Ez nem jótékonyság, ez üzlet
2009. március 10.
Jól felfogott érdekből és nem jótékonyságból közelítenek az informatikai cégek a felsőoktatáshoz. (Cikkünk az informatikai cégek és a felsőoktatási intézmények együttműködéséről szóló sorozat következő része.)
Az üzleti megoldások forgalmazói számára fontos, hogy a gazdaságba kikerülő hallgatók ismerjék nevüket, s termékeik alkalmazhatóságának széles körét. Mások szoftvertechnológiájuk hazai népszerűsítése, az ahhoz értő minőségi szakemberek utánpótlásának érdekében ápolnak az informatikai, a mérnök- és tanárképzésben részt vevő egyetemekkel, főiskolákkal kapcsolatot, nyújtanak számukra különböző formájú támogatást. Nem társadalmi szerepvállalásról van szó, sokkal inkább jól felfogott üzleti érdekről. Az informatikai kkv-k talpon maradása, a globális vállalatok hosszú távú versenyképessége ugyanis csak az új technológiákat, szoftvereket (is) ismerő, termékekhez (is) köthető szakmai kompetenciájú, minőségi szakemberekkel garantálható. Az innováció fontosságát is mind többet hangoztatják, így van remény, hogy ismét szükség lesz idehaza is tudásukat k+f területen kamatoztató kiművelt főkre.
Támogatási lehetőségek
A támogatások leggyakoribb célpontjai a gyakorlati képzés helyszínéül szolgáló tematikus laborok. Hardver-, szoftvereszköz-állományuk, felszereltségük szintje az intézmények és informatikai cégek együttműködési készségének (is) függvénye. Ritkább, de az említettnél magasabb színvonalú kapcsolatot tükröznek a technológiákhoz kötődő, a helyi oktatási igényeken túlmutató kompetencia-központok. Helyszíneik szinte kizárólag a kibocsátott hallgatók számát, minőségét és szakirányát tekintve is az élmezőnyben lévő intézmények (BME, ELTE, BMF NIK, SZTE stb.). Legtöbb a BMF kötelékében található.
A hallgatók elhelyezkedését garantáló szerződésekkel alátámasztott kooperatív képzés, a gyakornoki programok, a cégek tevékenységéhez kötődő szakdolgozattémák a cégek körében hullámzó népszerűségnek örvendenek, a vállalati ösztöndíjak már ritkábbak. A kutatás-fejlesztési megbízások, a pályázati lehetőségek, a klaszterekben való részvétel az intézmények innovatív képességének megtartását, növelését célozzák. Szakképzési hozzájárulásból gyakorlatilag minden egyetem, főiskola részesül, az összegekről nem kaptunk tájékoztatást, de leggyakoribb felhasználási módjukról igen. A vállalatoktól „felpántlikázottan” érkező összegek fedezik többek között a laborok hardverfelszerelésének költségeit. A cégek többsége ezzel le is tudja az „együttműködést”. (A cikksorozatunk elkészítésében részt vevő informatikai cégek által nyújtott támogatási, együttműködési formákról készült táblázatos összeállítás szereplőire később még visszatérünk.)
A cégek anyagi lehetőségei korlátozottak, ezért a hazai kkv-k többnyire egy-kettő, és a multinacionális vállalatok leányai is csak korlátozott számú, kiemelten a tevékenységükhöz közel álló, „minőségi” képzést nyújtó, jól felkészült végzősöket kibocsátó egyetemmel, főiskolával tartanak kapcsolatot. Az intézmények egy része nehezen érti, éli meg a korlátokat. Közérzetükön például hatékonyabb, „gazdaságosabb”, a hallgatók érdekeit szem előtt tartó támogatáskezeléssel és a támogatók körének szélesítésével lehetne javítani.