Informatika és környezetvédelem - számok, tettek, előrejelzések, megtorpanások
2008. április 1.
Mindig csak a felszínt kapargatjuk, a mélybe már nincs merszünk leásni. Kevesen tudják pontosan, ám annál többen sejtik, hogy az ott rejlő erőkkel nem lehet (nem érdemes) packázni, hogy azok (ők?) a világpolitika és -gazdaság valódi mozgatórugói. A felszínen gazdasági, politikai hatalmat gyakorlók valójában, közvetlenül vagy áttéteken keresztül, azok kiszolgálói. Ennek egyik, finoman fogalmazva is drámai következménye a környezetszennyezés jelenlegi, gyakorlatilag az élővilág életfeltételeit lenullázó mértéke s az ehhez jelentős mértékben hozzájáruló, energiahordozókhoz való viszonyunk, a felhasználásuk mikéntje, a lakossági, vállalati, intézményi szinten egyaránt tapasztalható energiapazarlás mértéke. És persze az egyéb más veszélyes, káros vagy „csupán” mindennapjaink végtermékeként folyamatosan halmozódó hulladékok között ott van komputerizált és mobilizált világunk új keletű, de annál szorgosabban növekvő környezeti kártevője, az e-szemét.
Mobilszennyes
A mobiltelefon-boom is nem várt (de miért nem?) problémák elé állította úgy az iparág prominenseit, mint az e-hulladék feldolgozás feltételeinek megteremtőit, a környezetvédelmi törvények, direktívák alkotóit, az USA-t és az EU-t is beleértve. Egy egyesült államokbeli kormányzati vizsgálat szerint az amerikaiak egy-másfél évente cserélnek mobilt, ami évi 130 millió darab készülék leselejtezését jelenti. Ahogy a számítástechnikai termékeknél, úgy ebben az esetben sem a javíthatatlan készülékek kerülnek elsősorban a szemétbe, hanem az újabb fejlesztések értékesítésében érdekelt gyártók, forgalmazók „ütik ki” a készülékeket felhasználóik kezéből, vagyis a fogyasztói társadalom, illetve a fogyasztás gerjesztésében érdekelt gyártók az e-hulladék termelésének „eminensei”.
Egy 2005-ös uniós döntés alapján 2008 végére minden tagállamnak lakosonként 4 kilogramm elektronikai hulladék begyűjtéséről kell gondoskodnia. Hazai viszonylatban ez 42 ezer tonna műszaki cikk, az összes kidobott elektronikai berendezés 30 százaléka. (2007-ben 30 ezer tonna e-hulladékot gyűjtött be az erre szakosodott Electro-Coord Magyarország Kht.) A kidobott gépek háromnegyede várhatóan újrahasznosítható. (Vajon megtörténik-e?)
A hazai tekintetben is előre nem látott sebességgel növekvő mobilpenetráció tehát komoly terhet ró a környezetért felelősökre. Évek óta téma, hogy a gyártók és a forgalmazók nem gondoskodnak az elhasznált készülékek forgalomból való szakszerű kivonásáról (csak nálam hat „lejárt” mobil várja szakszerű kivonását). Míg a használt elemeknek már számos helyen – iskolákban, közintézményekben stb. – vannak gyűjtőládái, a mobiltelefonok esetében a szakszervizekben, márkaboltokban is csak elvétve találni ilyet. Akad azért pozitív példa. A Vodafone – ahogy 2006-ban is – tavaly ugyancsak kedvezményes vásárlással ösztönözte ügyfeleit régi készülékeik leadására.
Ide kapcsolódik, hogy az Európai Unió érvényes direktívája szerint 2012-ig az akkumulátorok 25, 2016-ra pedig 45 százalékát kell újrahasznosítani a tagállamokban. A mobiltelefonokban leggyakoribb lítium-ionos akkumulátorokból ugyanakkor évről évre kevesebbet sikerül begyűjteni, egyrészt, mert új készülék vásárlásakor – gyakorlati megfontolásból vagy érzelmi alapokon – a régebbi modellt (az akkumulátort is beleértve) megtartják.
A politika ugyancsak hallatja hangját mobilügyben. A kínai példát követésre alkalmasnak találva az EP-ben két hazai párt is szorgalmazta az egységes töltők és csatlakozók forgalomba hozatalát. Kínában tavaly óta a mobiltelefon-forgalmazók kötelesek minden ott forgalomba hozott mobiltelefon USB-kábelen keresztüli tölthetőségéről gondoskodni. Magyarországon 2007-ben kb. 3,6-3,8 millió új készülék és ugyanennyi új töltő került forgalomba.
És végül egy, a mobilkommunikációval közvetetten összefüggő hír, amely szerint az alternatív energiaforrások használata nemcsak környezetbarát, de praktikus megoldás is, például a nagy kiterjedésű, ám rossz infrastruktúrával rendelkező országokban. Ahol az elektromos vezetékek kiépítése gyakorlatilag lehetetlen, képbe kerülnek az alternatív energiaforrások. Alkalmazóik elsősorban a harmadik világban hatalmas kereslettel birkózó mobilszolgáltatók.


