Megosztott hazai információs társadalom
2006. május 13.
Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ éves jelentéseinek harmadik, utolsó darabja az információs társadalom magyarországi helyzetének 2005-ös állapotát értékeli. A talán legjellemzőbb mutató szerint tavaly az átlagos magyar internetező már negyedik éve használta a világhálót, amely adat nem változott a 2004-es helyzethez képest.
A hazai információs társadalom értékelésekor kiindulópontnak tartott ellátottsági mezőben nem módosultak meg az előző évek kedvezőtlen tendenciái: Magyarországon körülbelül 3 millió fő tekinthető internethasználónak, míg az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások számát abszolút értékben 600–690 ezerre becsülték a felmérések. Hazánk ezekkel az eredményekkel nem volt képes mérsékelni lemaradását az EU-tagállamok átlagától.
A jelentés szerint a fejlődés egyelőre nem tudott kimozdulni abból a paradox helyzetből, hogy miközben a széles sáv részesedése az összes otthoni hozzáférésen belül 2005-ben 67 százalékosra bővült, az új számítógép- és internetfelhasználók száma alig módosult, így a hálózati polgárok társadalmi összetételében sem történt érdemi változás. Az internethasználat belső struktúrájának minőségi javulása mellett az internet elterjedése még mindig nem állt dinamikusabb növekedési pályára, s mindezek következményeként a meglévő digitális törésvonalak tovább mélyültek a magyar társadalomban.
Idén második alkalommal készült el a Budapesti Műszaki Egyetem Információs Társadalom- és Trendkutató Központ Magyar információs társadalom című éves jelentése, amelynek legfőbb célja 2005-ben az volt, hogy az „információs társadalmi teljesítmény" megítélése körüli, sok esetben egymásnak is ellentmondó hazai kutatási eredményeket, véleményeket összegezze, ütköztesse, a legfontosabb trendeket kiemelje, értékelje, azokat nemzetközi kontextusba helyezze.
Magyarországon az „információs társadalom" a politikai szcénának még mindig csak alacsony szintű stratégiai és tervezési darabja, így az átfogó, komplex és korszerű információstársadalom-értelmezéshez képest eleve csupán leszűkített résztémáival van jelen. Ennek megfelelően az éves jelentés nem lehetett normatív megközelítésű: nem azzal kapcsolatban fogalmaz meg állításokat, hogy milyennek kellene lennie a magyar információs társadalom fejlesztésének, hanem arról szól, hogy amit információstársadalom-fejlesztés alatt értettünk, milyen arcát mutatta a 2005-ös évben.
Az információs társadalom teljesítménye 2005-ben
Az Európai Bizottság direktívái évek óta világosak, hiszen mind az eEurope2005, mind az i2010 az elsők között emeli ki a széles sávú internetelérés infrastruktúrájának fejlesztését, a szolgáltatási árak letörését. Az eredmények biztatók, ugyanakkor még messze nem elégségesek ahhoz, hogy versenyben maradjunk a tengerentúllal és Ázsiával. A széles sávú előfizetések és a népesség aránymutatója 2005-ben az EU25 országaiban közel 11 százalék volt, míg az USA-ban 13, Kanadában 20, Japánban 16, Koreában pedig 30 százalék. Magyarországon ez a mutatószám 6 százalék, így valóban fontos, hogy az ország feltárja az internet elterjedését pozitívan befolyásolni képes tényezőket.
Az Európai Bizottság elemzései szerint világos összefüggés mutatható ki a versenyképesség és az alacsony hozzáférési árak, illetve a versenyképesség és az alternatív hozzáférési platformok elterjedése között. A normalizált 1 Mbps-os hozzáférés ára már 2004-ben havi 20 euró körüli összegre csökkent Hollandiában, Svédországban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Németországban és Dániában. A bizottság elemzései szerint szoros negatív korreláció figyelhető meg az árak és a versenyképesség között, vagyis a leginkább versenyképes gazdaságokban a legalacsonyabbak a DSL-hozzáférési árak, így Hollandiában, Ausztriában, Svédországban és Belgiumban. Természetesen az alacsony árakkal összefügg a felhasználók számának növekedése is, amivel kapcsolatban viszont a törvényhozás, a politika jótékony hatását, befolyásolási képességét emeli ki a bizottság.
A versenyhelyzet biztosítása – még ha erről gondoskodik is a törvényi szabályozás – sok esetben nem jelenik meg az egyes felhasználók szintjén. Ezt jelzi az az adat, amely szerint hazánkban hiába van több mint 200 internetszolgáltató, a piac mégis erősen koncentrált, ugyanis az előfizetések 90 százalékát 17 cég mondhatja magáénak, a széles sávú hozzáféréssel rendelkező háztartások döntő többsége monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval szerződik.
Tehát a végfelhasználók szintjén az internetszolgáltatók, valamint a hozzáférést biztosító egyéb technológiai lehetőségek versenye még nem valósult meg Magyarország településeinek döntő többségében. Különösen fájó, hogy az elmúlt években nem történt áttörés a kis települések esetében az olcsóbb, alternatív, főleg a száloptikás és a vezeték nélküli technológiák megjelenésében, bármennyire is ez felelne meg leginkább az Európai Unió direktíváinak.
Széles sáv: a fejlődés motorja
A World Internet Project 2005. évi adatai szerint a magyar háztartások internetkapcsolatainak valamivel több mint 20 százaléka modemes, egytizede ISDN, közel egyharmada DSL, illetve ennél valamivel kevesebb kábeles. Ezenkívül a háztartások mintegy 7 százaléka mobiltelefon segítségével kapcsolódik az internethez. A 2004-es eredményekhez képest, amikor 43 százalék volt a széles sáv részesedése az összes otthoni hozzáférésből, ez az érték 2005-ben 67 százalékra bővült, ami mindenképpen kimagasló eredmény.
A jelenlegi felhasználók táborát tehát jelentős mértékű technológiaváltás jellemezte az elmúlt években, így a széles sávú hozzáférések aránya két év alatt több mint kétszeresére emelkedett, azonban az internethasználat belső struktúrájának minőségi változása mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a penetráció növekedése tovább lassult.
Hiányzó társadalmi igény, mélyülő digitális megosztottság
A jelenleg egyharmad–kétharmad arányban megosztott hazai információs társadalom legfőbb társadalompolitikai kihívása, hogy miként lehet gyorsan és eredményesen megszólítani azt a közel 5 és fél millió felnőtt lakost, illetve azt a körülbelül 3 millió háztartást, ahol az internet és a PC használata egyáltalán nem vált elfogadottá, igényelt tevékenységgé.
Továbbra is nagyon magas azoknak az aránya, akiknek igen kevés közvetlen kapcsolatuk van az információs társadalom jellegadó technológiai alaprendszerével. Az internetet jelenleg egyáltalán nem használók több mint fele lakik olyan háztartásban, ahol sem internet, sem számítógép, sem internetező nincs.
Az internethasználók társadalmi öszszetétele lényegében nem változott, a korábbi törésvonalak, amelyek elsősorban a kor és az iskolai végzettség, a jövedelem, illetve a településtípus alapján szerveződtek, továbbra is fennállnak. Mindez azt jelenti, hogy a fiatalok, a magas iskolai végzettséggel rendelkezők, a magas jövedelműek, illetve a településhierarchia szerint magasabb státusú településen lakók nagyobb arányban használják az internetet.
A politikai dimenzió: erőtlen stratégiák sűrűjében
A témakör nemzeti szintű összefogását célzó Magyar információstársadalom-stratégia nem tudott kiemelkedni az önmagát stratégiaként meghatározó kormányzati dokumentumok tömegéből, nem vált „üggyé" a kormányzaton, illetve a társadalmon belül.
Számos részeredménye és néhány, a stratégiába is integrált fejlesztés sikere mellett alapvető hiányosságának az erős rendszerszemlélettel meghatározott beavatkozások egy részének elmaradását kell tekintenünk. Mindezt csak felerősítette a szervezeti garanciák hiánya (a tervezett lépések elmulasztása) és a forráshiány, különösen az IHM „saját kezelésű" programjainak (információs írástudás, bizalom és biztonság, információs társadalom k+f) esetében.
Az EU lisszaboni programját „felülíró" i2010 jó apropó lett volna arra, hogy kimozdítsa az információs társadalom ügyét a stratégiai alárendeltségből. Az indulódokumentum 2005 őszére várta volna, hogy elkészüljenek a nemzeti i2010-koncepciók, azonban Magyarországon – mindezt elbagatellizálva – a mai napig nincs elfogadott i2010 program.