Informatikaoktatók - nehéz helyzetben
2009. február 24.
Bonyolult a felsőoktatásban informatikát oktatók helyzete. A megoldásban az ICT-cégek szerepvállalásának is része lehet, de ennek formái még képlékenyek. Vannak kedvező előjelek, ám mintha témában érintettek nem mindegyike tartaná fontosnak a hallgatók elhelyezkedési esélyeinek növelését.
A technológiákat, gazdasági informatikát oktatók felkészültsége és rálátása a gazdaság igényeire eltérő. A legfelkészültebbeket begyűjtik a műszaki és azon belül informatikaoktatásra berendezkedett, a legújabb technológiák tanításához is megfelelően felszerelt – a konszolidációt követően ma már hetven-egynéhány intézményt tekintve elenyésző számú – intézmények, míg a többiben szélmalomharcát vívja néhány, e mellett elkötelezett vezető, oktató.
Variációk egy témára
A gazdaság területén, a hivatalokban is munkát vállaló, a k+f projektekben részt vevő tanárok tudása egyértelműen naprakészebb, és ebből a hallgatók is részesülnek. S szerencsés a helyzet ott is, ahol a technológiában, annak alkalmazásában képzési évei alatt elmélyült PhD-sből válik oktató. Ez az oktatás minőségére és az új iránti fogékonyságra is garanciát jelenthet, fejtörést csak a piac csábítását kompenzálni képes anyagiak okozhatnak (erre később még visszatérünk). A konferenciákra, az informatikai vállalatok által felajánlott, számukra többnyire ingyenes képzésekre járók is képesek valamilyen mértékben lépést tartani a fejlődéssel. De akadnak a maguk vagy környezetük miatt az állóvízből kimozdulni képtelenek, akiknek az előadásai „kötelező” jelleggel maradnak benn a tantervben, de nem növelik a hallgatók motivációját, s nem adnak azok későbbi munkája során hasznosítható ismereteket.
Az oktatók gyakran autodidakta módon sajátítják el a gyakorlatok megtartásához szükséges ismereteket, kedvezőbb esetben részt vesznek a cégek kizárólag oktatók számára létrehozott képzésein. Köztes megoldás a piac számára szervezett igen költséges, de részükre ingyenes, már fentebb is említett tanfolyami részvétel. A tanárok, PhD-sek továbbképzését célzó néhány hetes céges tanfolyamok az egymás közti tapasztalatcserére is kiválóak. Ezek a vezetők „hatókörén” kívül eső, a hallgatók érdekeit szem előtt tartó „intézményközi” tapasztalatmegosztások csillapíthatják az intézmények közti versengésből adódó negatív hatásokat. Dicséret illeti egy későbbi, az együttműködések formáira kitérő cikkünkben majd nevesített szervezőiket.
Néhány vállalati támogatás a szoftverekkel, technológiákkal összefüggő dokumentáció átadására, a tananyag összeállítására is kiterjed. Ez azonban nem általános, így marad a már említett, a meglévő ismereteikre és legális, ingyenes forrásokra alapozott autodidakta felkészülés. Nyilván ez is oka, hogy az erre kényszerülők nehezen állnak át az általuk már ismert, begyakorlott szoftverek oktatásáról modernebb, újabb technológiát képviselő, a piaci követelményekhez jobban igazodó alkalmazások tanítására.
Ugyanakkor vannak minden képzési lehetőséget kihasználó s így a legfrissebb ismeretekkel rendelkező, ám épp ezért maximálisan leterhelt tanárok is, akik a fizikai határaikon nem tudván átlépni, már nem képesek újabb terhet magukra venni. Ez is lehet az oka, hogy bizonyos szoftverek, technológiák időszakosan kiszorulnak egy-egy karról, tanszékről.