Az olyan technológiai iparágak esetében, mint például az informatika, az átlagnál gyorsabban változnak az állások betöltéséhez szükséges kompetenciák. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaságban, a társadalomban zajló változásokat, érthető, hogy nem csak a szaktudással függnek össze. Vajon képesek-e ezt a hazai álláskeresők és -ajánlók követni? És az oktatási rendszer? Egálban van-e a kereslet a kínálattal? Hatással van-e a hazai viszonyokra a legkülönbözőbb tudásszintĹą informatikai szakemberek iránti globális kereslet?

Vonzerő… vagy mégsem

A mindkét akadályt sikeresen vevőket azonban egyre nehezebb Magyarországon tartani. A szakértő szerint erre ma két lehetőség kínálkozik. Egyik a családalapítás, a család itthon tartó ereje, a másik az idehaza is jelen levő multinacionális cégek által felkínált nemzetközi szintĹą fizetés és fejlődési lehetőség. Ez utóbbi azonban újabb kérdéseket vet fel, most már a multik részéről: érdemes-e itt maradniuk, másképp fogalmazva, tudja-e kompenzálni a profitkiesésüket Magyarország, illetve a képzésbe fektetett összeg vajon házon belül kamatozik-e? A vélhetően egyértelmĹą válasz miatt kevesen szánják rá magukat erre a lépésre. Így aztán az angolul tudó, még családalapítás előtt álló, a piacképes szaktudást például az említett nemzetközi cégek hazai leányvállalatainál megszerzett szakemberek mégis szerencsét próbálnak a nagyvilágban, többségük sikerrel. Ez azonban akár tovább ronthatja az itthon maradottak legfrissebb tudáshoz jutásának lehetőségét, teszi hozzá Lukács Letícia. Mivel így nem a cégek pofitálnak a finanszírozásukkal képzett szakemberekből, visszafogják magukat, és kevesebbet invesztálnak a különböző certificate-eket adó képzésekbe. Eközben nemzetközi felmérések azt jelzik, hogy az IT-munkavállalók munkaadóval szembeni leggyakoribb elvárása a naprakész tudást biztosító képzés lehetőségének megteremtése.

A jól képzettek megtartását célzó harmadik lehetőségként Lukács Letícia a nemzetközi szolgáltató központokat említi. De nem az elsősorban szakképzetlen, saját betanítású munkaerőt foglalkoztató, maximum középfokú szakképzettséget igénylő munkára szerződőket. A helyettük (vagy mellettük) idetelepülő, magas hozzáadott értéket s ezzel együtt magas profitot termelők szippanthatnák fel a fejlődéssel lépést tartani képes és akaró munkaerőt. Olyanok, amelyek épp az ő segítségükkel termelhetnék ki a többletfizetés biztosítékául szolgáló extraprofitot.

S végül az IT-munkavállalók szerint megtartó ereje lehetne, s nem csak nálunk, a még Nyugat-Európára sem jellemző távmunkának is. Az IT-szakemberek preferálják, ám térhódítását, munkaadó-oldali elfogadását ma még filozófiai, adatvédelmi, biztonsági, munkafelügyeleti és -szervezési stb. kérdések nehezítik.

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy néhány kivételtől eltekintve a felsőoktatásból kikerülőknek mindössze 15-20 százalékát mernék az intézmények egyértelmĹąen azonnali munkavégzésre alkalmasnak „kikiáltani”, talán érthető, miért szentelünk több figyelmet a közeljövőben megjelenő összeállításainkban – a kérdést a szereplők mindegyikének oldaláról körbejárva – az IT-oktatás, -képzés és -munkaerő témájának.