Informatikai álláspiaci összeállításunk korábbi fejezeteiből kiderült, mit vár el a munkaadói oldal az IT-állásokra pályázóktól. A hiány- és dömpingszakmákról is esett szó, ám arról még nem, mit kínálnak a cégek elvárásaik ellenében.

Álláskeresési trendek

Buda Szabolcs három, az igényeiket alapvetően meghatározó kategóriába sorolja a munkavállalókat. Mint mondja, eltérő a háború utáni első generáció (1946–1964), a mai elvárásoknak már mentalitásban és tudásban is könnyebben eleget tevő 1978 után született korosztály és a kettő közöttiek munkaerő-piaci helyzete. Míg a korábbi munkavállalók – kiemelten az elsőként említettek – beérték a biztos munkahellyel és fizetéssel, az utóbbiaknak már sokkal magasabbak az elvárásai. A változó munkaerőpiachoz igazodva az egy munkahelyen töltött – az USA-ban és Európában ötven éve általánosnak mondható – átlag 27 év mára négyre csökkent. A munkavállalók ma szakmai önéletrajzukat online adatbázisokban tároló kvázi „szabad ügynökök”, folyamatos álláskeresők, a globalizáció következtében nemzetközi munkaerő-piaci szereplők. A Jobpilot ügyvezetője nemzetközi felmérésekre hivatkozva állítja, ma már Európa és az USA munkavállalóinak 70 százaléka nyitott a váltásra. A változás a munkaadókat is válaszra késztette, ami többek között a már fentebb említett, a fizetésen túl kínált különböző juttatásokban és képzésekben realizálódik.

A nagyobb munkavállalói fluktuáció, ha nem is éri el a nemzetközi munkaerőpiacra jellemző szintet, ma már a szolgáltató központokban dolgozó helpdeskeseken, ügyfélszolgálati munkatársakon túl, gyakorlatilag a hazai informatikai munkavállalók teljes állományára igaz.

Az álláskeresők által felállított, a választásukat befolyásoló fontossági sorrendről eltért az állásközvetítők véleménye, ami annak munkakörönkénti eltérésével és a megkérdezett állásközvetítők e tekintetben különböző kompetenciájával magyarázható. Kóthay szerint a tapasztaltabb jelöltek számára az eddig végzett munkához képesti nagyobb szakmai kihívások, a fejlődési lehetőség még a magasabb jövedelemnél is nagyobb vonzerő, míg a tapasztalatlanabbaknál és a kezdőknél a fizetés összege a domináns. A többiek álláspontja is hasonló, vagyis az értékes munkaerő számára legvonzóbb célpontok a naprakész tudást és szakmai (s nem feltétlenül pozícióban mérhető) előremenetelt kínáló munkaadók. Ezért az állásközvetítők már jelentkezéskor igyekeznek a korábbi munkák során szerzett tapasztalatokon túl a váltás okát, a motiváló tényezőket is kideríteni, teszi hozzá Restás Renáta. Mindez arra utal, hogy ma már a hazai álláspiacon (is) mindinkább az állást kereső informatikus diktál. Sótér Tímeáék gyakorlatában sem a fizetés áll az első helyen. Megelőzi a munkavégzés helye és az álláskeresővel szembeni elvárások. Kihangsúlyozva, hogy a felállított sorrend a megpályázott pozíciótól függ, egyedül Farkas Beatrix említi a tréningeket, a képzési lehetőségeket és a kínált munkakörnyezetet – egy szinten a fizetéssel – az első helyen.

Vonzó vagy riasztó lehet a jövendő főnök személye, akivel általában már csak az első megmérettetéseken túljutottak találkoznak. A változó gazdasági környezet, az ezzel együtt változó cégek, a felvásárlásokról, összeolvadásokról, csődökről szóló hírek hatására a cégek stabilitása is felértékelődött az álláskeresők körében.