Tapasztalati tőke - gyűlik, érik, kamatozik
2007. május 3.
2
/ 5 oldal
A megfoghatatlanra, tapinthatatlanra és felfoghatatlanra adott emberi reakciók nem sokat változtak az évezredek során. A félelemtől a tiszteleten át az idegenkedésig, a gyanakvásig, a tagadásig és elfogadásig – a legváltozatosabb magyarázatokkal fűszerezve – mindmáig minden formájuk megtalálható. A világ megismerésével, a tudományok fejlődésével körük ugyan egyre szűkült, de újak is megjelentek.
Az okokat firtatni most nem célunk, inkább a lassú, pozitív fordulatot érzékelve – egy nevében mindkét területet képviselő hazai cég, nevezetesen az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. ebben betöltött szerepét is kutatva – a hazai, számtalan egyéni, politikai és közösségi ok miatt nehézkes szemléletváltás hátulütőire hívnánk fel a figyelmet. „Mindössze” azért, mert ha már a több nemzetközi elismeréssel is bíró, vagyis szakmailag értékes és megbízható hazai vállalat hosszú távú céljaiban is a nemzetközi terjeszkedés szerepel az első helyen, akkor vajon kikre támaszkodva – és vajon a méltányos árnak hányszorosáért – lesznek képesek a ma még toporgó magyarországi intézmények és cégek a nemzetközi mezőnyhöz felzárkózni, illetve hazánkat felzárkóztatni.
A kérdés két okból is esedékes és fontos. Egyrészt azért, mert műszaki és telekommunikációs cikkek értékesítési mutatói azt igazolják, hogy tűrhetően felhasználóbarát berendezések a felhasználói igényekkel találkozva csaknem minden háztartásnak nem csupán díszei, hanem használt eszközei is. (Ellentétben a csaknem egy évtizede felfuttatott PC-értékesítéssel: a gépek többsége csupán dísztárgy vagy szekrénylakó volt közigazgatási intézményeinkben.) Igaz, ezek használatát gyakran egymástól lesik el a felhasználók, s nem kézikönyvből vagy oktatáson tanulják – viszont az is igaz, hogy a bonyolultabb menüt is felkínáló készülékek amúgy az árukban megfizettetett funkciókészletének nagyobb hányada igen alacsony kihasználtságú.
Eközben az informatikának, az ICT-nek a gazdaság felfuttatatása vagy a közigazgatás egyszerűsítése érdekében történő, rendszer- és folyamatszemléletű alkalmazása azonban – ha jobban megkapargatjuk a felszínt, akkor még a nagyvállalatok némelyikénél is, a kkv-kről már nem is szólva – igen nehezen lép át a gyerekkorból a serdülőkorba. Az okok persze összetettek, szerteágazók, ahogy ez az alábbi néhány, gyakorlatilag minden esetben felmerülő kérdésből is látszik. Mi lesz a felszabaduló dolgozókkal, illetve kapható-e a piacon az alkalmazott rendszerekhez felhasználói szinten értő munkaerő? Milyen folyamatokat érdemes elektronizálni, és mivel, kivel, házon belül vagy azon kívül érdemes-e inkább ezeket tartani? Informatikailag kompatibilis lesz-e a vállalat a partner, az üzletfél rendszerével, nehezednek vagy egyszerűsödnek a külvilággal lebonyolított üzletek, kommunikációs folyamatok stb.? A válaszok pedig gyakran az állam- és közigazgatás kompetenciáját, az oktatást, a munkaügyet s gyakran a jog egyes területeit is érintik, az EU-tagságunkból eredő kötelességek és előnyök figyelembevételéről már nem is szólva.
A másik a táguló és szűkülő világunk által diktált kényszer. A globalizáció – többek között informatikai, ICT-segítséggel – mind inkább érezteti gazdasági, társadalmi hatását. Ugyanakkor az informatika, a média, a telekommunikáció konvergenciája miatt, elsősorban az eszközkészletet szűkítő hatása s a felvásárlások, akvizíciók révén szűkülő szereplői körrel, a piacok is átrendeződnek. (A vállalategyesülések és felvásárlások értéke a régióban egy idei PwC-jelentés szerint a három évvel ezelőttinek háromszorosa, a hazai felvásárlási piac – csökkenő ügyletszám mellett, a megaüzleteknek köszönhetően – 2005-ről 2006-ra megduplázódott. A csökkenő ügyletszám tükrözi igazából a magyar valóságot, a többségükben a konszolidáció szakaszában lévő hazai cégek érthetően nem a felvásárlásra összpontosítanak, a felvásárlási lázban égő nagyok viszont már a külföldi terjeszkedésben gondolkodnak.)
2
/ 5 oldal