Bonyolult a felsőoktatásban informatikát oktatók helyzete. A megoldásban az ICT-cégek szerepvállalásának is része lehet, de ennek formái még képlékenyek. Vannak kedvező előjelek, ám mintha témában érintettek nem mindegyike tartaná fontosnak a hallgatók elhelyezkedési esélyeinek növelését.
Hol a határ?
Eltérően ítélik meg az informatikai cégek, hogy érdekeltek-e az oktatók szoftvereikkel, eszközeikkel összefüggő felkészültségében, illetve lehet-e rá befolyásuk. A márkanevet féltők ezt szeretnék kontrollálni, míg mások intézményi kompetenciának tartják, s ugyan igyekeznek lehetőség szerint segíteni elsősorban az új technológiákkal összefüggő felkészülésükben, de alapjában bíznak a tanárok alkalmasságában, önművelő képességében, így gyakorlatilag szabad kezet adnak nekik. Ritka, hogy bármely módon is ellenőriznék, milyen tárgyak keretében, milyen minőségben, hány hallgató részesül a termékükre alapozott gyakorlati oktatásban. Kivétel néhány, a felsőoktatásban is jelen lévő nemzetközi szintű, nem tantárgyhoz kötődő képzést, illetve ingyenes szoftverhasználatot nyújtó program (Oracle Academy, Cisco Hálózati Akadémia, MSDNAA stb.). Ezekben idő és intézmények szerint is adminisztrált a szoftverletöltések, a kurzusokba bekapcsolódók és – ha sor kerül rá – a sikeresen vizsgát tevők száma. Az SAP Magyarországnak is vannak már a brand védelmét szolgáló próbálkozásai.