Kamatozó kapcsolatok
2009. március 9.
Minél nagyobb és összetettebb egy felsőoktatási intézmény, annál nehezebb vállalati kapcsolatainak felderítése. Ezért csak a legelterjedtebb együttműködési, támogatási formákról, azok eredményességéről, lehetséges továbbfejlesztésükről, illetve a felmerülő akadályokról, a továbblépés nehézségeiről alkothattunk képet.
Mint kiderült, már a kapcsolatfelvétel sem egyszerű. (Cikkünk az informatikai cégek és a felsőoktatási intézmények együttműködéséről szóló sorozat következő része.)
Mindkét oldal érdeke az együttműködés. Az intézményeknek a gazdasági vérkeringésbe lehetőleg azonnal integrálható, vagyis naprakész felkészültségű hallgatókat kell(ene) kibocsátaniuk. A vállalatok a technológiáikkal, alkalmazásaikkal az oktatás során kedvező tapasztalatot szerzettekben remélik megtalálni a piaci potenciáljukat növelő, márkájuk iránt elkötelezett munkaerő-utánpótlást. Ez utóbbiból kiindulva néztük meg, mit, hogyan és mióta tesznek meg ezért a cégek. Igyekeztünk kideríteni, hogyan kezdődnek és működnek a kapcsolatok, mint ahogy azt is, miért csak néhány egyetem, főiskola és – elsősorban multinacionális – cég szerepel a ma már mind gyakrabban írásban rögzített szerződéseket megkötők között. Ezeken túl a leggyakoribb támogatási formák és kialakulásuk, fenntartásuk, átalakulásuk mikéntjének és miértjének is utánajártunk.
Gentleman agreement
Vélhetően a felsőoktatási intézmények egymás közti versenye áll a támogatási megállapodások mind gyakoribb írásos formája mögött. Meglétük azonban, kiemelten a gyakorlatok során alkalmazott szoftvereket illetően, még nem mindennapos. Az együttműködések ma is gyakran szóbeli megállapodásokra épülő személyes kapcsolatokon nyugszanak, így intézményi szinten kevésbé átláthatók, követhetőségük esetleges, ezért az érdeklődők nem, vagy csak nehezen juthatnak a megállapodásokról teljes körű információhoz (a honlapokon esetenként a hírrovatban, a vállalati kapcsolatok címszó alatt, vagy a tantárgyakat végigböngészve találhatunk információt). Az intézményi összevonások következtében kialakult, a honlapok szerkezetében is tükröződő, a kívülállók számára nehezen követhető szervezeti felépítés nem kedvez a kapcsolatok feltárásának, követhetőségének. (Sietve tesszük hozzá, hogy egy-két kivételtől eltekintve, a vállalatok honlapjain is fehér hollónak számítanak a felsőoktatási kapcsolatokról, támogatásokról szóló információk.) A pályázatokban, klaszterekben, céges és intézményi projektekben való közös részvétel, illetve a kutatás-fejlesztési megbízások mögött viszont értelemszerűen írásos szerződések állnak.
Kapcsolatépítés
A kapcsolatfelvétel módja, ideje és a kezdeményező oldal igen sokszínű. Ennek oka részben az intézmények eltérő korában, a többszöri reformokkal összefüggésben (is) változó összetételében, tematikájában, valamint az együttműködésekben élenjáró multiknál végbement (vagy zajló) szerkezeti – felvásárlások, üzletágmegszűnések, átalakulások – és termékpaletta-változásokban keresendő. Hozzátéve, hogy a reformok hol ösztönözték a cégek és a felsőoktatás közötti együttműködést, hol épp ellene hatottak, a már kialakult kapcsolatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásukat is beleértve.
Eltérőek és nem az „esélyegyenlőséget” szolgálják a cégek intézményekkel szembeni kiválasztási szempontjai. A multik kiemelten az informatikus-, illetve mérnökképzésben élenjáró nagyobb egyetemekre, főiskolákra fókuszálnak, az üzleti megoldásokat (is) forgalmazóknak a gazdaságtudományokra, kommunikációra, marketingre stb. összpontosító intézmények a célpontjai. A piacvezető technológiai cégek oldaláról indított, a legújabb technológiáik megismerését célzó megkeresések ritkábbak, inkább a bejáratott, de még nem lejárt termékpalettára összpontosítanak. Ha mégis előfordul, sikere erősen intézmény és azon belül is oktatófüggő. Tananyagba beépülésre kevésbé esélyesek, inkább kvázi ingyenes tanfolyam jellegű megjelenésük a valószínűbb. A hazai és a kevésbé ismert külföldi vállalkozások inkább személyes kapcsolatokra, kötődésekre építve közelítenek. Ezek alapja éppen úgy lehet lokálpatriotizmus, kötődés az alma materhez (alumni), mint baráti, családi, iskolatársi vagy munkahelyi közös múlt.
Azonban ma még a nem személyes kapcsolatokon alapuló megkeresések és a karok, tanszékek, oktatók egymásra találása is esetleges, így a tárgyak gyakorlati oktatásánál alkalmazott szoftverek is. Az informatikai képzésben élenjáró egyetemekkel, főiskolákkal kooperáló vezető informatikai vállalkozások között azonban már mind több a tudatos kapcsolatépítő. Az ipari partnerekkel hosszabb ideje kapcsolatot ápoló, a reformok során szerkezetileg kevésbé változó intézmények helyzete is kedvezőbb. Partnercégeik oktatási programjaiknak aktív szereplői, így azoknak nemcsak a végzősökkel szembeni igényeit, de 2-3 éves szakemberszükségletét is ismerik. Kielégítéséhez vélhetően megkapják a szükséges támogatást. Ezekre a későbbi cikkekben hozunk konkrét példát.