Informatika és környezetvédelem - számok, tettek, előrejelzések, megtorpanások
2008. április 1.
Mindig csak a felszínt kapargatjuk, a mélybe már nincs merszünk leásni. Kevesen tudják pontosan, ám annál többen sejtik, hogy az ott rejlő erőkkel nem lehet (nem érdemes) packázni, hogy azok (ők?) a világpolitika és -gazdaság valódi mozgatórugói. A felszínen gazdasági, politikai hatalmat gyakorlók valójában, közvetlenül vagy áttéteken keresztül, azok kiszolgálói. Ennek egyik, finoman fogalmazva is drámai következménye a környezetszennyezés jelenlegi, gyakorlatilag az élővilág életfeltételeit lenullázó mértéke s az ehhez jelentős mértékben hozzájáruló, energiahordozókhoz való viszonyunk, a felhasználásuk mikéntje, a lakossági, vállalati, intézményi szinten egyaránt tapasztalható energiapazarlás mértéke. És persze az egyéb más veszélyes, káros vagy „csupán” mindennapjaink végtermékeként folyamatosan halmozódó hulladékok között ott van komputerizált és mobilizált világunk új keletű, de annál szorgosabban növekvő környezeti kártevője, az e-szemét.
Előrejelzések, figyelmeztetések
És akkor most következzen néhány (vélhetően) sokkoló adat.
A technológiai újítások növekvő áradata egyben az e-hulladékok mennyiségének növekedését is jelenti. Míg a PC-korszak hajnalán élettartamuk 5 év volt, ma alig 2 év alatt „elavulnak”. Már 2006-ban mintegy 20–50 millió tonnányi e-hulladék keletkezéséről beszéltek, s amiről ritkán esik szó, jelentős részük az e-szennyezésben leginkább ártatlan fejlődő, elsősorban afrikai országokba szállítva, ott fejti ki áldatlan hatását. Persze amíg a „mindennapi szemetünktől” is – arcpirulás nélkül – ott szabadulunk meg, ahol csak tudunk (persze ebben az elszállítása körüli szabályozatlanságok is közrejátszanak), addig mitől is válnánk „e-hulladék tudatossá”. Pozitív példa a (majdnem) mintaszerűen megoldott szelektív szemétgyűjtők és elemgyűjtők példája.
Az ENSZ számításai szerint a világszerte termelt éves e-hulladék mennyisége hamarosan eléri a 40 millió tonnát, ami elegendő lenne a Földet félig átérő kukáskocsisor megtöltésére.
2005-ben az USA-ban 1,9 millió és 2,2 millió tonnányi elektronikai hulladék keletkezett, amelyből mindössze 345 ezer tonna került valamilyen szinten feldolgozásra. Európában évente hozzávetőleg 125 millió mobiltelefont cserélnek le az emberek, amelynek újrahasznosítása is jelentős környezetkímélést jelentene.
A Greenpeace állítása szerint az Egyesült Államokban 80 százalék feletti, az EU-ban pedig mindössze 5 százalékkal kevesebb a feldolgozatlan elektronikai eszközök (köztük tévékészülékek, számítógépek, mobiltelefonok) aránya, míg Indiában 99 százalékuk kerül szemétdombra. A veszélyes anyagokban (higany, ólom, kadmium, berillium) gazdag mobiltelefonokból tavaly egymilliárd lelt gazdára a világon, s csaknem ugyanennyi használt készülék került a szemétbe.
Az internet 100 milliárd kW-nyi áramigénye évi 7,2 milliárd USD-t nyelt el. 2000 és 2005 között megduplázódott az adatközpontok fogyasztása, és 2010-re ez ismét megismétlődhet. A Gartner szerint idén az adatközpontoknak akár a fele is kifogyhat az energiaellátási vagy hűtési kapacitásból, illetve helyszűkében szenved. A folyamatosan növekvő energiasűrűség miatt a hűtési eljárások gyakorlatilag elavultak. Ugyanakkor a Gartner tudorai is úgy látják, hogy mivel a „zöldebbé” válás gyakran új hardver- és szoftverberuházással jár, a „zöld informatika” egyelőre költségként van jelen a cégvezetők fejében. Ám a középtávon gondolkodók tisztában vannak azzal, hogy nem számolhatnak energiaár-csökkenéssel, így középtávon megtérül a környezetkímélő beruházással elérhető néhány százalékos energiafelhasználás-csökkenés, sőt megtakarítást is hozhat. Az informatika előtt álló növekvő követelmények – mint például az üzleti folyamatok automatizálása – is az energiatakarékos eszközökre irányítják a figyelmet, ahogy az új szervertechnika és számítástechnikai környezet miatt megemelkedett (egyes becslések szerint megtízszereződött) számítóközpont-teljesítmény és energiasűrűség által kiváltott negatív hatások is. A Gartner szerint néhány éven belül sok számítógépközpont saját teljesítményhatáraiba ütközhet.
Energiacsapdát rejt az informatikai eszközök (pl. a szerverek) kihasználatlansága. Erről Fischer Erik műszaki igazgató beszélt a Sun környezetvédelmi kérdésekre összpontosító sajtótájékoztatóján. Eszerint a 10 százalékos kihasználtság ötszörös, a 30 százalékos kétszeres energiaveszteséggel jár; valódi hatékonyságról 60 százalék feletti kihasználtságnál beszélhetünk.


