"Az állam senki helyett nem nyomhatja meg az Enter gombot"
Interjú Csepeli Györggyel a digitális szakadékról és az esélyegyenlőségről
2006. június 3.
Bár a Business Online fókuszában az üzlet és az informatika viszonya áll, aligha vitatható, hogy mindkettőnek – együtt és külön is – jelentős szerepe van az emberek, embercsoportok életében, a társadalom fejlődésében. Így közelítve a kérdéshez érthetővé válik, ha a szociálpolitika speciális aspektusa – nevezetesen a digitális esélyegyenlőség (rokon értelmű angol eredetije: E-Inclusion) is megjelenik lapunkban. Annál is inkább, mert becslések szerint hazánkban hárommillió körüli lehet a valamilyen okból rászorulók száma. De úgyszintén érdekes filozófiai problémát vet fel, hogy milyen változásokat idéz elő a technika az emberiség fejlődéstörténetében. A digitális szakadék és esélyegyenlőség kapcsán a kérdés úgy is feltehető: van-e igazán különbség köztünk és a kőbaltás ember között? A válaszok megfogalmazására Csepeli György szociológussal, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkárával tettünk kísérletet.
– Van-e értelme egyáltalán digitális szakadékról beszélni? Mennyiben más ez a szakadék, mint bármely más korban bármely más (technológiai vagy egyéb) okból keletkező?
– Minden szakadék más, még ha mindegyik közös sajátossága is az, hogy elválaszt embereket egymástól, kit jobb, kit rosszabb helyzetre ítélve. A digitális szakadék lényege, hogy az egyik oldalán azok vannak, akiknek anyagi és pszichológiai okoknál fogva van módjuk az új infokommunikációs eszközök által kínált lehetőségek kihasználására, míg mások Caspar Hauserként be vannak zárva a szóbeliség és a hagyományos írásbeliség várába.
– Hogyan egyeztethető össze, hogyan értelmezhető az a két tény, hogy az ICT egyfelől szakadékot képez a társadalomban, másfelől viszont éppen a szakadék áthidalásának lehet az eszköze?
– Tantalus is úgy halt éhen, hogy ételekkel megrakott asztal volt előtte. Az ICT birtoklása és használata megsokszorozza az egyéb társadalmi előnyök hatásait. Ugyanakkor más jellegű tőkével ellentétben az ICT hiányában szenvedők meglehetősen gyorsan szert tehetnek az ICT-eszközökre, s behozhatják a hátrányt. A pszichológiai tényezőknek ebben az esetben minden korábbi szakadékhoz képest nagyobb szerep jut. Például 2003-ban miskolci székhellyel indult el a Digitális Középiskola, amelynek virtuális falai között isten háta mögötti falvakban élő fiatal roma felnőttek tanulnak. Akik nem morzsolódtak le (s ez a többség), azok rálépnek a digitális szakadékon átívelő pallóra, míg akik lemorzsolódtak, azok Tantalus sorsára jutnak. Mindenki maga dönthet arról, hogy elindul-e, vagy sem a pallón, amely ott van előtte. Ilyen érelemben teremt egyenlő esélyeket.
– Igazolják-e a közvélemény-kutatások a leginkább veszélyeztetett csoportok, rétegek meghatározására vonatkozó sztereotípiákat?
– A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy az életkornak van a legerősebb hatása arra, hogy valaki belép-e az internet világába, vagy sem. Ez a hatás kombináltan érvényesül az iskolai végzettség, az anyagi helyzet és a települési státus általi meghatározottságokkal. Legrosszabb helyzetben a kis településeken élő, alacsony iskolai végzettségű, idős lakosság van. Az idős kor ebben az esetben 35 éven felül kezdődik. Ha figyelembe vesszük, hogy a szocializációs életszakasz hosszabbra nyúlik, akkor a teljes felnőttélet 10–15 évre szűkül. Akár az ősember esetében volt. Ami a legnagyobb változás, az az öregkor hossza, ha tartalmatlan, akkor irdatlan hossza.
– Mire irányulhat az állami szerepvállalás: a szakadék kialakulásának megelőzésére (hogy ne legyen) vagy pedig csak annak áthidalására lehet törekedni?
– Az állam senki helyett nem nyomhatja meg az Enter gombot. Sokat segíthetne a kormány ellenzéke is azzal, hogy nem ül rá a technológiaellenes közhangulatra, és nem támadja azokat a kormányzati programokat, amelyek a digitális szakadék áthidalását célozzák. Például amíg élek, nem fogom megérteni Rogán Antalt, hogy miként volt képes gúnyt űzni és rendőrségi ügyet kreálni a Brunszvik Teréz-programból, amelynek keretében az ország 269 leghátrányosabb helyzetű településén 2003 óta tízezernyi 5-6 éves gyerek ismerkedett meg játékos formában az ICT adta lehetőségekkel, amelyek egyébként teljességgel megismerhetetlenek maradtak volna számukra. A média még most is képes hangot adni azoknak a véleményeknek, miszerint az óvodákban ugrabugra kell a gyerekeknek – mintha ez az igény szemben állna a digitális szocializáció igényével.
– Mit tett az IHM ezen a téren?
– Említettem a digitális középiskolai és óvodai programot, és ugyanilyen fontosak voltak azok, amelyek az értelmi, érzékszervi és mozgásszervi fogyatékosok számára tették elérhetővé az ICT lehetőségeit. Emlékeztetnék még a kisebbségi önkormányzatok számára kiírt sikeres pályázatokra. A távmunkapályázatok keretében sok száz otthoni munkahely létesült. Mivel független bírósági ítélet mondta ki, hogy a legnagyobb hatókörű programunk neve védett, nem nevezhetem meg azt a hálózatot, amely széles sávú internetelérést tesz lehetővé az ország összes iskolájának, és összesen 1350 település lakosai számára teszi lehetővé, hogy ingyen használhassák a világhálót. Más országokban effajta jogi eljárás képtelenség lenne, hiszen ha komolyan vesszük a független magyar bíróság ítélete mögött meghúzódó szociolingvisztikai felfogást, akkor nincs olyan szó, amelyet valaki ne védethetne le. Ez pedig oda vezethet, hogy végül lehetetlenné válik a közbeszéd.
– Hol tart ez a folyamat, és milyen társadalmi jövőkép vetíthető előre rövid távon, illetve 10-15 éves távlatban?
– Jósolni ezen a területen szerfelett kockázatos. Az ICT világában minden percben születik valami lélegzetelállítóan új. A II. Nemzeti fejlesztési terv keretei között az internethálózat nagyszabású fejlesztése várható. Tetemesen növekszik a sávszélesség és az elérhetőség. Lényegében mindenki mindenkivel, mindenütt, mindenről kommunikálhat, ráadásul olcsón és gyorsan. Ez a lehetőség azonban súlyos biztonsági, etikai, társadalomszervezési problémákat is felvet. A világ talán szebb lesz, de nem lesz boldogabb. Arra számítok, hogy gyermekem, aki most 18 hónapos, felnőttként visszatekintve gyermekkorára legalább akkora távolságot érez majd az akkori és a mostani állapotok között, mint amekkora távolság köztünk és a kőbaltás ember között van.
***
Informatika és szociálpolitika
Régi és új szociálpolitika címmel nemrégiben előadást tartott Csepeli György szociológus az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) szakmai fórumán. Az alábbiakban a rendkívül érdekes, újszerű gondolatokat felvonultató tájékozatónak az informatikára (is) vonatkozó részéből idézünk.
Az új szociálpolitika megvalósításához a széles sávú adattovábbító infrastruktúra, az új médium, az internet, valamint a széles körben „behálózott" társadalom kivételesen hatékony eszközrendszert biztosít, feltéve, hogy a szociálpolitikai piac szereplői képesek és hajlandók ezekkel a lehetőségekkel élni.
Meggyőződésem – hangsúlyozta Csepeli György –, hogy az információkezelés és a kommunikáció új technológiái nélkül az új szociálpolitika eszközrendszere nem alkalmazható. Valószínű, hogy az új médium, az internet a civil szolidaritás számára is jelentős inspiráló erő.
A modern adatgyűjtés, adatmenedzsment és adatbányászat módszerei lehetővé teszik a szociálpolitikai piac keresleti oldalát képező többmilliós állampolgári csoport tagjainak pontos azonosítását, valamint a velük és általuk létrehozott szociálpolitikai tranzakciók nyomon követését és értékelését. A módszer adott, semmiben nem különbözik a sokmilliós előfizetői táborral rendelkező vállalatok CRM-protokolljaitól.
Az adatbázis felépítése során ármegjelöléssel együtt azonosítani kell a központi költségvetésből finanszírozott beavatkozásokat, hozzájuk rendelve az egyes beavatkozások érintettjeit. Az érintettek leírása során rögzíteni kell az összes lényeges változót, amely lehetővé teszi a kliens szociálpolitikai státusának meghatározását. Az adatbázis karbantartása és folyamatos megújítása a munka részét képezi. Létre kell hozni a Nemzeti Szociálpolitikai Adattárházat.
A létesítendő Szociálpolitikai Portál révén az adattárház szolgáltatásainak jogosultsági szintek alapján hozzáférhetővé kell válniuk a szociálpolitikai beavatkozások végrehajtói és címezettjei számára. A portál egyben a teljes szociálpolitikai piac szereplőinek kommunikációs színtere, amely mind a kínálati, mind a keresleti oldal számára pontos, naprakész információkat és kapcsolati felületeket biztosít. A portál támogatja a napi 24 órán át hívható call center működését, amely azok számára elsődleges jelentőségű, akiknek nincs internet-hozzáférésük.
***
A szociálpolitikai beavatkozások érintettjei
Csoportok-Létszám
Munkanélküliek: 308 000 (KSH, 2005)
Fogyatékosok: 577 005 (KSH, 2001)
Idősek: 2 155 617 (KSH, 2005)
Krónikus betegek (mentális, testi és szenvedélybetegségekben szenvedők): n. a.
Sokgyerekesek (3-nál több gyermeket nevelő családok): 216 414 (KSH, 2005)
Menekültek: 2002: 6412 fő
2003: 2401 fő
2004: 1600 fő (BM–KSH)