Ez nem jótékonyság, ez üzlet
2009. március 10.
2
/ 5 oldal
Jól felfogott érdekből és nem jótékonyságból közelítenek az informatikai cégek a felsőoktatáshoz. (Cikkünk az informatikai cégek és a felsőoktatási intézmények együttműködéséről szóló sorozat következő része.)
Multi módra
A multinacionális informatikai cégek magyarországi leányvállalatai közül pl. az IBM, a Cisco, a Sun, az Oracle és a Microsoft idehaza is corporate programjaival van jelen. Utóbbi a felsőoktatáson túl a középiskolákra is odafigyel. A képzések tartalmának színvonala a tananyag által garantált, ám annak angol nyelvű papír- és elektronikus dokumentumai – bár elméletileg nem okozhatnak fennakadást – az angolnyelv-ismeretünket jellemző anomáliák miatt már az oktatókkal kapcsolatban is kérdéseket vetnek fel, kiváltképp a vidéki intézményekben. A programok sikerességét azonban ez csak részben befolyásolja, többségük népszerű és eredményes.
A különböző, általában az intézményeken belül folyó, de nem a tananyag részét képző ingyenes képzések célirányosak, és a piac szakemberhiányához igazodóan rugalmasak. Az Oracle támogatási formái között felbukkanó, a partnerek oldaláról jelzett szakemberhiány megoldását célzó Junior képzés mellett az eredményes vizsgát követően CCNA minősítést adó, négyszemeszteres Cisco Hálózati Akadémia is igyekszik megtalálni – intézményi hozzáállástól is függően – a hálózati szakemberekkel szembeni elvárások és a felsőoktatás betartandó előírásai közötti egyensúlyt. A Microsoft is minősítésszerzéssel kecsegtető kurzusokat tart, jelenleg tíz feletti intézményben. A hallgatók tudásának bővítésére egy-egy gyártó ingyenesen igénybe vehető klubprogramokat is indít (SAS). (Az említettekre később még visszatérünk, összefoglaló táblázatukat Tabella rovatunk tartalmazza.)
| Vidék kontra főváros A vidéki intézmények hallgatóinak piacképességéről a multik regionális partnercégei gondoskodhatnának. Azonban szűkös állományukból kevesen képesek az ügyfelekért vívott napi küzdelemben a hallgatók bevonásához, illetve a szakdolgozattéma adásával járó „kötelezettségekhez”, a kapcsolat kiépítéséhez és ápolásához embert biztosítani. (Kivétel persze mindig akad, ilyen például az IBM Magyarország partnere, a Polygon, amely több fővárosi mellett a szegedi, debreceni, pécsi egyetemekkel is gyakran indít közös projekteket, vesz részt innovációs klaszterben.) Ezt a régiók intézményei – néhány, az együttműködések terén is kiemelkedően teljesítő kivételével – negatív (s tegyük hozzá, versenyhelyzetük folytán „zsebbevágó”) diszkriminációként élik meg. Az életközeli szakdolgozattémák, a vállalati ösztöndíjak hiányán túl, a gyakorlati IT-oktatás színvonala, támogatottsága és az oktatók továbbképzése tekintetében is. A kiemelkedően teljesítő vidékiek mögött olyan szolgáltató központok, illetve multinacionális informatikai cégek (National Instruments, Tata Conculting Services stb.) állnak támogatóként, amelyek kedvező infrastrukturális, logisztikai feltételeket biztosító városra, a szakember-utánpótlás szempontjából megfelelőnek ítélt felsőoktatási intézményre találtak a térségben. A cégek ugyanis, mint tudjuk, nem nagylelkűségből, hanem valamit valamiért alapon, üzleti céllal, szakember-utánpótlásuk érdekében nyújtanak támogatást. |
2
/ 5 oldal