Üzleti szolgáltatásként ismert a szakértői (mérnöki, könyvelési, jogi stb.) tevékenység, a magas hozzáadott értéket képviselő tevékenységek, mint például az IKT-szolgáltatások, a vezetési tanácsadás és a személyzeti szolgáltatások (pl. toborzás, outplacement, ideiglenes munka). És éppúgy üzletet támogató szolgáltatások a rutinjellegĹą, alacsony hozzáadott értéket tartalmazók (pl. takarítás, őrzés, étkeztetés), mint a magasabb hozzáadott értékĹąek (pl. energiamenedzsment, víz és egyéb folyadékok szolgáltatása, kezelése vagy levegő- és hulladékkezelés).

Nem tudunk a kihelyezett tevékenységek egyes ágazatbeli részarányának megállapítására összpontosító hazai felmérésekről, de a GDP termelési, illetve foglakoztatási adatai 60 százalék körüli szolgáltatóipari részesedésről szólnak, jelentős kihelyezett tevékenységhányaddal. A nemzetközi átlaghoz viszonyítva az arány még így is alacsony, kevés az egy vállalaton, intézményen belül több üzleti folyamatot is érintő, nagy értékĹą outsourcing-deal, s a megvalósulók is távol állnak – nemcsak a vállalati méretkülönbözőségek miatt – a nemzetközi projektek nagyságrendjétől. A vállalatoknak nincs elegendő információjuk ahhoz, hogy megváltozzanak az outsourcingról alkotott sztereotípiák, és a csökkenő költségek helyett (amivel mézesmadzagként, ha igaz volt, ha nem, évekkel korábban néhány „szolgáltató” megfertőzte a hazai piacot) a támogatások célkeresztjébe helyezett hatékonyság- s ezzel együtt a versenyképesség-növelés lehetőségét is lássák benne.

Miről beszélünk?

Ahogy a bevezetőből is kitĹąnik, nehéz az outsourcing fogalmát pontosan meghatározni, és az ezt a szolgáltatásfajtát nyújtó vállalkozástípusok között sem lehet – s nem is minden esetben fontos – éles határvonalat húzni. Az országokat elválasztó határokat pedig a globalizáció, az internet terjedése virtualizálta, s a világhálónak köszönhetően ma már a megbízók és a szolgáltatást nyújtók közötti távolság is néhánytól több százezer kilométerig terjedhet. De olykor paragrafust is nehéz találni – néha azt sem tudni, melyik országban kell keresni – az országhatárokon túlnyúló outsourcing-szerződések, illetve vállalkozások kapcsán adódó jogi kérdések tisztázására. A megszokásokat felváltó, szigorú határok közé szorított megrendelő–szolgáltató viszony is idegen az informális munkakapcsolatokhoz szokott vezetők, dolgozók számára.

Közös fellépés

Nehezen „kockásítható”, sokszínĹą világ, mégis a standardok uralják, és mĹąvelőik képesek szövetségbe tömörülve javítani elfogadottságuk fokán, szolgáltatásaik ismertségén, nem elhallgatva a közös, illetve területenként, típusonként eltérő, de piacon maradásuk és piacképességük javítása érdekében megoldandó problémákat.
A ma már több, mint hetven tagból álló, a legváltozatosabb típusú szolgáltatásokat nyújtó outsourcing-vállalkozásokat tömörítő HOA (Magyar Outsourcing Szövetség) üzleti innovációként tekint erre a szolgáltatási ágazatra. Innovatív üzleti modellként való elterjesztését, az erre ösztönző, minden szolgáltató cég számára fontos, rugalmas munkaerő-piaci szabályozás megvalósítását, illetve a képzés fejlesztésének elősegítését tĹązve ki célul ezek teljesüléséért lobbizik. A munkajogi kérdések rendezetlensége a nemzetközi piacon dolgozó tagjait gúzsba köti – elég a külföldre dolgozók számára problémás ünnepnapi munkatilalom kérdését említeni –, míg adózási szempontból pl. a kihelyezett pénzügyi szolgáltatásokat terhelő áfa okoz jelentős versenyhátrányt az EU-ban mĹąködő összes hazai szolgáltatónak.