A „Power of Six” hat alapelvet takar, amely az Eaton intelligens energiagazdálkodási vállalat adatközpontok tervezése során alkalmazott szisztematikus megközelítése. Holisztikus szemlélete úgy teremt hozzáadott értéket, hogy összehangolja a vállalat megoldásait a felhasználók energiainfrastruktúra-igényeivel, miközben támogatja őket a tökéletes, öntudatos és önmagát optimalizáló adatközpont megvalósítása felé vezető úton. Az Eaton szakértői azt a kérdést járták körül, hogy miként csökkenthető a tervezési kockázat és a rendszer komplexitása, illetve hogyan optimalizálható az adatközpont teljesítménye az alábbi rendszertechnikai elvek alkalmazásával.

A „Power of Six” lényege egy olyan módszertani, több tudományágat átfogó megközelítés, amely figyelembe veszi a rendszer egyes elemeit és azok kölcsönhatásait a teljes életciklus során, hogy valóban végponttól végpontig tartó mĹąszaki megoldások születhessenek. Ráadásul ez kereskedelmi és mĹąszaki előnyöket is hordoz magában. Ennek alapvető eleme egy olyan digitális felület, amely segít az informatikai (IT) és üzemeltetési technológiai (OT) eszközök egyre összetettebb környezetének hatékony kezelésében, miközben teljes körĹą rendszeráttekintést biztosít a fehér és szürke térben.

Íme a hat alapelv, amely segít megérteni a rendszer jelentőségét:

1. Kritikus energiaellátó rendszerelemek tervezése: Fő lényege, hogy megismerjük az energiaellátó rendszerek kritikus összetevőinek jellemzőit, viselkedését és hatásait. Ha megértjük ezeket az apró részleteket, optimalizálhatjuk a teljesítményt, növelhetjük az energiahatékonyságot, és hatékonyan eleget tehetünk az informatikai elvárásoknak. Ezt úgy tehetjük meg, ha elemezzük az egyes komponenseket, hogy megismerjük azok célját, jellemzőit és a rendszeren belüli kölcsönhatásaikat. A berendezések elhelyezése, kezelése és integrálása optimalizálható egy digitális szoftverplatform segítségével. A cél a teljesítmény növelése, a meghibásodások előrejelzése és a használat optimalizálása a komponensek egyenkénti megtervezésével és kölcsönhatásaik részletekbe menő megértésével, a hálózattól a chipig. Ez segít megérteni a komponensek jellemzőit és az elektromos tulajdonságaira, a feszültségre, a kapacitásra és az impedanciára gyakorolt hatását. A hatékonyság növelése érdekében fontos a komponensveszteség csökkentése, a teljesítménytényező javítása és a terhelések kiegyensúlyozása.

„A rendszereket úgy kell tervezni, hogy képesek legyenek redundanciát és megbízhatóságot biztosítani, redundáns kritikus komponensekkel és prediktív karbantartással a komponensek szintjén. Végül, ha figyelembe vesszük a kritikus összetevőket, akkor az üzemeltetési fázisban felhasználhatjuk az adatelemzést a hatékonyság javítására, a kihasználtság maximalizálására és a problémák előrejelzésére, melyek döntő jelentőségĹąvé válnak a megvalósításában és eszközgazdálkodásban” – mondta Fehér Tamás, az Eaton Magyarország munkatársa.

2. Eszközgazdálkodás és feltételalapú felügyelet: Kiemeli a digitális felület energiagazdálkodási rendszerbe történő beépítésének fontosságát. Ez lehetővé teszi az eszközök felügyeletét és kezelését, így megnyitja az utat a proaktív intézkedések végrehajtása, az élettartam növelése és a teljesítmény optimalizálása érdekében. A folyamatos felügyelet és karbantartás biztosítja, hogy minden komponens a lehető legnagyobb hatékonysággal mĹąködjön, egyúttal azonosítja a rendszerben esetlegesen felmerülő potenciális kockázatokat. Ez az elv biztosítja, hogy tervet dolgozzunk ki a teljesítmény optimalizálására, az élettartam meghosszabbítására, a meghibásodások előrejelzésére, valamint a hardver cseréjére és korszerĹąsítésére, még azelőtt, hogy annak állapota problémát okozna.

A digitális ikertechnológia létrehozására képes digitális felület felhasználásával, valamint a mesterséges intelligencia (AI) és a gépi tanulási funkciókkal együtt már a tervezési szakaszban optimalizálhatjuk a teljesítményt azáltal, hogy azonosítja azokat a területeket, ahol a berendezések nem az előre jelzett módon mĹąködnek. Az energiahatékonyság is nyomon követhető a terhelésfigyelés, valamint a teljes rendszer használatának és teljesítményének optimalizálása révén. Az energiaelosztás területén belül például – különösen a transzformátorok tekercselései esetében – fontos a fogyasztás és a hőmérséklet felügyelete, valamint a kapcsolóberendezések érintkező-kopásának nyomon követése. Ez a fajta feltételalapú felügyelet lehetővé teszi a rendszertervezést.

3. A rendszertervezés elve: Mivel a rendszeren túlmutató kölcsönhatásokat is figyelembe kell vennünk, ez az elv a rendszertervezés tágabb megközelítésére biztat, ahelyett, hogy azt funkcióblokkok sorozataként fognánk fel. A megfelelően integrált komponensek minimalizálják az energiapazarlást, és biztosítják a nagy teljesítményĹą fogyasztók, például a hĹątés hatékony felhasználását, hogy csökkentsék a rendszer mĹąködésére nehezedő terheket. Egy jól megtervezett, integrált rendszerrel csökkenthetjük a komponensek meghibásodását, optimalizálhatjuk a felhasználásukat és meghosszabbíthatjuk az élettartamukat, ezzel pedig könnyebben elérhetjük mĹąködési és fenntarthatósági céljainkat. A rendszerelemek közötti jobb kommunikáció és kapcsolódási pontok hozzájárulhatnak a rendszer teljesítményének optimalizálása és fenntartása érdekében a szolgáltatott adatok várakozási idejének csökkentéséhez és a nagyobb energiahatékonysághoz.

4. Energiahatékonyság: Ha a tervezési szakaszban alkalmazzuk a rendszertechnikai megközelítést, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük az energiaveszteségeket és optimalizáljuk a rendszer hatékonyságát, akkor ezzel elősegíthetjük a fenntarthatósági célok elérését és az üzemeltetési költségek csökkentését. A megfelelő berendezések megfontolt kiválasztása lehetővé teszi az általános hatékonyság javítását. Ha például kisfeszültségĹą rendszerekben réz gyĹąjtősíneket használunk, azzal mintegy 25%-kal csökkenthetjük az energiaveszteséget az alumíniumból készült változatokhoz képest. Ezzel együtt egy digitális szoftverplatform gépi tanulás és mesterséges intelligencia segítségével figyeli és menedzseli az energiahatékonyságot, hogy jobban megérthessük, az energiaelosztás melyik pontján fordulhatnak elő veszteségek és hogyan lehet azokat megelőzni. Más intézkedésekkel, például a kábelhosszak optimalizálásával és az alacsony energiaveszteségĹą transzformátorok használatával kombinálva mindez energiamegtakarítást biztosít és segít a megújuló energia hatékony integrációjában.

5. A megújuló energiák integrációja: A megújuló energiaforrások egyre fontosabb szerepet játszanak az energiaellátás ökoszisztémájában. Éppen ezért alapvető annak megértése, hogy milyen hatással van a megújuló energiaforrások és az alternatív energiaforrások integrálása a rendszer teljesítményére és a tápellátás minőségére. Ezzel hozzájárulhatunk a rugalmas és megbízható áramellátás biztosításához, és csökkenthetjük az áramkimaradások valószínĹąségét. Az egyik ilyen hatás, amelyet meg kell értenünk, az az, hogy a megújuló energiaforrásokban kisebb a forgó tömeg és a tehetetlenség, ami viszont befolyásolja a villamosenergia-áramlás minőségét a villamosenergia-rendszerben a kisebb frekvenciaszabályozás és a nagyobb ingadozás miatt.

„Fel kell ismerni a felharmonikusokra és a feszültségingadozásokra gyakorolt hatásokat is, amelyek a több inverteralapú áramforrás bevezetéséből erednek. A digitális felület lehetővé teszi, hogy megértsük a helyszíni és a nem helyszíni megújuló energiatermelés keverékét, figyelemmel kísérve a felhasznált energiát és annak forrását. Az energiaellátás változékonyságának kezeléséhez és a hálózati stabilitás biztosításához rugalmas és dinamikus tervezés szükséges” – tette hozzá Fehér Tamás.

6. Rugalmas és dinamikus tervezés: A változó igényekhez és az olyan újonnan megjelenő technológiákhoz, mint a mesterséges intelligencia (AI), rugalmas és dinamikus tervezési szemlélet szükséges. Ha alkalmazkodunk, azzal biztosítjuk, hogy megoldásaink a gyorsan változó környezetben is relevánsak és hatékonyak legyenek. Egy digitális szoftverplatform integrálásával azonosítani lehet a tervezésben szükséges változtatásokat és az esetleges kiigazítások lehetőségét, miközben megérthetjük azok hatását és optimalizálhatjuk a rendszer rugalmasságát.

„Ha a végső cél egy olyan adatközpont létrehozása, amely képes önmagát kezelni és optimalizálni, akkor iparági szinten kell elmozdulnunk a rendszeralapú tervezés irányába. Ennek érdekében közösen kell magunkévá tennünk egy sor alapelvet és a rendszerszemléletĹą megközelítést. Ebben segít a fenti hat alapelv. El kell kezdenünk már a tervezés korai szakaszában és az adatközpont teljes életciklusa során használni az integrált digitális szoftverplatformokat, nem csupán az üzemeltetés során. Ez megkönnyíti a mĹąködési érték növelését az adataiból származó intelligens, hasznosítható információk felhasználásával. Ezekben a bizonytalan időkben, a változó energia- és környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés érdekében mindenképpen szükséges újragondolni a jelenlegi gyakorlatot” – tette hozzá a szakértő.