Az informatikai képzéssel (is) foglalkozó intézményekbe jelentkező hallgatók ma hozzávetőlegesen három csoportba oszthatók. Arányát tekintve a legkisebb a különböző informatikai területekhez már a felvétel előtt erősen kötődő, tudásuk elmélyítésében motiváltaké. Többségükből speciális tudást is magába szívó „mintahallgató” lesz, ők már tanulóéveik során „elkelnek”. A második – az informatikai hallgatók teljes számát nézve arányában az előzőnél jóval nagyobb – csoport a lusta és/vagy motiválatlan, a jelentkezéskor a jövőjükről még halvány képpel sem rendelkezőké. Közülük a képzés színvonala, a hozzáférhető technológiák frissessége folytán motiválhatóknak javulnak az elhelyezkedési esélyeik, a maradék részben kibukik, rosszabb esetben – többnyire az állam költségén – elnyújtja a képzési időszakot. A harmadik csoport az önbizalom-hiányosoké. Felsőoktatásbeli pályafutásuk erősen oktatófüggő, és ha nem sikerül elsősorban maguk számára bizonyítniuk, alapvetően ők is az előbb említett két módon „végezhetik”.

Motiváció – hatás, ellenhatás

A motiváltságukra is hatással lehet, hogy a hallgatók érdeklődése nem fedi egy az egyben az intézmények tantervi elképzeléseit. Az informatika szakosakra kiemelten jellemző a piaci igény szerinti orientáltság. (Egy a napokban megjelent, az angliai felsőoktatásba jelentkezőkkel kapcsolatos felmérés szerint ott ez a felvételizők egészére igaz. Az előző évinél félmillióval több kandidáló, valamint bizonyos szakok előtérbe, mások – pl. az építészettel összefüggők – háttérbe szorulása a válságra való érzékeny reakciójukra, a piac munkaerőigény-változásának ismeretére utal.) Mivel gyakran már hallgatóként is „munkavállalók”, kevésbé a hosszú távon kifizetődőbb, például a folyamatmenedzsment és hasonló tantárgyak óráin tanultakra, mint inkább a rövid időn belül hasznosítható, például a honlapfejlesztési és PHP-programozási ismeretek elsajátítására fogékonyak. A gazdasági karok hallgatóira korábban az „SAP-függőség” volt jellemző.

Időben és jó helyen kezdeni

Az általános és középiskolások számára meghirdetett hazai és nemzetközi versenyeken elért eredmények az informatika, az infokommunikációs technológiák iránt érdeklődő, kiemelkedően tehetséges fiatalokról árulkodnak. Felfedezésükben, illetve a felsőoktatásba már bejutott, de motiválatlan hallgatók figyelmének felkeltésében komoly szerepe van néhány informatikai cégnek és szövetségnek. A jó hír, hogy vannak már erre figyelmet, erőforrást fordítók, a rossz, hogy nem elegen járulnak ma még hozzá a tehetségek kibontakoztatására alkalmas hazai versenyek számának, tematikájának bővüléséhez. A fiatalok szeretik megmérettetni magukat, s motiváltságukra is jó hatással lehetnek a hazai és nemzetközi elmeküzdelmek.

Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de az oktatóktól, intézményi vezetőktől hallottak alapján, ahogy fentebb már utaltunk rá, vélhetően a gyengébb eredményre predesztinált, a tanulmányaikat félbeszakító vagy az alma matert motiválatlanul elhagyó végzősök vannak ma többen. Ez utóbbiak (és az intézmények) számára a BSc szakokon kötelező négy hónapos gyakornoki időszak (is) kellemetlen meglepetést tartogat. Nem kapkodnak utánuk a vállalkozások, így sokan kényszerből családi mikrovállalkozásoknál „gyakornokoskodnak”, ezáltal vitatható a négy hónap eredményessége. További kérdés, hogy vajon ők a bolognai rendszer bevezetésekor megfogalmazott elvárásoknak megfelelő képzettséggel és képességekkel hagyják-e maguk mögött az alma matert.