A keresőmotorok története

3/ 3 oldal

A forradalmi lehetőségeket kínáló Wolfram Alpha keresőmotor nemrég bontotta ki szárnyait: úgy tűnik, hogy vele a keresőmotorok új korszaka köszöntött be. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a Google egyeduralmát jelenleg bármi is fenyegetné.


A riválisok

Az első komolyabb riválisnak a tavaly beindult Cuil tűnt. A sajtó hamar felkapta az új kereső nevét, és sokan "Google-gyilkosnak" nevezték, pedig hamar kiderült, hogy a rossz keresési találatok miatt labdába sem rúg a Google mellett. A Cuil mind ez idáig képtelen volt jelentős piaci részesedést szerezni, az alapító Tom Costello mégis úgy gondolja, hogy van jövője a szolgáltatásnak.

A másik játékos a piacon a Microsoft, amely tavaly 44,6 milliárd dolláros ajánlatot tett a Yahoo-nak, és bár nem sikerült felvásárolnia, a redmondi cégóriás továbbra is szorgalmazza a Yahoo-val való partnerséget.

A következő próbálkozás a Wikipédia alapítója, Jimmy Wales részéről történt a Wiki Search rendszer formájában. Az hasonló elven működött, mint a Google; a különbség abban állt, hogy különböző algoritmusok alkalmazása helyett a felhasználókat kérte meg arra, hogy rangsorolják a találatokat. A gazdasági válságot azonban alaposan megsínylette, olyannyira, hogy Wales végül bezárta. A kudarc okai között bizonyosan nem keveset nyomott a latban, hogy alig tízezren használták...

Wales ennek ellenére megígérte, hogy nem adja fel a Wiki Searchöt, és amint lesz tőkéje, újraindítja. A Microsoft pedig a saját Live Searchét szeretné forradalmasítani a Kumo kódnevű keresőn keresztül, amely kategóriákra osztja a találatokat.

Végül itt a Wolfram Alpha, amely ugyan tényleg forradalmi módon prezentálja válaszokat, ugyanakkor olyannyira eltér attól, amire az emberek jelenleg a keresőprogramokat használják, hogy nem tűnik valószínűnek a Google korai trónfosztása.

 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció