Morrow a nyilvánosságot megragadva arra szólította fel az iparági szereplőket, hogy a két technológia versenyeztetése helyett próbáljanak meg azok összehangolására törekedni, illetve hosszú távon egy egységes 4G mobilhálózati adatátviteli szabvány terve lebegjen a szemük előtt. A Wimax egyik úttörőjének számító cég vezetője kijelentette, hogy nem kívánnak formátum-háborút folytatni a jövőben, ráadásul a két szabvány között jóval több a hasonlóság, mint a különbség.

Az egységes 4G technológia hiánya egyébként leginkább az Egyesült Államokban okozhat gondot, ahol a piaci felügyeleti szervek nem erőltetik az ilyesmit, hanem inkább a szereplőkre bízzák a megegyezést. Európában eltérő a helyzet: az Európai Bizottság a mobilpiacon régóta arra szorítja a vállalatokat, hogy közös hálózati platformokat használjanak, így lett győztes a hagyományos 2G hálózatokon a GSM, míg a 3G esetében az UMTS majd a HSPA technológia. Amerikában viszont ezek mellett vannak CDMA, EV-DO, stb. technológiák is, amelyek így egyáltalán nem kompatibilisek egymással. Az LTE 4G mobiltelefonos hálózati technológia elméletben maximálisan 100 Mbit/s letöltési és 50 Mbit/s feltöltési sebességre képes, míg a Wimax szintén jóval gyorsabb a mostani 3G megoldásoknál.