Technológiai "trendenciák"
Rézdrót és optika, tartalom és játék
2006. május 14.
A PanTel már a múlt év végétől kínál ADSL2-szolgáltatást, a Magyar Telekom (lásd keretes cikkünket) pedig 2006. április 24-étől elindítja az ADSL2+ tesztjét. Nekünk, hétköznapi felhasználóknak több mint elegendő érdekességet kínálnak az új infokommunikációs technológiák, de mindez talán nem lenne így, ha a szakemberek egy szűkebb köre évekkel-évtizedekkel korábban meg nem álmodta és ki nem fejlesztette volna a megvalósulásukhoz szükséges műszaki eszközöket. Erről a fejlődési folyamatról, a trendekről és tendenciákról számolunk be az egyik legrégibb és a mai napig legjelentősebb kutatóintézet, a PKI áttekintése nyomán.
A véletlen egybeesés miatt az elején érdemes tisztázni, hogy a szakmában máshonnan (a nyilvános kulcsú titkosításról) is ismert PKI rövidítés jelen esetben mást takar: a Posta Kísérleti Intézet volt a Magyar Telekom PKI Távközlésfejlesztési Intézetének elődje. A szakmai kutatóhely megalapításának évfordulóján rendszeresen megrendezett PKI Tudományos Napok mindig kiváltja – és ki is elégíti – a szakmai közönség kíváncsiságát. A legutóbbi rendezvény jelmondata, Szórakoztatás és játék a hálózaton, máris két dologra irányítja rá a figyelmet. Az egyik, hogy a mai szolgáltatók infrastruktúrája túllépett a hagyományos beszédátvitel funkcióján, egyértelműen a széles sávú átvitel jelenti a jövőt. De ez csak technológia. A másik szempont túlmutat ezen, arra utal, hogy a nagyobb kapacitást mivel lehet kihasználni, ami így egyaránt szolgálja a szolgáltató gazdasági érdekét és a felhasználó kényelmét, komfortérzetét. Vagyis hogy milyen értékes, vonzó tartalmak futnak a hálózaton.
Koós Attila, a PKI-FI igazgatója utalt arra, hogy akkor lehet a leggyorsabban javítani a hálózat kihasználását, ha maguk a felhasználók találják ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel akár órákon keresztül igénybe veszik a széles sávú kapcsolatot. Például szórakozással, távjátékokkal.
Persze a szolgáltató elsődleges feladata a műszaki háttér megteremtése, ezért nem meglepő, hogy a konferencia – és cikkünk is – elsősorban a műszaki lehetőségekre fókuszál.
Hálózat házi használatra
Hogy mégse ugorjunk egyből a mélyvízbe, induljunk ki az egyéni szórakoztatást segítő otthoni hálózatokból. Takács Tamás ezt az egyre gyakrabban használt „digitális otthon" kifejezéssel fogalmazta meg. A magas technikai színvonal és a viszonylagosan alacsony gyártási költségek következtében egyre több olyan digitális eszközt (számítógépet, játékkonzolt, automatizálási rendszert) fejlesztettek ki, amely otthoni használatra készül. Ezek sokak számára elérhetők, ráadásul e berendezések nagyban növelik a felhasználók kényelmét és gyakran biztonságát.
A digitális otthon kialakulását segíti elő a széles sávú elérés által lehetővé tett szolgáltatások megjelenése is. Napjainkra akár az interneten keresztül is nézhetünk tévét, hallgathatjuk a rádióadásokat, elintézhetjük a bevásárlást a karosszékben ülve, továbbá egyre fejlettebb játékokkal játszhatunk akár másik kontinensen élő emberekkel is. Mivel a számítógép mellett sorra jelennek meg azok az eszközök, amelyek valamilyen adathálózati kapcsolódási lehetőséggel vannak felvértezve, szükségessé vált az otthoni hálózat kialakítása.
A szakirodalom definíciója szerint az otthoni hálózat összekapcsolja az elektronikai termékeket és rendszereket, lehetővé téve az eszközök távoli elérését és vezérlését, a zenei, video-, illetve adattartalmak használatát. Itt a lényeg a kapcsolat, az elérés és a vezérlés hármasán van.
A felhasználók részéről a hálózattal szemben több követelmény jelentkezik, mint például a könnyű használat és a megbízhatóság (egyszerű telepítés és kezelés, hibamentes működés), a skálázhatóság (későbbi fejlesztési lehetőség a hálózat mindenkori elvárásainak megfelelően) és persze az alacsony költség.
Az ilyen hálózat négy fő részből áll. Első a széles sávú elérés, amely általában valamilyen DSL-technológia, vagy kábelen keresztül érkezik, de természetesen számos további megoldás is lehetséges. A residential gateway (RG) vagy másképp home gateway biztosítja az átjárást a széles sávú elérés és az otthoni hálózat elérése között. A harmadik elem maga az otthoni hálózati technológia, amely vezetékes vagy vezeték nélküli megoldás lehet, végül a negyedik kört alkotják az összekapcsolandó eszközök.
A széles sávú kapcsolatról később még lesz szó. Az átjáró általában egy kis router, amely switch- vagy hubfunkciót magába integrálva több eszköz vezetékes és vezeték nélküli hálózati kapcsolódását teszi lehetővé. Emellett számos más megoldás is létezik a piacon, például PC-alapokon megvalósított RG, digitális set-top box vagy akár játékkonzol. A szükséges funkciók már napjaink berendezéseiben is megtalálhatók. Egyszerűek, felhasználóbarát konfigurálási lehetőséget, könnyű kezelhetőséget biztosítanak a nem műszaki vénájúak számára is. Ugyanakkor – utalt rá a fejlesztőmérnök előadó – a jövő RG-jének olyan tulajdonságokkal kell rendelkezni, mint például a moduláris kialakítás, amely a hálózat bővítését vagy könynyű átalakítását is segíti, továbbá többféle kapcsolódási megoldást kell támogatnia a széles sávú elérés végződtetésére, illetve az otthoni hálózat számára.
Mobil legyen, vagy vezetékes? – ez az első kérdés az otthoni hálózat kialakításakor. Mindkét rendszernek megvan a maga előnye, sőt olykor az eszköz meghatározza a szóba jöhető technológiát.
A vezetékes hálózati megoldások legnagyobb előnye rendszerint a nagyobb elérhető sávszélesség és a biztonság. Egyik részük nem igényli új hálózat kiépítését, például a telefondrót vagy a villanyvezeték (PowerLine Communication – PLC, illetve Broadband over PowerLine – BP). Új hálózat kiépítését igénylő megoldás lehet pl. az Ethernet, az USB vagy a Firewire.
A mobil (vezeték nélküli) hálózati megoldások legnagyobb előnye az egyszerű telepíthetőség, azonban általában költségesebbek, mint vezetékes társaik, viszont együttműködnek velük, kiegészítik azokat. A Wi-Fi vagy a WLAN (Wireless Local Area Networks) a leggyakrabban használt otthoni mobilhálózati kialakítás. Ugyanakkor alig egy évtizede több mint 85 gyártó közreműködésével létrejött a HomeRF munkacsoport, azzal a céllal, hogy specifikáljon egy otthoni vezeték nélküli hálózatot, amely hang és adat egyidejű továbbítására alkalmas. Ismert még a Bluetooth technológia, mely olcsón és kis teljesítményfelvétellel biztosít kapcsolatot az eszközök között, de viszonylag alacsony, maximálisan 1 Mbps sebességgel.
xDSL-életpálya
A széles sávú elérésben legnépszerűbb xDSL technológia további esélyeit Bakos József és Szabó János elemezte az Evolúció vagy revolúció című előadásban. Mindennemű fejlődés ellenére a hozzáférési hálózatok tradicionális és meghatározó eleme továbbra is a sodrott réz érpár. Kiépítése évtizedekkel korábban kezdődött, ezért is válhatott a legelterjedtebb fizikai közeggé. A rézhálózaton nyújtott szolgáltatásoknak meg kellett felelniük az egyre növekvő előfizetői igényeknek. Mintegy 10-15 éve ezek a kihívások vezettek az xDSL (Digital Subscriber Line) technológiák megszületéséhez, amelyek fejlesztése napjainkban is folyik.
A DSL technológiák fejlesztése során a különböző előfizetői igényeknek megfelelően három fő irányvonal rajzolódott ki. Internetezésre, letöltésre alkalmas szolgáltatást tesz lehetővé az ADSL (Asymmetrical DSL), bérelt vonali jellegű, szimmetrikus szolgáltatást képes nyújtani az SHDSL (Symmetrical High bitrate DSL), és nagyon nagy sávszélességigényeket kielégítő szolgáltatás nyújtható a VDSL (Very high bitrate DSL) alkalmazásával.
A legelterjedtebb ADSL önmagában is külön fejlődési pályát fut be. Az első generációs változathoz képest az ADSL2 számos újdonságot, funkciót vezetett be, ilyen a nagyobb elérhető sebesség és áthidalható távolság, a diagnosztikai funkció, a fejlettebb tápellátás és vonali jelteljesítmény-kezelés, az L2-szintű érpárösszefogás (bonding), a CVoDSL (Channelised Voice over DSL) stb.
A következő változat, az ADSL2+ szabvány még egy újítást hozott: a letöltési irányban a spektrumot az eddigi 1,1 MHz helyett 2,2 MHz-ig kiterjesztve rövid előfizetői hurkok esetén az eddiginél nagyobb sebesség elérését tette lehetővé (a maximum a mai ismeretek szerint 26 Mbps).
A feltöltési irányban is igényes felhasználókat szolgáló, szimmetrikus széles sávú adatforgalmat biztosító SHDSL technológiát is továbbfejlesztették már: a közelmúltban jelent meg az eSHDSL (enhanced SHDSL) szabvány, amely elsősorban az elérhető sávszélesség növelését célozta meg, 2,3 Mbps-ről 5,7 Mbps-re növelve az egy érpáron elérhető adatsebességet.
Akár a „vonzó" jelzőt is jelenthetné az első betű a VDSL-nél, legalábbis sebességét tekintve ez a legígéretesebb. Amikor hosszas huzavona után az első generációs VDSL szabvány még csak formálódott, máris teljes erőbedobással elkezdtek dolgozni annak továbbfejlesztett változatán. A VDSL2 első verzióját tavaly májusban adták ki, azonban ez még nem nyújtja a technológia teljes körű specifikációját. Ennek megjelenése a közeljövőben várható, és rendkívül nagy (akár 15 Mbps fölötti) sávszélesség elérését teszi lehetővé, igaz, csupán kis távolságon.
Minden típusú DSL-nél probléma, hogy a technológiák által elérhető maximális sebesség a távolság függvényében erősen korlátozott. A szolgáltatók szembesültek azzal, hogy igen nagy sebességet sodrott réz érpáron csak rövid előfizetői hurkok esetén tudnak realizálni. Emiatt hálózati rekonstrukciót hajtanak végre, és a „központoldali" eszközökkel (DSLAM-okkal) egyre közelebb mennek az előfizetőhöz.
A fejlesztés során az is mérlegelendő, hogy a technológiák által biztosított sebességeket egyáltalán igénylik-e a jelenlegi és a jövőbeli alkalmazások. Az aszimmetrikus DSL-ek tipikusan az otthoni előfizetők számára „kihegyezett" technikák. A nekik szánt szolgáltatásokat és az általuk igényelt átviteli sebességeket illetően a PKI szakemberei a következőképpen kalkuláltak: az adatátvitel igénye jelenleg 1-2 Mbps, a telefonminőségű hangé 64 kbps, a videóé 1 minőségi csatornánál, MPEG2 kódolás esetén kb. 4 Mbps, MPEG4, WM9 kódolásnál 1,5-2 Mbps.
Mivel egy 3Play jellegű szolgáltatásnál általános elvárás a 2 egyidejű videocsatorna, a nagy sebességű internetelérés és egy VoIP-kapcsolat (általában az alapsávi telefonszolgáltatáson túl), egyszerű összeadással kiszámolható, hogy a minőségi szolgáltatások teljes sávszélességigénye MPEG2 esetén kb. 9 Mbps, MPEG4 esetén pedig mintegy 5 Mbps.
Az előfizetők multimédiás szolgáltatásokkal történő széles körű elérése a jelenleg ismert technológiákkal is megvalósítható. Valamivel erőteljesebb feltételrendszert a HDTV magyarországi megjelenése és elterjedése, illetve a több párhuzamos tévécsatorna vagy igény szerinti videó (Video on Demand– VoD) jelentene. Tehát jelenleg az ADSL2+ képességei a legextrémebb kihívások esetén is megfelelőnek látszanak a tömegpiacon. Ennek ellenére erőteljesen dolgoznak a VDSL2 mielőbbi piacra dobásán.
Száguldás gigasebességgel
Az információszerzés mellett az internet elterjedt felhasználási módja a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek elérése. Ebbe a körbe tartoznak a szórakozást szolgáló zenék, filmek, a hálózatos játékok és a jelenleg még nem túl gyakori VoD-kezdeményezések. A hálózati forgalom elemzéséből az derül ki, hogy napjainkban a forgalom legnagyobb hányadát (kb. 60-80%-át) már a szórakozás címszó alatt említett alkalmazások teszik ki. Legnagyobb súlya a peer-to-peer letöltések forgalmának van, hiszen ezeknek nagy a sávszélességigényük, és a nap 24 órájában nagy százalékban vannak jelen a forgalomban. A böngészés során a felhasználók folyamatosan nézik a kapott információkat, míg a P2P esetében gyakorlatilag csak a gépek dolgoznak, a felhasználó jelenlétére nincs szükség.
Ravasz Péter, Konkoly Lászlóné és Czinkóczky András előadása arra is rámutatott, hogy bár a játékok szerepe az internetforgalomban ma még csupán néhány százaléknyi, a jövőben ezek az alkalmazások egyre népszerűbbé válnak, és így az általuk generált forgalomhányad is megnövekedhet. Vagyis a szerepüket nem lehet elhanyagolni a hálózatok tervezésénél, mivel már jelenleg is többféle platformon megjelentek (PC-s változatban, konzolos játékok formájában, mobiltelefonon). Nyilván ez motiválta a fejlesztőtriót, amikor előadása címének ezt választotta: Szórakoztató tartalmak figyelembevétele az IP-hálózat tervezésében.
A távközlési technológiák adottságainak nagy szerepük van abban, hogy milyen szolgáltatáscsomagot lehet kialakítani a felhasználóknak. Sőt talán még fontosabb, hogy mire lesznek képesek ezek a technológiák a jövőben.
A DSL után most essék szó a kevésbé ismert PON-ról. Az optikai vagy szakszerűbben fényvezetős (Fiber-to-the-Premises – FTTP) hálózati megoldások közé tartozó PON (Passive Optical Network) is egy gyűjtőfogalom, amely több különböző szabványt takar. Az osztott hálózati erőforrást feltételező, pont–multipont jellegű rendszerek közül a BPON (Broadband PON) ATM feletti átvitelt biztosít, a maximális sebesség lefelé 622, fölfelé 155 Mbps. Ez már igen figyelemreméltó, különösen, ha hozzátesszük, hogy a megengedett legnagyobb távolság a központ és az előfizető között 20 kilométer.
Az Ethernet alapú EPON esetében a sebesség szimmetrikusan 1,25 Gbps, a következő változat, a GPON (Gigabit PON) esetében pedig ez is megduplázódik, 2,5 Gbps lesz, és a távolság is 35 kilométerre nő.
A kábeltelevíziós technológia nem ismeretlen olvasóink előtt, s ez szintén magában hordozza például a 3Play lehetőségét. Ezen a téren a digitalizálás fogja tovább bővíteni a lehetőségeket.
A felsorolt technológiák összehasonlításából az derül ki, hogy a PON ígéretes, de szükség van a fényvezetős hálózat kiépítésére a hozzáférési szakaszokon. A kábeltévénél az osztott közeg és a rendelkezésre álló kis csatornaszám erősen korlátozza a szolgáltatási lehetőségeket.
„Átlátszó" trükkök
Régóta nyilvánvaló, hogy az igazi, jövőbiztos megoldás az ügyfelek elérésére az optikai hordozót használó alkalmazások köre. Jeszenői Péter azt elemezte, hogy mi a leggazdaságosabb módja a fényvezetőszál alkalmazásának az előfizetői hozzáférésben. Ennek nagy előnye az az egyszerűség, amely az üvegszál tulajdonságaiból fakad. Nincs szükség bonyolult modulációs eljárásokra, elhanyagolhatók a különböző zavarási problémák, a fényvezető által nyújtott nagy sávszélesség nem tesz szükségessé adattömörítést.
A fényvezetős rendszerek a gerinchálózatokban már több mint 15 éve üzemelnek. Az előfizetői szakaszokon, bár helyenként megjelent ez a technológia, tömeges, széles körű alkalmazására napjainkig kevés példát találunk. Ennek fő oka a fényvezetős rendszerek költségessége. Ezért a fejlesztést minden hálózatüzemeltető próbálja késleltetni.
Amikor egy háztartásban több, nagyobb sávszélességet igénylő szolgáltatást (audiovizuális szórakoztatást, videojelfolyamot, hálózati játékokat) szeretnénk párhuzamosan igénybe venni, akkor a rézhálózatnak hamar érzékelhetővé válnak a korlátai. Vagyis az optikát kell közelebb vinni a felhasználókhoz.
Az előfizetői fényvezetős hálózatok logikai topológiája pont–multipont jellegű, hiszen általában egy központi helyszínről kell az információt a felhasználói végpontokhoz eljuttatni, illetve visszafelé. Ehhez a központi helyhez csatlakozik azután egy aggregációs városi hálózat, majd ez kapcsolódik az IP-, illetve a PSTN/ISDN-gerinchálózathoz.
A hozzáférési hálózat megtervezésénél, kialakításánál három kulcsfontosságú szempontot ajánl a szakemberek figyelmébe Jeszenői Péter. Az első körbe tartozik a piac nagysága, a szolgáltatási követelmények sora és az aktuális ügyfélbázis. A második a helyrajz, vagyis a természetes és mesterséges terepadottságok, az épített környezet. Végül talán a leghangsúlyosabb a meglévő, tovább használható infrastruktúra.
A fejlesztések azt a célt szolgálják, hogy a költségek minimalizálhatók legyenek, az épített infrastruktúra pedig minél jobban kihasználható. A szakemberek szerint ígéretes megoldást kínálnak a különböző passzív optikai hálózati megoldások. Ma talán a már említett GPON rendszer tűnik a legperspektivikusabbnak. Az ajánlások nagy része készen áll, és a gyártók palettáján is kezdenek megjelenni az első berendezések.
IP és az új generáció
De a fejlődés itt sem áll meg, a vezetékes távközlés válaszút előtt áll – amint azt Dely Zoltán és Földesi Zoltán világosan levezette. A beszédpiacon a mobil dominál, ami különösen jellemző a közép-kelet-európai országokra, mert a mobil áttörése mérsékelt fix hálózati ellátottságnál következett be. Ezzel párhuzamosan növekszik az internet szerepe, bővülnek az alkalmazásai, és az IP-forgalom is dominánssá válik. Ez mozgatja azt a fejlesztési irányt, amelynek célja, hogy a beszéd-, adat- és más szolgáltatásokat IP-alapon integrálják. Az IP-gerinchálózat így új szolgáltatások fejlődő bázisává válik. Terjednek a széles sávú csatlakozások, a megnövekedett bitfolyamszállító képesség egyre inkább várja az azt kihasználni képes tartalmat, ami a 3Play előretörését jelzi. De dinamikusan fejlődnek az előfizetői végberendezések is, ezeket növekvő intelligencia, IP-képesség, hordozhatóság és számos kényelmi funkció jellemzi. Mindez együtt olyan hajtóerőt képez, amely elvezet az új generációs hálózathoz (Next Generation Network – NGN).
Az NGN fő céljait felvázolva az előadók a következő címszavakat említik: többszolgáltatású integrált hálózat, szolgáltatások és alkalmazások technológiafüggetlen megvalósítása, valamint mindenhol elérhető és személyre szabott szolgáltatások. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az előfizetők összeválogathatják az igényeiknek megfelelő szolgáltatásokat és kiegészítő képességeket, majd ezt a profilt különböző hozzáférési módokon és változó helyeken elérhetik, figyelembe véve a végberendezéseiket is. Ezzel a mobilitás koncepciója kibővül, megjelenik a nomadikus mobilitás a fix hálózat szélein is.
Ezekkel a célkitűzésekkel és a megvalósításukhoz szükséges képességekkel az NGN új fejezetet nyit a fix hálózati távközlésben, mert ötvözi az internet előnyeit (nyílt protokollok, rugalmas, szabad fejleszthetőség, gazdag média- és szolgáltatásvariációk) a távközlési minőséggel, biztonsággal, megbízhatósággal és szabványossággal. Sőt az NGN alkalmas az egész távközlés átalakítására, beleértve a mobilhálózatokat is, mert mindenfajta – fix és mobil – szolgáltatás konvergens hálózatává válik.
Az intenzíven folyó szabványosításban figyelemre méltó fordulatot jelent az IMS (IP Multimedia Subsystem), a 3GPP (3rd Generation Partnership Project) specifikációja, amelyet már széles körben elfogadtak. Az előadók összegzésül azt hangsúlyozták, hogy a szervezetek szövetségei és együttműködési egyezményei garantálják az IMS további fejlődését, az egységesség megőrzésével.
***
Plusz lehetőség
A Magyar Telekom április 24-étől tesztjelleggel elindítja az ADSL2+ technológián alapuló szolgáltatását Budapest két kerületének olyan részein, ahol korábban nem volt ADSL-lefedettség. A Magyar Telekom az innen érkező ADSL-megrendelésekhez szeptember 30-áig 12 Mbps letöltési sebességet biztosít. Budapest XIII. és XIV. kerületének bizonyos területein az ADSL2+ technológia által biztosított különösen nagy sávszélességű internetszolgáltatást azon felhasználók próbálhatják ki először, akik ez idáig lakóhelyükön nem élvezhették az ADSL előnyeit. Ezen területeken a Magyar Telekom minden április 24. és május 31. között beérkezett új ADSL-megrendeléshez 12 Mbps maximális letöltési sebességet biztosít – függetlenül attól, hogy mekkora sebességű csomagot rendelt az ügyfél. A megnövelt sávszélességért a Magyar Telekom nem számít fel külön díjat internetszolgáltató partnerei, valamint a T-Com T-DSL megrendelőik felé.
A tesztjelleggel megnövelt sávszélességet szeptember 30-áig biztosítja a Magyar Telekom, azt követően automatikusan az eredetileg megrendelt sávszélesség áll az ügyfelek rendelkezésére. A tesztben érintett ügyfeleket a Magyar Telekom külön tájékoztatja.
A Magyar Telekom az ADSL szolgáltatás fejlesztésének következő lépéseként az ADSL2+ technológián alapuló új kereskedelmi termékek bevezetését tervezi.
***
Fix–mobil fúziók
A „buta" PSTN-telefonokat felváltják az intelligens előfizetői készülékek – jósolta Emmert Tamás, a Magyar Telekom fejlesztőmérnöke, amikor a fix–mobil konvergencia helyzetét elemezte. A váltás oka, hogy a jövőben a különböző széles sávú hozzáférések elterjedésével adaptív, a hozzáférés módjától független, bárhol elérhető szolgáltatások megjelenése várható. Ezek egyre összetettebbek, és mind több számítási kapacitást igényelnek.
A konvergens termékek bevezetését a gazdasági megfontolások mellett platform- és hálózatfejlesztési stratégiák motiválhatják. De nem kevésbé fontos hajtóerő az ügyfelek egyre komplexebb távközlési igényeinek egykapus kiszolgálási lehetősége.
A fix–mobil konvergencia az előfizető szempontjából egyetlen végberendezést, egyetlen hívszámot, egyetlen számlát és egyetlen ügyfélszolgálatot jelent – és persze folytathatnánk a sort.
Ha az ügyfél a vezeték nélküli hozzáférési területen (ez lehet Wi-Fi vagy Bluetooth) tartózkodik, a konvergens hálózat szolgáltatásait a vezetékes széles sávú hozzáférésén keresztül, e területen kívül pedig a mobil hozzáférési hálózaton keresztül érheti el. A szolgáltatás igénybevételéhez szüksége van egy duál módú (GSM, UMTS / WiFi, Bluetooth) végberendezésre, a mobilhálózat-beli működéshez egy SIM-kártyára, továbbá egy széles sávú internetkapcsolathoz csatlakoztatott ún. hozzáférési pontra (access point).
A legsarkalatosabb elem a végberendezés, mivel ez befolyásolja az alkalmazható hozzáférési technológiákat. Az európai piacon jelenleg GSM és Bluetooth rádiós technológiákkal ellátott készülékek kaphatók, de egyre több gyártó jelentette be 2006 első félévére GSM + Wi-Fi és UMTS + Wi-Fi multirádiós képességű végberendezéseit.
Néhány európai távközlési társaság már elindította hibrid szolgáltatását. A TDC Duét olyan fix–mobil konvergens beszédátviteli megoldás, amelyben az ügyfél egyetlen hívószámmal rendelkezik, s amennyiben nem elérhető a mobilhálózaton, a hívás átirányítódik a vezetékes végberendezésre.
A DT Mobile@home esetében a vezetékes hálózatból indított mobilirányú hívások az ügyfél kérésére nem a mobil végberendezésen, hanem a vezetékes készüléken végződnek.
A British Telecom BT Fusion néven vezette be fix–mobil konvergens szolgáltatását, az SFR pedig a konvergens videotelefonálást teszi lehetővé a 3G, illetve az internet kombinálásával.
Az a tény, hogy a PKI Tudományos Napok programjában is felbukkant ez a téma, talán sejtetni enged valamit a Magyar Telekom szándékaiból is.