Kísérleti fázis

Mindkét oldalon van igazság. Figyelembe véve, merre halad a világ, s vele a gazdaság, milyen irányokba fejlődik a technológia, közösen kéne megtalálniuk az arany középutat az oktatásügy és -elmélet guruinak, a gazdaság eminenseinek és az innovációban élenjáróknak. Azt, amelyen végighaladva a végzősök olyan tudással és képességekkel kerülnek ki a felsőoktatásból, amelyek birtokában kellő rugalmassággal igazodhatnak a mindenkori piaci elvárásokhoz, találhatják meg a piaci kínálatból az ehhez szükséges továbbképzéseket. Valljuk be, ez az informatika gyorsan változó világában még válság nélkül sem egyszerĹą. Most azonban még azt sem látni, milyen ágazatok, cégek maradnak talpon a válságot követően. Vagyis kiszámíthatatlan események is nehezítik szükséges változtatások meghatározását. Az akkreditációs rendszer újragondolása, a vezető IKT-piaci cégeknek a jelenlegi ad hoc helyett megfontoltabb és következetesebb bevonása a felsőoktatásba valószínĹą pozitív fordulatot jelentene.

A piackutatóknak az informatikai cégek szerkezetátalakítására vonatkozó figyelmeztetését az informatikai felsőoktatás is megfontolhatná. Az IKT piac tanácsadói a hierarchikus felépítéssel szemben a gyakran változó piaci igények kielégítéséhez sokkal könnyebben igazodó, laza kötöttségĹą team-, projektmunkára átállást javasolták a cégeknek. (Más kérdés, hogy hányan vállalták az átalakítás ódiumát, pedig ezekben a válságos időkben a bátraknak, a gyors reakciókra képeseknek áll a zászló.) A bolognai módszer, az intézményeken belüli fakultációkkal és a technológiákkal való lépéstartást segítő céges tanfolyamokkal kiegészítve, akár ennek informatikai valami fajta felsőoktatásbeli alteregója is lehetne. A 2010-től talán helyrebillenő felvételi ponthatárokon túl, a középiskolai képzés, a tanárképzés és továbbképzés, az oktatók képzésének és finanszírozásának problémái is megoldásra várnak, de mert nem asztalunk, ezeket nem taglaljuk, csak érzékeltetve a probléma összetettségét, megemlítettük.

Hol mivel járt az átállás?

A rendszerre átállással járó struktúraváltás a gazdasági jellegĹą karok alapképzéseiben némileg megnyirbálta az üzleti megoldásokkal (SAS, SAP, SPSS stb.) összefüggő napi gyakorlat bemutatására is alkalmas tantárgyakat. A mesterképzések (már ahol elindultak) hallgatói azonban néhány szakon, pl. a pénzügyieken jól járhatnak. A BCE Gazdaságtudományi Karán például a pénzügyi információrendszerek tantárgy keretében vállalati és banki rendszerekkel ismerkedhetnek az MSc-sek. Míg pl. ugyanitt az Információrendszerek Tanszéken, az alapszakok gyakorlatorientáltságú célkitĹązésének eleget téve növelnék a gyakorlatszámot, ám helyszĹąke miatt ezt csak a hallgatók osztott, jelentősebb oktatói erőforrás-igényĹą foglalkoztatásával lehetne megoldani. A porosz rendszerĹą ötéves képzésben is jelentkező hiányosságok a tömegképzést megvalósító alapképzésben hatványozottan jelentkeznek.

Néhány, már az alapszakokat is eleve jobb emberanyaggal indítható egyetemtől eltekintve, a mesterszakok nehezen tervezhetők. Ennek köszönhetően a kedvezőbb helyzetben lévő intézmények a saját BSc-iken végzettekre igyekeznek az MSc-ket építeni, így nem vagy kevésbé szorulnak külső feltöltésre (miközben a bolognai módszer épp ennek ellenkezőjét szorgalmazza). (A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kara és a MĹąszaki Anyagtudományi Kar alapszakjain végzettek többsége az egyetemen belüli mesterszakokon tanul tovább.) Több intézménynél is úgy vélték, mivel az alapképzés elvileg 6-7 féléve a szintén a bolognai rendszer részeként bevezetett kreditrendszer hazai sajátosságai miatt akár 8-9 félévre évre is kitolódhat, s így a mesterkurzusok indítása bizonytalanná válhat. Az említettek akár odáig vezethetnek, hogy egyes intézmények a mesterképzés fellegvárai lesznek, míg mások csupán alapképzésre „kényszer”-szakosodnak, s így nemcsak az MSc, de az azt követő képzési lehetőségekből is kizáródnak. A hazai szokások ismeretében az is valószínĹą, hogy a bolognai rendszer biztosította intézmények közti átjárhatóság nem válik valódi gyakorlattá.

A leírtak nem spekulációk, sajnos a rendszerre korábban áttért intézmények némelyikénél már látszik, hogy fojtódik – kiemelten a mérnök-tanár szakokon – a mesterképzés.