Előszó

 

Manapság, ha az ember fejleszteni, modernizálná szeretné a számítógépét (legyen az asztali gép, vagy notebook), a megfelelő mennyiségĹą RAM -ra való bővítés után (vagy mellett) a legjobb döntés egy SSD tároló beszerzése, amelyet kifejezetten az operációs rendszer és a telepített szoftverek tárolására használunk. Eddig csak hallottam, olvastam ezt a kijelentést, azonban a Samsung volt olyan kedves, hogy egy teszt erejéig kölcsön adja a 830 -as sorozatba tartozó, 128 GB kapacitású SSD modelljét, így módomban állt személyesen is meggyőződni annak helyességéről, vagy helytelenségéről.

Az SSD alapötlete és az elmélet alapján vakon igazat kellene adni az állításnak, de lássunk egy olyan tesztet, ahol egy középkategóriás notebook gyári merevlemezének teljesítményét szintetikus mérésekkel és empirikusan is összevetjük a Samsung SSD modelljével.

 

Specifikáció

 

A teszteléshez használt gép egy 2011 második negyedévéből származó Asus K53T notebook volt. A gép semmiképp sem rendelkezik a csúcsteljesítményhez szükséges paraméterekkel, de az általa biztosított interfész és vezérlő alkalmassá tette az SSD fogadására, emellett a relatív teljesítmény volt érdekes (magyarán, ugyanabban a gépben, ugyanolyan operációs rendszer és felhasználói programok mellett mennyivel jobb vagy rosszabb az SSD, mint a gyári HDD).

 

Körülmények

 

Az alapötlet az volt, hogy frissen telepítek mindkét eszközre egy Ubuntu rendszert, így már az operációs rendszer telepítésénél is láthatom majd a különbséget, ráadásul az eredményül keletkező rendszerek eléggé hasonlítanak majd egymáshoz, ami nem árt a korrektségnek. Viszont a telepítés korrekt mérése igen nehéz feladat, így inkább letettem róla. Annyit azonban elárulhatok, hogy az SSD megdöbbentő sebességgel darálta a csomagokat, és körülbelül felére szorította a szükséges időt. Ezután lemértem egy ismert és népszerĹą alkalmazás, a Firefox első indítását úgy, hogy még nem volt az adott felhasználóval indítva (így a home mappában található profil mappákat is létre kell hozni), és úgy is, hogy használva volt, továbbá az operációs rendszer indulási és leállási idejét, ezen kívül szintetikus terhelést is végeztem egy olyan eszközzel, ami pont erre a feladatra való (hdparm).

 

Mérési eredmények

Ha a gép bekapcsolásától a Firefox első indulásáig (profil mellett) összeadjuk az időket, akkor azt kapjuk hogy SSD mellett 43 másodperc helyett mindössze 16 másodperc múlva már dolgozhatunk is, ami nem kicsi különbség.

Ahogy az látható, az SSD gyakorlatilag mindenben veri a HDD -t, mert a kevesebb idő gyorsabb mĹąködést jelent (ez nyomatékosan látszik a rendszer indulásnál ami egy tipikusan diszk – intenzív folyamat). Azonban az utolsó két sor talán magyarázatot igényelhet.

 

Magyarázat

 

A táblázat utolsó két sorát a hdparm -tT szolgáltatta. A „timing cached reads” a tároló beépített gyorstárából való olvasást jelenti, ami a két eszköz esetén nagyjából egyforma technológiát jelent, így nem meglepő, hogy a két érték nagyjából megegyezik. Az igazán érdekes az utolsó sor, erre vagyunk kíváncsiak: bufferezett (gyorstár melletti) olvasás esetén mi a különbség? A mérés szerint körülbelül 100%. Ez nagyjából azt jelenti, hogy amennyiben a gépünk teljesítményét a tárolóeszközre való várakozás fogja vissza jelentősen (tehát például sokat időzünk a gép előtt várakozva úgy, hogy sokat villog a HDD led), akkor szembeötlő gyorsulással számolhatunk SSD -re váltás esetén.

 

Szubjektív tapasztalatok, gondolatok

 

A nem túl meglepő szubjektív tapasztalatom az, hogy az SSD a tárolókapacitás kivételével (amit itt nem vettünk figyelembe) mindenben magasan verte a HDD -t. Lehet, hogy némileg elfogult is vagyok, mert kifejezetten elégedetlen vagyok a HDD -m teljesítményével, de ettől a számok még beszélnek. A rövid teszt alatt úgy láttam, hogy a technológia megfelelően érett, nem volt szükségem semmiféle különleges képességre ahhoz, hogy beépítsem az SSD -t,  nem kellett sem a BIOS -ban, sem az operációs rendszerben állítgatnom vagy finomhangolnom, mert a mai operációs rendszerek már kellőképpen támogatják, és a megfelelő módon kezelik ezeket az eszközöket, így a telepítés során nem kell semmiféle különleges megfontolást tenni.

Sokan fellélegezhetnek, mert végre valóban megszabadulhatunk olyan fogalmaktól, mint a fejmozgatási, be- és kikapcsolási, felpörgetési idő, nem kell foglalkozni a fájlrendszer töredezettségével, nem kell óvni a gépet a rezonanciától. Ugyanakkor még el kell némi időnek telnie ahhoz, hogy a tárolókapacitás a megszokott 1-2TB -hoz közeledjen, az ár pedig elfogadható szintre csökkenjen.