A szimulátor megszokott eszköze a pilóták kiképzésének: ritka azonban az olyan fejlett szimulátor, amely a nagyközönség számára is elérhető. És ritka az az elszántság is, amellyel Kozma András építette fel a "mű" repülőgépet. A komplex, 6 számítógépből álló rendszer integrálása, a szükséges alkalmazások kifejlesztése több mint egyesztendőnyi munkát jelentett. A feladatot a komplexitás mellett a megfelelő műszerek beszerzése is nehezítette.

A pilótafülke felépítése a valódi 737-700-asok fülkéinek lefényképezésével és gondos feltérképezésével kezdődött. A kapcsolók, kezelőegységek, kontroll-lámpák a lehető leghűebben követik a valódi repülőgép felépítését. A működtetés már az informatika feladata: a három projektor által vetített képek alapvetően hétköznapi, a kereskedelmi forgalomban megvásárolható számítógép-konfigurációkkal keletkeznek.

Komoly feladatot jelentett a műszerek, kijelzők, kapcsolók élethű működésének biztosítása. A feladat nagyságát talán jól jellemzi az, hogy összesen 35 darab USB-csatolón keresztül vezérlik az egyes külső műszeregységeket. Bár a Boeing 737-700-as már "glass cockpit" pilótafülkével repül, azaz a kapitány és az elsőtiszt TFT LCD-monitorokon keresztül kommunikál a repülőgép rendszereivel, biztonsági okokból a repülés szempontjából legfontosabb műszerekből (mint például a sebesség- és magasságmérő, a műhorizont vagy éppen a süllyedést vagy emelkedést mérő variometer) egy hagyományos, analóg példány is helyet kapott a műszerfalon. Ezek működtetése, kezelése a szimulátorban is megoldott, léptetőmotorok segítségével. A teljes műszerfal összehangolt működéséhez külön alkalmazást fejlesztettek ki, így még a repülőgép fedélzeti számítógépe is teljesen működőképes.