A szombat délután megrendezett Southwest Interactive Festival egyik nyitóbeszédében Seth Priebatsch, az SCVNGR alapítója a 2010-es éveket a játék évtizedének nevezte. A Bostonban fejlesztett SCVNGR (http://www.scvngr.com/ ) egy újfajta geo-játékos platform, amely hely-alapú mobil játékok és interaktív alkalmazások fejlesztését teszi lehetővé. Priebatsch beszédében elmondta, hogy játék elveinek alkalmazása segítségével olyan problémák is megoldhatók, mint az oktatás, vagy a globális felmelegedés.

A 22 éves cégvezető fiatal, kreatív, és az ügyvezető igazgató cím helyett szívesebben tartja magát „ninja főnöknek”. Mint mondta, az elmúlt években kialakult a szociális médiahálózat, a Facebook 500 millió embert kapcsol össze. Pierbatsch célja megteremteni ezt a hálózatot a játékosok között is. Véleménye szerint a digitális világban létrejött algoritmusok, elkötelezettség és szociális hálózat segíthet megoldani a való világ problémáit.

A beszédének középpontjában a játék mechanizmusa, játékok belső szerkezete állt, azok az alapelvek, melyek egyaránt irányítják a Monopolyt és a Super Mariot: egy olyan stratégia, melyben a résztvevő kihívásokat vállal, valamilyen jutalom reményében. Ezt az alapelvet ültette át a mobil alkalmazások világába, de elmélete szerint mindezek általánosan is alkalmazhatók.

Pierbatsch az oktatást az egyik legtökéletesebb játék-rendszernek nevezte, tele van kihívással, jutalommal, szabályokkal, szövetségesekkel, ellenséggel, határidőkkel és ösztönzéssel. Mind olyan fogalmak, ami alapján az oktatás a legjobb való világba ültetett játék lehetne. A baj az, hogy rossz a dizájn.

A globális felmelegedés ennél is nagyobb probléma, és úgy gondolja, senki nem állíthatja, hogy meg tudja oldani. De ha az emberek fejében nem megoldhatatlan problémaként, hanem nehezen megoldható problémaként szerepelne, már sokat lehetne javítani a helyzeten. Ennek illusztrálására egy játékot mutatott a közönségnek. A teremben 3000 ember volt, és a belépéskor mindenki kapott egy papírt, különböző színĹą csíkokkal. A játék célja az volt, hogy egy perc alatt cseréljék el a papírokat úgy, hogy egy sorban minden papíron ugyanolyan színĹą csík legyen. A nézők nem állhattak fel a helyükről. Priebatsch felajánlotta, ha sikerül, 10000 dollárt adományoz az NWF (National Wildlife Federation) szervezetnek.

Egy perc múlva minden sorban egyforma papírok voltak. Természetesen ehhez az kellett, hogy mindenki részt vegyen a játékban, nem volt miért nem részt venni benne. Ha ezt az elkötelezettséget sikerülne létrehozni a világban, komoly problémák is megoldhatóvá válnának. A játékban mindenki érezte, hogy része valami nála jóval nagyobbnak, és ezért képes volt keményen küzdeni.