– Mi indokolta, hogy a kábeltelevíziós szektort ilyen átfogó elemzésnek vessék alá?

– Az ágazat elsődleges jelentőségét egyrészt a mĹąsorterjesztésben elfoglalt vezető pozíciója, másrészt az infrastruktúra alapú verseny erősödésében betöltött szerepe adja. Ma Magyarországon a kábeltelevízió a legelterjedtebb mĹąsorterjesztési platform. A ktv-projekt mérései alapján az előfizetőszámot 2005 második felében 2 015 600 háztartásra, a platform lefedettségét 3 091 000 háztartásra becsüljük. Ez azt jelenti, hogy a magyar háztartások mintegy 52, a televíziókészülékkel rendelkező háztartások 53,5 százaléka fizet elő ktv-re (ezt nevezhetjük ellátottságnak vagy penetrációnak), ugyanakkor az összes háztartás mintegy 80 százaléka számára érhető el a szolgáltatás (ez a lefedettséget mutatja). A magyarországi ktv-penetráció és -lefedettség nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten magasnak számít. Hoszszabb távon a ktv-hálózatok nemcsak a mĹąsorterjesztésben, hanem az adat- és hangszolgáltatásban is jelentős szerepet tölthetnek be, mint arra már Magyarországion is jócskán találunk példát. Ezzel érdemben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kedvező ktv-penetrációs és -lefedettségi adatok az infrastruktúra alapú verseny erősödéséhez vezessenek.

– Mi volt a ktv-projekt célja, és mik a további lépések?

– A ktv-projekt legfőbb célja a hazai vezetékes mĹąsorelosztási ágazat versenyelemzése volt, a szabályozási hatásvizsgálatok és szabályozói döntések megalapozása céljából; továbbá a hazai ktv-szektorról rendelkezésre álló adatok körének bővítése, illetve – a piac jelenlegi helyzetének, várható fejlődésének és a piaci szereplők elvárásainak mind teljesebb megismerése érdekében – a keresleti és kínálati oldal felmérése a következő szempontok szerint:

a piac szerkezetének, szereplőinek és változásának valószínĹąsíthető tendenciái,
a piac szereplőinek döntési mechanizmusai,
az ágazat fejlettsége, súlya, potenciálja az elektronikus hírközlési szektorban,
egyéb piacbefolyásoló feltételek,
a szabályozás mozgásterének áttekintése,
értéklánc mentén kapcsolódó piacok vizsgálata (pl. tartalomszolgáltatás),
médiaközlés, mĹąsorelosztás egyéb platformjai,
kábeles infrastruktúrán nyújtott hang-, adat- és internetszolgáltatások piaca.

Ami a további lépéseket illeti, tudomásom szerint az NHH június közepéig várja az érintettektől (társhatóságok, hírközlési, kábeltelevíziós és mĹąsorszolgáltatók, civil szervezetek stb.) a hozzászólásokat a konzultációs céllal nyilvánosságra hozott helyzetelemzéshez. A hatóság ezt követően az általunk elvégzett hatáselemzést is figyelembe véve mérlegeli, hogy milyen szabályozási eszközöket alkalmazzon a kábeltelevíziós piacon – elsősorban a kábeltelevíziós, a mĹąsor- és a kábelszolgáltatók, illetve a lakosság viszonyrendszerében – feltárt piaci hibák enyhítése érdekében.

– Milyen elmozdulásokat tapasztaltak a különböző alaptevékenységĹą szolgáltatók üzletpolitikájában?

– Mindenki igyekszik újabb piacokra belépni, ami végső soron a 3Play terjedése felé mutat. A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy a távközlési szolgáltatók az internet után elindultak a televízió felé is (IPTV), míg a kábelszolgáltatók a kábelinternet, illetve a VOIP felé nyitottak. A mĹąholdas és földfelszíni mĹąsorszórók hosszabb távon is csak az audiovizuális szegmensben, illetve egyes jól körülhatárolható, értéknövelt szolgáltatások esetében erősíthetik a versenyt. A 3Play lényegében azzal a háromelemĹą csomaggal azonosítható, amelybe a gyors internet-hozzáférés, a telefonszolgáltatás és a televíziós mĹąsorszolgáltatás tartozik bele. Jelenleg a kábelszolgáltatók tartanak legelőrébb a 3Play-ajánlatok területén, számukra igazi vetélytársat középtávon is csak az ADSL (IPTV) jelent. A hagyományos telefontársaságok az ADSL-lel a ktv-szolgáltatókhoz hasonlóan jellemzően a nagyvárosokra és a városias területekre pozicionálnak, már jelenleg is a háromelemĹą ajánlat kifejlesztésével igyekeznek bővíteni termékskálájukat, próbálják megállítani bevételeik csökkenését. A kábeltévés telefon csak 2005-ben jelent meg, ennek ellenére néhány hónap alatt már 14,5 ezer előfizetője volt, és a ktv elvileg a háztartások mintegy 45 százaléka számára elérhető. Középtávon mindenképpen a kábeles internet- és telefonajánlatok tökéletesedésével, az előfizetőszám és a lefedettség növekedésével számolhatunk. Ezt üzleti, stratégiai és marketingszempontok egyaránt indokolják. A szolgáltatások összekapcsolásával a piaci szereplők célzott ajánlatokat dolgozhatnak ki, amelyek segítségével jobban megkülönböztethetik magukat versenytársaiktól. Ugyancsak marketingszempontból fontos az előfizetői lojalitás erősítése. A nemzetközi trendek alapján a szolgáltatók azt tapasztalják, hogy az előfizetők lemorzsolódása jelentősen kisebb abban a körben, amely többelemĹą szolgáltatáscsomagot rendel meg. Ennek részben a fogyasztói elégedettség az oka, részben pedig az, hogy a többelemĹą csomagok ára rendszerint alacsonyabb, mintha az egyes elemekre külön-külön kellene előfizetni. Szintén a lojalitás erősítésének irányába hat, hogy a 3Play-kínálat révén a szolgáltatók az innovatív és modern piaci szereplő képét alakíthatják ki magukról.

– Eddig hogyan ítélték meg a fogyasztók a szolgáltatók mĹąködését, például az áraikat?

– A fogyasztói elégedettség értékelésével kapcsolatosan fontos hangsúlyozni, hogy ez a megítélés alapvetően az egyes problémák fogyasztói percepcióján alapul. Az elégedettség helyzetelemzése önmagában nem mutatja, hogy versenyszempontból mennyire mĹąködik torzulásmentesen a piac. Egy adott piacon, illetve időszakban jellemző fogyasztói kultúra és tudatosság, valamint az adott szolgáltatás relatív súlya a háztartások összfogyasztásán belül több más egyedi tényezővel a versenyhelyzetnél jelentősebb hatást gyakorolhat a fogyasztók által érzékelt helyzetre. A ktv-projekt tapasztalatai alapján azt állíthatjuk, hogy az általános fogyasztói elégedettség mérése sokkal inkább alkalmas annak megállapítására, hogy egy esetlegesen erőfölényt élvező szolgáltató mennyire él vissza ezzel az adottsággal, mintsem annak vizsgálatára, hogy ténylegesen léteznek-e versenyproblémák az adott piacon. Az empirikus eredmények azt mutatják, hogy a fogyasztók többsége közömbös az előfizetési díjjal kapcsolatban, vagy ezt értékarányosan még elfogadhatónak tartja – bár a többség érzékeli, hogy a ktv-szolgáltatás árai kedvezőtlenebbül változnak, mint a többi hírközlési szolgáltatásé. Az árral kapcsolatban valamilyen mértékben elégedetlen fogyasztók részarányát 25 százalékra becsüljük. Ez mintegy 500 ezer háztartást jelent. Ugyanakkor az árváltozással kapcsolatos ellenérzések írásos vagy szóbeli megfogalmazását mind ez ideig csak 25-30 ezer háztartás érezte fontosnak, és további 30-35 ezerre (az összes lemondás mintegy harmadára) tehető azok száma, akiknél kiváltó okként jelent meg az áremelés a ktv-szolgáltatás lemondásakor.

– Megfelel-e kor mĹąszaki színvonalának és a fogyasztói igényeknek a kábeltévé-szolgáltatások választéka?

– Alapvető probléma, hogy a mintegy 3 millió jelenleg bekábelezett háztartás közül közel 1,2 millió nem férhet hozzá széles sávú internetszolgáltatáshoz. A tévékábelen elérhető telefonszolgáltatás tekintetében még kedvezőtlenebb a helyzet: ennek technológiai feltételei a ktv-hálózattal lefedett háztartások mintegy 50 százaléka számára adottak. Digitalizált hálózaton (DVB-C) jelenleg a háztartások mintegy negyede csatlakozik, de az ilyen szolgáltatók és előfizetők részaránya jelenleg még minimális. A kábeltévés internet- és telefonszolgáltatásokra már ma is jelentős lakossági igény mutatkozik. Az internet-előfizetők száma 2005 közepére megközelítette a 160 ezret, és a lefedett háztartások 14 százaléka gondolja, hogy egy-két éven belül valószínĹąleg megrendeli ezt a szolgáltatást. A kábeltelefonos előfizetők száma jelenleg még csekély, de 1-2 éven belül a lefedett háztartások közül mintegy 100 ezer (11 százalék) tervezi az előfizetést. Ugyanakkor a hagyományos kábeltévé digitális változatára jelenleg még nem mutatkozik jelentős lakossági kereslet.

– A telefonpiacon meglehetősen nehezen valósult meg a liberalizáció egyik feltételének tartott szolgáltatóváltási lehetőség. Hogy áll ez a kábeltévés szektorban?

– Azt kell mondanom, hogy a váltási igény az előfizetők között meglehetősen kicsi. Ugyanakkor a lehetőség is korlátozott: az átfedő hálózatok aránya relatíve alacsony, a helyettesíthetőség korlátos. A ktv-hálózatok közötti, országos átlagban legfeljebb 15 százalékosra becsült átfedés természetesen csak elméleti lehetőség, s mint ilyen, az átfedő hálózatok arányának logikai maximuma. Különböző szempontok alapján azt valószínĹąsítjük, hogy a 15 százalékos elméleti átfedés ellenére a felhasználók számára ténylegesen elérhető párhuzamos hálózatok aránya a 10 százalékot sem éri el. 3-5 éves távlatban a váltási igény a ktv-előfizetők között feltehetően továbbra is kicsi marad, a lehetőségek viszont fokozatosan javulhatnak, különösen az IPTV-szolgáltatás elindulását követően.

– Mi, tévénézők mennyire vagyunk elégedettek a kábeles szolgáltatás tartalmával és minőségével?

– A csomagok összetételével az előfizetők átlagosan 56 százaléka elégedett, és csak 16 százaléka elégedetlen. 70 százalékuknak jelenleg semmilyen csatorna nem hiányzik, és igazán nehezen csak az országos kereskedelmi (RTL Klub, TV2) és közszolgálati (MTV1, Duna TV) csatornákról mondanának le. Egyébként a fogyasztók több mint fele kevesebb mint 15 csatornát jelölne meg, ha maga állíthatná össze programcsomagját, és a szolgáltatóknak is csak negyede gondolja, hogy az egyes fogyasztóknak 25-nél több csatornára lenne szükségük. Összességében a vezetékes mĹąsorelosztás fő jellemzőivel csupán az előfizetők 2-6 százaléka elégedetlen. Más szolgáltatásokhoz viszonyítva a ktv-ügyfélszolgálatok minőségének megítélése valamelyest gyengébb, de a rendelkezésre álló információkkal és az ügyfélszolgálatok minőségével még így is csak az előfizetők 14, illetve 7 százaléka elégedetlen.

– Párhuzamos lehetőség, alternatív szolgáltató hiányában hogyan érvényesülhet a verseny a kábeltévés piacon?

– A vezetékes mĹąsorelosztás piacának alapvető jellegzetessége, hogy a kábeltársaságok a saját szolgáltatási területükön jellemzően lokális monopóliumként vannak jelen. A szolgáltató által ellátott terület lakosságának általában valóban nincs tényleges lehetősége megfelelő helyettesítő szolgáltatás igénybevételére. Az országban elérhető mĹąholdas szolgáltatás (UPC Direct) ára a ktv-énél magasabb. A két platform között ennek megfelelően egészen a legutóbbi időkig nem alakult ki verseny, a két típusú szolgáltatás ügyfélköre szociológiai és földrajzi szempontok (magas jövedelmi helyzet, más eszközökkel ellátatlan terület) mentén egymástól szinte maradéktalanul elhatárolható; ezen a téren változást hozhat a nemrégiben piacra lépő DigiTV szolgáltatás. Az IPTV bevezetése az országban még nem történt meg, előreláthatólag a következő két-három évben dől el, hogy ez a platform életképesnek bizonyul-e. Mindeddig még nem került sor a földfelszíni platform digitalizálására (DVB-T), így ma még ez sem választható alternatíva. Az Antenna Digital szolgáltatáshoz való hozzáférést, amelynek elődje az Antenna Mikro volt, csak Budapesten és annak 17 kilométeres körzetében garantálja a szolgáltató (a valóságban azonban ennél nagyobb a vételkörzete), és az előfizető csak akkor éri el, ha antennája akadálymentesen rálát a Széchenyi-hegyi adótoronyra. Emellett a ktv-szolgáltatásoktól alapvetően eltérő programkínálattal és díjszabással, jelenleg visszaszorulónak tĹąnő piaci részesedéssel rendelkezik. Az előfizetőikkel kialakított kapcsolataikban a ktv-szolgáltatók erőfölényes helyzetét a Gazdasági Versenyhivatal is rendre megállapítja, és ezt a piaci árak alakulásának trendje is megerősíti. A verseny szempontjából másik megközelítésre ad módot az a tény, hogy a ktv-szolgáltatók közül több (ezen belül a legnagyobbak mindegyike) más piacokon, általában a széles sávú internet- és az IP alapú telefonszolgáltatásban is jelen van. Esetükben a piaci erő horizontális kiterjesztése elvileg megvalósulhat például keresztfinanszírozásban vagy az indokolatlan árukapcsolásban, ugyanakkor ez ebben a piaci fejlődési szakaszban kevés problémát vet fel. A ktv-szolgáltatók ugyanis a kapcsolódó horizontális piacokon (például széles sávú hozzáférés és telefon) új belépők, vagyis éppen ők a versenytársai az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóknak. A ktv-szolgáltatók kihívói helyzete rövid távon, de akár 3-5 éves időtávon belül sem fog jelentősen megváltozni, hiszen ennek akadálya a piac viszonylag kis mérete és a legnagyobb inkumbenshez, a Magyar Telekomhoz képest jóval alacsonyabb árbevétel. Fordítva viszont annál inkább elképzelhető, amikor a Magyar Telekom-csoport országosan belép a mĹąsorelosztás piacára az IP alapú tévével.

– Ez a kedvezőtlen startpozíció vajon nem veszi el a ktv-szolgáltatók kedvét a fejlesztéstől, az innovációtól?

– A ktv-szektorban az innovatív tevékenységek főleg az új technológiai lehetőségek adaptációjára, az életképes üzleti és szolgáltatói modellek technológiai feltételeinek megteremtésére fókuszálnak. Az ágazatban igazán csak az olyan technológiai fejlesztések lehetnek vonzók, amelyek már legalább középtávon kedvező piaci lehetőségeket kínálnak. A szektor innovációval kapcsolatos jelenlegi helyzetét legjobban a két-, illetve háromelemĹą kínálat elterjedtségével lehet megragadni. E szerint az elemzési szempont szerint az ágazat egésze egyelőre alacsony innovációs potenciált mutat, bár a nagyobb szolgáltatóknál kedvező fejlemények figyelhetők meg ebben a tekintetben. A kábelmodemes internet látványos terjedése és a telefonszolgáltatás megjelenése ellenére a hazai ktv-szolgáltatók bevételeik döntő többségét még ma is a vezetékes mĹąsorelosztásból realizálják. Az internet- és telefonszolgáltatásból származó bevételek még a nagyobb szolgáltatóknál sem érik el az összes ktv-hálózaton nyújtott fogyasztói szolgáltatás bevételének 20 százalékát. A kisebb ktv-szolgáltatók esetében pedig 6 százalék alatt maradnak. Ezek az arányok nemzetközi összehasonlításban is alacsonyak, összességében pedig egyértelmĹąen gyenge 3Play-teljesítményt mutatnak. Az innovációhoz való hozzáállás differenciáltságát jelzi, hogy a kérdőíves felmérés eredményei szerint csak elvétve létezik olyan stratégiai fejlesztési irány, amelyet a ktv-szolgáltatók többsége kedvező üzleti lehetőségként ítélne meg. Sem a 3Play-ajánlat erősítése, sem a digitális átállás nem tartozik ebbe a körbe.

– Akkor mégis milyen kilátásaik vannak ezeknek a társaságoknak?

– A ktv-projekt kínálati felmérésében részt vevő szolgáltatók becslése alapján az ágazat rövid és középtávon jelentős fejlődés előtt áll a szolgáltatásválaszték bővülése és ezzel együtt a többelemĹą szolgáltatási modell felé való elmozdulás szempontjából. Eközben a ktv-hálózatok mĹąsorterjesztésben elfoglalt központi szerepe csak mérsékelten csökken. Ha a kínálati felmérésből származó becslések helyesek, akkor a ktv-hálózatok a mĹąsorterjesztésben elfoglalt központi pozíciójuk mellett dinamikusan növekvő szerepet játszhatnak az adat- és hangszegmensben is, azaz nagyobb mértékben járulhatnak hozzá az infrastruktúra alapú versenyhez. Nagy valószínĹąséggel az előfizetőszám alakulását két trend együttes hatása fogja meghatározni. A közepes és kisebb szolgáltatóknál, elsősorban a vidéki területeken, továbbra is több százezer háztartásos növekedési tartalékok lehetnek, ugyanakkor a ktv-szolgáltatók közép- és hosszabb távon feltehetőleg veszíteni fognak előfizetői bázisukból a digitális földfelszíni televíziózás, a mĹąholdas szolgáltatáskínálat esetleges bővülése és a DSL alapú mĹąsorterjesztés dinamizálódása miatt. A platformok versenyére vonatkozó középtávú nemzetközi várakozások is azt mutatják, hogy a ktv-penetráció stagnálása mellett az IPTV és a sokcsatornás mĹąholdas előfizetések számának növekedése, valamint a fő vételi módként földfelszíni csatlakozással rendelkező háztartások részarányának csökkenése várható.

– Milyen fejleményekre lehet számítani azokon a piacokon, ahová a kábelesek kihívóként érkeztek, például az internetszolgáltatásban?

– A ktv-szolgáltatók várakozásai szerint a ktv-hálózattal lefedett területen lévő, de nem visszirányúsított hálózaton csatlakozó háztartások száma 1-2 év alatt mintegy 1200 ezerről 500 ezer háztartás alá csökken. Ez érdemi előrelépést jelentene a szolgáltatáskínálat, a fogyasztói választék tekintetében. A nagyobb méretĹą szolgáltatóknál jelenleg 60 százalék feletti az internetezésre alkalmas hálózatok aránya, ez 1-2 éven belül 70, hosszabb távon 90 százalék fölé nőhet. A kis szolgáltatók 20-40 százalék körüli arányról 1-2 éven belül 30-50, hosszabb távon 55-80 százalékra tervezik növelni a ktv-s internetlefedettsége. A kínálati felmérésből kirajzolódó szolgáltatói várakozások kétségtelenül optimisták. Ugyanakkor az is tény, hogy az ágazatban mind a motiváció, mind a forrás rendelkezésre áll ehhez az „ugráshoz". A lefedettséghez hasonlóan a tényleges internet-előfizetésekre vonatkozó szolgáltatói becslés is meglehetősen optimista. A várakozások szerint 2007 végéig a kábelmodemes internetkapcsolatok száma megháromszorozódhat, és elérheti az 500 ezret. A ktv-szolgáltatók által jelzett előfizetőszám-bővülés egyik forrása az internetpenetráció 8-ról 20 százalékra növekedése a jelenleg lefedett háztartások esetében. Ez mintegy 220 ezer új előfizetőt jelenthet. Az előfizetőszám-növekedés másik forrását a ktv-s internetet a következő 1-2 évben igényelni szándékozó háztartások jelentik. Ezek becsült száma mintegy 700 ezer fő, ami 20 százalékos penetrációt feltételezve további 140 ezer internetkapcsolatot jelent. A keresleti felmérés eredményei sem mondanak ellent ezeknek a várakozásoknak.

– Hasonlóan optimista jövőképpel számolhatunk a kábeltévés telefonszolgáltatásban is?

– Jelenleg a ktv-előfizetők mintegy 50 százaléka számára adott a ktv-telefon igénybevételének mĹąszaki, technológiai feltétele. Hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen hálózaton kínálnak is telefonszolgáltatást, de nem lenne technológiai akadálya a kialakításának. Ebben a tekintetben nemcsak a nagyobb szolgáltatók terveznek jelentős beruházásokat. Hosszabb távon a mikroméretĹą szolgáltatók 40 százalékra, a kicsik 58 százalékra, míg a közepesek csaknem 80 százalékra kívánják emelni a szolgáltatás elérhetőségét. A szolgáltatói várakozások szerint a technológiai korszerĹąsítések révén rövid távon mintegy 700 ezer, középtávon további 300 ezer háztartás számára lesz adott a technológiai lehetőség a ktv-telefon előfizetésére. Ám a tényleges igény mindig kisebb. A szolgáltatói becslés szerint 1-2 éven belül a ktv-hálózatok által lefedett háztartások 11, középtávon, 3-5 éven belül 20, hosszabb távon pedig 25 százaléka fizethet elő ténylegesen a kábeles telefonszolgáltatásra. Ha megvalósul a lefedettség bővítése mintegy 700 ezer háztartással, akkor hasonló penetrációs szint mellett további 80 ezer előfizetőre számíthatunk. Mindezek alapján, optimista becslés szerint, több mint 200 ezer telefon-előfizető lehet a ktv-hálózatokon 2007-ig. Első megközelítésben a kábeles internet, telefon és digitális mĹąsorelosztás lefedettségi területének jelentős növelése már 1-2 éven belül az innováció és a beruházások élénkülését valószínĹąsíti.

– Ön szerint hogyan tudja kezelni a jövőben a szabályozó hatóság az olyan egymásba mosódó szolgáltatásokat, mint az IPTV vagy a 3. generációs mobiltechnológiával megvalósuló videostreaming, hiszen valójában ezek is mĹąsorelosztásnak tekinthetők, s mint ilyenek, versenytársai a kábeltévének?

– A széles sávú internet-hozzáférés valóban alkalmas sokcsatornás mĹąsorterjesztésre. Az IPTV elnevezéssel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az internetprotokoll alapján történő digitális jeltovábbítás nem kizárólag az ADSL-en vagy más hasonló technológián alapuló internetes mĹąsortovábbítás jellemzője. Így például internetprotokollt alkalmaznak a digitális kábelhálózatok is. Ezzel együtt az IPTV rövidítés a szakmai köznyelvben jelenleg meghatározóan a ténylegesen az internet-hozzáférés révén nyújtott sokcsatornás mĹąsorterjesztési módra utal. Az IPTV az európai példák alapján a szolgáltatás egyéb jellemzőinek tekintetében is a kábeltelevíziós szolgáltatások versenytársa, illetve helyettesítő terméke lehet. Azonban Magyarországon még nem elérhető, ezért jelenleg a sokcsatornás platformok közül kizárható. A DVB-H szabvány, illetve a harmadik generációs mobilszolgáltatások ugyancsak alkalmasak több csatorna továbbítására. A platform helyettesítésének vizsgálatánál azonban figyelembe kell venni, hogy a kisméretĹą kijelző lehetővé teszi-e, hogy az előfizetők ugyanabban a szolgáltatásban részesüljenek, mint a többi platform esetében. Az eddig tapasztalatok alapján pedig a mobil-mĹąsorterjesztés jelenleg nem valószínĹąsíthető mint meghatározó sokcsatornás mĹąsorterjesztő platform.