Sony Xperia S teszt
2012. április 26.
A Sony (igen, már csak Sony) legújabb csúcstelefonja volt két hétre a tesztünk alanya. Külső megjelenésében igazán lenyűgöző, formás darab, működésében kifogástalan és gyors, ám a funkciókon még lehetne bővíteni.
Tarozékok
A készülék megtekintése előtt a doboz kápráztat el minket, igazán stílusos lett a lapos, négyzet alak, melybe kompakt módon helyezték el az - egyébként aprónak semmiképp nem nevezhető - telefont, a töltésre és adatátvitelre használandó USB-microUSB kábelt, az erre illeszthető töltőcsatlakozót, a fülhallgatót, valamint az igen kevés papírt, melyek a gyors üzembeállításról és jótállásról hivatottak informálni. Minden más, többek között a 150 oldalas használati útmutató magyarul is elérhető a Sonymobile.com weboldalon keresztül.
Külső
A telefon megjelenésében tökéletes, minimalista dizájnja nagyon jól eltalált. A tesztkészülék fehér burkolatot kapott, amitől eleinte tartottam koszolódás, érzékenység miatt, de félelmeimnek semmi alapot nem adott a két hetes használat. Sőt, fehér, matt színével különösen elegáns megjelenésű, melyet csak tovább erősít a telefon fő látványossága, az alul elhelyezkedő, teljes tömegen átmenő plasztikcsík. A három érintőgomb szimbóluma ebben a csíkban jelenik meg, a gombok azonban a képernyő alján, a piktogramok fölött találhatóak (ezt a látványosságért cserébe hamar meg lehet szokni, bár valóban néha érthetetlen, amikor sötétben is a csíkon belüli jeleket világítják felülről a ledek).
Az előlapon a HD felbontású 1280×720 pixeles kijelző felett található egy előlapi kamera (1,3 megapixellel), az ebben a kategóriában kötelező fényérzékelő, illetve közelségérzékelő, valamint egy visszajelző LED, mely több színben villog, világít a történéseknek megfelelően. Működésében azonban pár felesleges dolgot (fehéren felvillan, ha történik valami, utána viszont függetlenül a történésektől zölden villog), illetve anomáliát (töltőn hol villog, hol világít, hol egyiket sem, ha alapvetően lenne mit visszajelezni, vagy ha éppen új esemény van) sikerült felfedezni. Normál használat során viszont igen sokat segít ez a kis jelzés, nem kell folyton a képernyő zárolását feloldani, hogy van-e valami fejlemény. Egyébként a kijelzőn is megjelennek értesítések e-mail érkezéséről, nem fogadott hívásról, sms-ről, naptárbejegyzésről, ezeket - ahogy a kijelző feloldása, vagy a telefon lenémítása esetében is - csak oldalra kell húzni, és máris a kezelésüknél/olvasásuknál találjuk magunkat.
A kijelző 4,3 inches, karcálló üveggel fedett kijelző LED megvilágítású és TFT technológiával készült, melynek gyengeségeit próbálja ellensúlyozni a Sony Mobile Bravia Engine megoldás. Ahogy korábban írtam, az alsó sávban megjelenő három gomb gyakorlatilag a kijelző alján helyezkedik el, így a telefon alsó szegmensét akár teljesen feleslegesnek is gondolhatjuk, de nem az: amellett, hogy a tökéletes megjelenéshez sokat hozzátesz, a legalsó sávban kaptak helyet az antennák, illetve a mikrofon is.
A telefon előlapja tökéletesen sík, ezt egészíti ki a hátlap enyhén ívelt, kellemes tapintású kialakítása. A hátlapon kapott helyet a 12,1 megapixeles, 1080p videórögzítésre is alkalmas kamera, melyet segít az alatta található vaku, illetve ezt a sort zárja a hátlapi hangszóró csíkja, illetve a másodlagos mikrofon. Az egész hátlap egy laza mozdulattal eltávolítható és használat közben ez a könnyedség visszaköszön, ugyanis telefonálás közben félő, hogy csak a lapos műanyag lap marad a kezünkben, ezért érdemes az egész telefont egyben kézben tartani. A hátlap alatt nem sok keresni valónk akad a microSIM (bár állítólag ez a jövő, nem értem, hogy egy ekkora telefonba miért nem fér bele az amúgy sem óriási normál méretű SIM kártya) behelyezésén túl, ugyanis az akkumulátor nem eltávolítható, a 32 GB belső memória pedig tovább nem bővíthető. Fizikai megjelenés nélkül ugyan, de a hátlap közepén van az NFC érzékelési terület, az alsó fertájon pedig a korábbi összefonódásból megmaradt SonyEricsson logó dudorodik ki enyhén a hátlapból.
A készülék oldalain minden megtalálható, amit egy ilyen eszköztől várnánk, kialakításuk, elhelyezésük viszont kicsit még érhetett volna. A mikroUSB csatlakozó szimmetrikusan foglal helyet a HDMI csatlakozóval, mindkettőt kis ajtó védi, melyek működése körülményes, két hét alatt nem sikerült rájönni a helyes használatra, mindig a nyers erő győzött a bezárás során. A hangerőszabályzó véleményem szerint túlságosan lentre került, így telefonálás közben kevéssé esik kézre, a sort a kamera fókuszáló és exponáló gombja zárja, mely kétállású. A készülék tetején jobbkezes használat mellett kicsit furcsa módon balra került a telefon, illetve képernyő kikapcsoló gombja, mellette a 3,5 mm-es jack csatlakozó biztosítja a középkategóriás gyári, illetve bármely más fülhallgató csatlakoztatásának lehetőségét.