénti kezelésére is kitért. S mivel ez már a levéltárakat is érinti, megjegyezte, a levéltári átadás technikai definíciója is hiányzik, ami azonban már túlmutat határainkon, hiszen nemzetközi szinten megoldatlan.
A szombathelyi informatikai igazgató a kissé távolabbi vizekről visszaterelte a társalgást a mai rideg hazai valóságba, azzal a látszatra egyszerű, de provokatív kérdéssel, hogy az APEH által alkalmazott megoldást, amely a TIF-et deklarálta elfogadható formátumnak, ugyan hogyan lehetne az informatika világában gyakran járatlan, de hatalmi szóval bíró és egyéni igények garmadáját felsorakoztató képviselőkkel és tisztségviselőkkel telített önkormányzatokra ráerőltetni. Keringer szerint a hazai viszonyok között ez csakis jogszabályokkal biztosítható. Belső Barnabás ezt azzal fejelte meg, hogy a közigazgatási szerveknél dolgozókat nem az ügyirat formátuma, hanem olvashatósága érdekli, így a végfelhasználó oldalán a munkavégzést biztosító funkcionalitás és az információ védelme, megőrzése – informatikailag és szabályozás szempontjából – egyaránt kezelésre szorul. A PSZÁF főosztályvezetője szerint ugyanakkor a jogalkotás oldaláról a probléma megoldott, hiszen 2005-ben IHM-rendelet határozta meg a használható – kellőképpen normatív és műszaki – formátumokat. Az intézmények dolga kiválasztani, mit kíván az abban felsoroltak közül értelmezni. (A kétféle hozzászólásból kitűnt, mennyire eltérő közegben végzik az állami és az önkormányzati intézmények informatikusai a munkájukat.)