Az OECD-n kívüli országok a fejlődés motorjai
Az OECD 2006-os IT-kitekintése szerint
2006. november 25.
A gazdasági együttműködésre és fejlesztésre szakosodott nemzetközi szervezet, az OECD október 4-én Budapesten hozta nyilvánosságra kétévenként esedékes informatikai jelentésének legfrissebb verzióját, az OECD Information Technology Outlook: 2006 Edition című tanulmányt.
A margitszigeti Danubius Health Spa Resort hotelben Lotz Károly, Magyarország OECD-nagykövete és Garamvölgyi Ábel GKM-államtitkár társaságában Graham Vickery, az Information Economy munkacsoportjának vezetője ismertette a hazai és nemzetközi sajtóval az informatikai szektor kilátásait. Megállapította: az IKT-piac erőteljes fejlődése tovább folytatódik, ám ebben a növekedésben egyre nagyobb szerepet játszik az OECD-n kívüli térség, mindenekelőtt Oroszország, India és Kína, az OECD-országok piaci részesedése pedig a 2000. évi 89%-ról 2006-ra 83%-ra csökkent. A kitekintés hosszú fejezetet szentel Kínának, amelynek 2005. évi IKT-ráfordításait 118 milliárd amerikai dollárra becsülik. Magyarországról is biztató adatokat közöl a kitekintés, melyek közül talán a leglátványosabb az a grafikon, amely azt mutatja, hogy mekkora az IT-szektor exporthányada az egyes országokban. Az összehasonlítás szerint Magyarország Korea mögött a második, és bár ebben nyilvánvalóan szerepet játszottak azóta megszűnt tevékenységek is (például az IBM székesfehérvári winchestergyártása), Garamvölgyi Ábel államtitkár kérdésünkre elmondta, hogy a trend a vizsgált időszakon túl napjainkban is folytatódik. Lotz Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy az OECD sohasem direktívákat, hanem ajánlásokat, kvázi jó tanácsokat fogalmaz meg, amelyeket az okos országok megfogadnak, tanulnak mások példáiból. Nos, ha okos országnak akarunk mutatkozni, akkor – Graham Vickery szavait figyelembe véve – leginkább a kutatás-fejlesztés területére kell odafigyelnünk, az OECD-áttekintés alapján itt rajzolódik ki némi lemaradás.
Az OECD Information Technology Outlook 2006 főbb megállapításai
A várakozások szerint 2006-ban az IKT-szektor világviszonylatban 6%-kal nő majd, és a növekedés egyenletesebben fog eloszlani az OECD-térségen belül, mint a 2004. évi „kilátások” megjelenésekor, amikor az Egyesült Államok volt a gazdasági válságból való kilábalás vezető ereje. Az OECD-térségen belül a javuló makroökonómiai teljesítmény mellett nő az összberuházás, az IKT pedig jelentős és egyre nagyobb arányt képvisel ezekben a beruházásokban. Egyes szegmensek (internethez kapcsolódó beruházások, hordozható és ügyfélalkalmazások) rendkívül dinamikusak, így a kockázati tőke jelentős hányada továbbra is az IKT-ba áramlik. A fúziók és felvásárlások (M&A) gyakorisága nagy. Öszszefoglalva: jók a kilátások a kiegyensúlyozott, fenntartott növekedés viszonylag nagy arányú folytatására vonatkozóan, azonban nem valószínű az 1990-es évek végére jellemző 20–30%-os, fenntarthatatlan éves növekedési ráták megismétlődése.
Az informatikai kiadások, az IKT-piac adatai és előrejelzései 2006-ra alátámasztják a világszinten mérsékelten erős és széles körű növekedést előrejelző várakozásokat. Az új, növekvő gazdaságok megjelenése következtében a világ IKT-re fordított kiadásai a 2000 és 2005 közötti időszakban évi 5,6%-kal nőttek. Az OECD-országok kiadásai 4,2%-kal növekedtek, világpiaci részesedésük a 2000. évi 89%-ról 2006-ban 83%-ra csökkent. Az IKT-kiadások egyes feltörekvő, nem OECD-gazdaságokban nőnek a leggyorsabban. Kína 2005. évi IKT-ráfordítását 118 milliárd amerikai dollárra becsülik; az ország 2000 óta évi 22%-os növekedést könyvelhet el. Kína mellett kilenc nem OECD-tagország érte el a legnagyobb ráfordításnövekményt a 2000–2005-ös időszakban, köztük Oroszország (évi 25%) és India (23%). Kína, Indonézia, Dél-Afrika és a kelet-európai OECD-országok képezték a nagy növekedést elérő államok következő csoportját. E gazdaságokban a dinamikus növekedés a világkereskedelmi, közvetlen befektetési, valamint fúziós és felvásárlási részarányuk növekedésében tükröződik.
Az IKT-ipar az összes hozzáadott üzleti érték több mint 9%-át adja, és 14,5 millió embert foglalkoztat az OECD-országokban; növekedési rátái mégis az 1990-es évek eredményei alatt maradnak. Mivel számos IKT-termék közszükségleti cikké válik, a nagyon gyors növekedés csupán az új, szűk piaccal rendelkező árukra és szolgáltatásokra, valamint a feltörekvő földrajzi piacokra korlátozódik. A nyílt forráskódúság (a „Linux-hatás”), az online informatikai szolgáltatásnyújtás (a „Google-hatás”), valamint az új digitális termékek is zavaró hatással vannak a technológia fejlesztésére és szállítására. Az informatikai szolgáltatások, a hírközlés és a digitális tartalom terén a széles körű átstrukturálódás várhatóan tovább folytatódik, amint az egyes iparágak és cégek alkalmazkodnak a változó technológiákhoz és piacokhoz.
A legjelentősebb IKT-cégek újból erőre kaptak, és bevételeik már több mint 20%-kal meghaladják a 2000-es adatokat; a 2001–2002-t jellemző éles bevétel-visszaesést és nagyfokú veszteségeket követően a hozamok ismét jelentősek. A foglalkoztatottság azonban még mindig stagnál. Az egyéb ázsiai berendezésgyártók igen előretörtek – különösen a kínai, tajpeji elektronikai gyártók –, mivel a japán elektronikai konszernek is rákerültek a bevétel szerinti ranglistára. A kínai és indiai cégek egyre jelentősebb szerepet játszanak az IKT-áruk és informatikai szolgáltatások terén. A félvezető az IKT-berendezések egyik legfőbb köztes alapanyaga és az IKT-piaci trendek egyik legfőbb mutatója. Forgalma Ázsiában különösen gyorsan nőtt, bár a világszintű növekedés üteme 2006-ban valószínűleg csökken majd a 2004– 2005-öshöz képest.
Az IKT kutatás-fejlesztési tevékenysége a növekedésnek és az iparon belüli, szélesebb spektrumú változásoknak az egyik legfőbb motorja. A k+f teljesítmény a lassulás egyes jelei ellenére dinamikus. Az elmúlt évtizedben a k+f-re fordított kiadások a GDP 0,1 százalékpontjának megfelelő mértékben, 0,4%-ra nőttek a hivatalos, 19 OECD-országra vonatkozó k+f adatok szerint. A ráfordítások különösen az elektronikai alkatrészek, szoftverek és informatikai szolgáltatások terén nőttek. A legfőbb k+f cégek hatalmas elektronikai, alkatrész- és kommunikációs ráfordítások mellett sokkal k+f intenzívebbé váltak.
2006: a legintenzívebb akvizíciós láz a dot-com lufi kipukkadása óta
A kelet-európai, valamint a nem OECD-tag fejlődő országok lényeges és egyre erőteljesebb szerepet játszanak az IKT számára gyártóként és növekedési piacként egyaránt. A globalizáció eme új hullámának legfőbb mozgatórugója a hatékonyságot célzó verseny, hiszen a vállalatok hasznot húznak a költségkülönbségekből, valamint a termelési lehetőségek fejlődő gazdaságokban történő gyors növekedéséből, és egyre inkább olyan területeken terveznek piaci jelenlétet, amelyek gyorsabban nőnek, mint az OECD-térség gazdaságai.
A 2003–2004. évi erőteljes fellendülés folytatásaként az IKT árukereskedelme 2005-ben egyenletes növekedési pályára állt. A növekedés várhatóan a 2006. évi gyártási forgalom növekedési arányának megfelelően folytatódik. A gyorsan emelkedő nyersanyagárak az IKT-berendezések jelenlegi áresésével társulva elrejtik a 2005-ös és 2006-os IKT-árukereskedelem viszonylag stabil teljesítményét. 2004-ben az IKT-áruk dollárban kifejezett OECD-exportja új csúcsot ért el, aminek mozgatórugója az elektronikai alkatrészek, az audio-, video- és egyéb, IKT-hez kapcsolódó berendezések forgalmának növekedése volt. Az OECD-import is új csúcsot ér el, aminek hátterében a kommunikációs, audio- és videoberendezések állnak. Az IKT-áruk teljes árukereskedelembeli 13,2%-os részaránya csak kevéssel van az 1996-os szint fölött. A számítógépes és informatikai szolgáltatások kereskedelme értékét tekintve sokkal dinamikusabb volt. Írország ezeknek az IKT-szolgáltatásoknak és szoftvertermékeknek messze a legjelentősebb OECD-exportőre, 2004-ben 20 milliárd amerikai dollárt meghaladó együttes exporttal.
A kereskedelem és a közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) iránya lényegi változáson ment keresztül. Az IKT-gyártáshoz és kisebb mértékben -szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységek a nem OECD-országok, Kína, India és számos kelet-európai ország felé tolódtak el, melyekhez még olyan államok csatlakoznak fő IKT-gyártóként és -exportőrként, mint például Korea vagy Írország. Ezek az új szereplők eddig az export terén a viszonylag csekély értékű eljárási és összeszerelési tevékenységekre összpontosítottak, azonban a nemzetközi befektetési trendek változást sugallnak, mivel a nagyobb értékű gyártási és szolgáltatási funkciók külföldre kerülnek, a piacok pedig ezekben az országokban is fejlődnek. Világviszonylatban az FDI-áramlások 2004-ben nőttek, 2005-ben pedig tovább erősödtek, kiheverve a 2002-es és 2003-as alacsony szinteket. A 2006-os kilátások alapvetően pozitívak. A fúziók és felvásárlások az FDI legfőbb összetevői, amelyek szintén gyorsan emelkedtek: a határokon átívelő, az IKT-szektort célzó ügyletek értéke 2005-ben 47%-kal nőtt; továbbá az összes fúzió és felvásárlás mintegy 20%-a célozta meg az IKT-szektort. 2006 első felében intenzív fúziós, felvásárlási tevékenység mutatkozott, ami dollárban kifejezve a legerősebb volt a „dot-com lufi” kipukkadása óta. A középtávú kilátások is jók, habár kétséges, hogy a vállalati mérlegek romlása és a kamatlábak növekedése esetén fenntarthatók-e.
Az IKT alapú szolgáltatások globalizációja
Az IKT terén elért gyors technológiai haladás megnövelte a szolgáltatások értékesítési lehetőségeit, és lehetővé tette számos olyan IKT alapú szolgáltatás távoli helyszínekről való biztosítását, amely nem igényel közvetlen személyes kapcsolatot. Noha a szolgáltatási tevékenységek és a szolgáltatások kereskedelmének legnagyobb hányada az OECD-országokból származik, a növekedés nagyon gyors számos nem OECD-országban is. India és Kína már a számítógépes és informatikai szolgáltatások, valamint az egyéb üzleti szolgáltatások exportjának mintegy 6,5%-át, importjának pedig majdnem 5%-át teszi ki. Egyes kelet-európai és balti országok is növelik részesedésüket az IKT alapú szolgáltatások kínálatának terén, és nagyon gyors növekedést mutatnak.
Az IKT-infrastruktúra átfogó fejlődése és az ezt lehetővé tevő üzleti keretrendszerek világossá teszik, hogy óriási lehetőségek rejlenek a fejlődő országok felé és felől történő szolgáltatások növelésében. Ez egy kétirányú folyamat. A nevezett országok – különösképp India – szolgáltató vállalatai globális üzleti modelleket és szolgáltatói műveleteket alkalmaznak, ezáltal megalapozva jelenlétüket az OECD-országokban, és egyre nagyobb mértékben versenyezve az OECD-országokból származó vállalatokkal. Mivel azonban ezen országok belső kereslete nő, és sorra nyitják meg piacaikat a nemzetközi verseny előtt, az OECD-országok szolgáltatói is bővítik tevékenységeiket ezeken a piacokon.
A nemzetközi szolgáltatásnyújtás kiépítésén dolgozó országok is aktívan alkalmazzák belföldi lehetőségeiket, valamint az informatikai és szoftveres szolgáltatásaik versenyképességét javító stratégiákat. A nemzetközi szolgáltatásokat kialakító, a tevékenységeket finanszírozó cégek és országok pontosan tudják, hogy jövőbeli fejlődésük és növekedésük a nyújtott szolgáltatás minőségétől függ; az adatbiztonság és a titkosság például egyre nagyobb figyelmet von magára. Végezetül a legtöbb ország látott már a nemzetközi finanszírozáshoz kapcsolódó kiigazítást az általánosabb kiigazítási politika részeként.
Új versenytárs: Kína
Kína a többi jelentős ázsiai informatikai gyártó stratégiájától eltérő módon ért el gyors fejlődést: befogadott külföldi IKT-cégeket, illetve harmadik félként szerződött gyártókkal, vállalva az IKT-végtermékek összeszerelését Kínában. 2004-ben megelőzte az Egyesült Államokat, az IKT-cikkek legnagyobb exportőrét; IKT-exportja 2006-ban továbbra is erőteljes növekedést mutat. A Kínából származó exporttermékeket jórészt a számítógépes és ahhoz kapcsolódó berendezések teszik ki: ezek jelentősen függnek az elektronikus alkotóelemek importjától, ami egyre inkább más ázsiai országokból történik. Az exportorientált IKT-beruházás, amely gyorsan növekedő kínai belső piaccal párosul, a belső beruházások magas részarányát eredményezte. 2005-ben az IKT-hez kapcsolódó, Kínába irányuló FDI-áramlások értéke hozzávetőlegesen 21 milliárd amerikai dollár volt. Az IKT-szektorban a külföldi leányvállalatoknál az egy alkalmazott által hozzáadott érték egyenletesen nőtt, és a technikailag öszszetettebb tevékenységek, mint például a tervezés, a tesztelés és a k+f, egyre inkább Kína irányába tolódtak el.
A kínai IKT-cégek viszonylag korlátozott méretük és technológiai know-how-juk ellenére gyorsan fejlesztik termelési és exportkapacitásukat, továbbá technológiák, márkanevek és elosztási csatornák megszerzésére irányuló tengerentúli beruházásokat valósítanak meg. Lehetőségeik gyors növekedése ellenére az IKT-iparnak meg kell valósítania az alacsony költségű gyártásról a magasabb hozzáadott értékű árukra és szolgáltatásokra való áttérést. Általánosabban: a kínai vállalatoknak az IKT-t be kell illeszteniük saját értékláncukba. A kormányzat a hazai informatikai ipar strukturális szerkezetváltásának felgyorsítására, nemzeti IKT-cégek létrehozására, a belföldi innovációs lehetőségek javítására, valamint a kínai IKT-hez kapcsolódó szabványok előmozdítására összpontosít.
A keresleti oldalról nézve Kína a hatodik legnagyobb IKT-piac: körülbelül két és félszerese az indiainak, azonban még 2005-ben is csupán egytizede volt az Amerikai Egyesült Államok piacának. Kína mára a világ legnagyobb mobiltelefon- és a második legnagyobb PC-piacává nőtte ki magát. A városi háztartásokba való behatolása 1997 és 2003 között szinte kétévente megkettőződött. Ezek a trendek várhatóan felgyorsulnak a 2008. évi olimpiai játékok finisében. Fennmarad azonban a szembeötlő digitális megosztottság a városok és a vidék között. 2005 végére Kínában 64,3 millió széles sávú és 111 millió internetfelhasználó volt. A felmérésben részt vevő kínai cégeknek több mint a fele, de időnként még a háromnegyedénél is több használja az internetet. Az elektronikus kereskedelem szintén gyorsan terjed. Mindazonáltal a kínai népességnek csupán mintegy 4%-a szörfözik széles sávon, csak 8%-a internetfelhasználó, és az elektronikus kereskedelem kevésbé fejlett, mint az OECD-országokban.
Digitális tartalom előállítása, forgalmazás és hozzáférés
A digitális tartalom jelenleg az IKT-ipar egyik fontos mozgatórugója. A technológiai innováció és a fogyasztói kereslet a kreatív kínálat új, illetve még közvetlenebb formái, az új elosztási módszerek és potenciálisan a fejlesztett hozzáférés felé mutat. A kutatási eredmények például sokkal közvetlenebbül hozzáférhetővé válnak, a digitális tartalom pedig számos ágazatot áthat, olyan alkalmazásokkal, amelyek sokkal fontosabbnak bizonyulhatnak, mint azok, amelyeket szórakozásra használnak. A tartalomipar több-kevesebb sikerrel eltolódik a kereskedelmi digitális tartalomalkalmazások felé. A játék, a zene, a tudományos kiadványok és a mobiltartalom ágazatai igen specifikus és eltérő jellemzőkkel bírnak, azonban minden esetben a digitális tartalom a növekedés fő mozgatórugója. Az új tartalomtípusok (pl. online játékok) továbbfejlesztik vagy kiszorítják a hagyományos szórakoztatási formákat (pl. a televíziót). A digitális tartalom kifejlesztése megkérdőjelezte a fennálló, nem digitális értékláncok létjogosultságát. Az új, digitális értékláncok egyre összetettebbek és sokrétűbbek; a lefelé irányuló elosztásnál például a közvetítés kiiktatása és a közvetítés újbóli bevonása egyaránt megtörtént, és új értékláncrésztvevők léptek be új közvetítőként, illetve infrastrukturális szolgáltatásnyújtóként. Az új üzleti modellek tesztelés alatt állnak, beleértve az előfizetést (játékok) és a használat szerinti fizetést (zene). A hirdetés egyes területeken kevésbé jelentős (mobiltévé), míg másokon jelentősebb (keresés). Mivel az egyidejű, peer-to-peer felhasználók száma nő, a kereskedelmi alkalmazások ilyen nagy felhasználóbázist érintő tesztelése folyamatban van.
A hálózatok, a szoftverek és a hardverek folytonos technológiai fejlesztései – beleértve a mobil- és a vezeték nélküli szolgáltatásokat, valamint a tartalomvédelmi és -elosztási rendszereket – lehetővé tették fejlettebb digitális tartalom kifejlesztését. A szorosabb együttműködés az egyik fő kihívás, mivel a digitális tartalom előállításához a tartalomfejlesztők, az eszközgyártók és az elosztók közötti megegyezés szükséges. A sikeres megvalósításhoz megfelelő, költséghatékony infrastrukturális szolgáltatások kellenek, ideértve a fizetési rendszereket és a tartalomvédelmi technológiákat. A tartalom interoperabilitása és kompatibilitása szintén megoldásra váró kérdés.
A vásárlók demográfiai jellemzői, jövedelme és az új felhasználási típusok fogják kialakítani az ipar növekedését és formáját. Az offline információkkal összehasonlítva egyre több online tartalom áll a felhasználók rendelkezésre; az innovatív, új termékek személyre szabott szolgáltatásokat nyújtanak – nagyobb interaktivitás mellett. A növekvő számú felhasználó digitálistartalom-előállítóvá is válik, bár az még kérdéses, hogy ez tartós jelenség, vagy pusztán múló divat lesz. A kormányzatok kialakíthatnak a digitális tartalom előállítását és felhasználását általánosságban lehetővé tevő körülményeket, támogató üzleti környezetet tarthatnak fenn, valamint a digitális tartalom fő előállítójaként és felhasználójaként szerepelhetnek.
Az informatikai írástudás a munkahelyeken
Az IKT-ben való jártasság egyre inkább munkahelyi követelmény. A teljes foglalkoztatás akár 5%-a IKT-specialista foglalkozásokra terjed ki, míg mintegy 20%-a IKT-t használó beosztást érint. Az IKT-specialista munkaköri leírások általában a speciális infokommunikációs tudás más – pl. üzleti vagy marketinges – ismeretekkel való kombinációját követelik meg. Az IKT-ismeretek a népesség különböző csoportjai számára különbözőképpen kerülnek bevezetésre. Az alapismeretek egyre inkább „természetes úton”, az infokommunikációs technológiák elterjedése és iskolai, illetve munkahelyi használata révén kerülnek elsajátításra. Tréningprogramokon keresztül folyamatos erőfeszítés történik az idősebb dolgozók IKT-ismeretekhez való hozzájutásának biztosítására. Mivel az IKT-szakemberek szaktudásának követelménye a technológiai fejlődés következtében gyorsan változik, a formális oktatási rendszer tanterve ezt talán kevésbé rugalmasan követi, mint a magánszektorbeli kezdeményezések, amelyek általában széles érdekeltségi körű partnerségekként szerveződnek.
Az internetes toborzás és a távmunka mozgatórugója az IKT széles körű elterjedése. Az internetes toborzás egyre nagyobb teret nyer, de a benne rejlő lehetőségek ellenére egyelőre még meglehetősen korlátozott; a munkaerőpiac működésére és megtisztítására gyakorolt hatása további elemzést igényel. A telefonos munka is tért hódít, ma már egyre többen dolgozzák le munkaidejüknek legalább egy részét a munkahelyüktől távol.
Az IKT gyors technológiai fejlődése, valamint a kereskedelem és a szolgáltatásberuházások folyamatban lévő liberalizációja azt jelenti, hogy ma már számos telefonos munka bárhol elvégezhető. Az elemzések szerint a foglalkoztatottak akár 20%-át is érintheti az IKT alapú outsourcing. A potenciálisan érintett irodai állásokra feltehetően a digitalizálás és a gépesítés is hatással van, így a foglalkoztatáshoz viszonyított részarányuk valószínűleg csökkenni fog, míg a vezetők, szakemberek és mérnökök száma valószínűleg stabil marad, vagy nő. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az állások szükségszerűen kihelyezésre kerülnek, csupán azt, hogy a foglalkoztatottak mintegy 20%-a olyan feladatot végez, amely adott esetben bármely földrajzi helyről elvégezhető. A szolgáltatások IKT alapú globalizációja természetesen azt is jelenti, hogy az országok munkahelyeket nyernek ezeken a funkcionális területeken. Az olyan szolgáltatásnyújtó országok, mint például Kína és India, méretükből kiindulva nem valószínű, hogy akár egy pillanatig is hiányt szenvednének IKT-ismeretekkel és felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozókban. Úgy tűnik, hogy e dolgozók körének további gyarapítása megfelelő távlatokkal rendelkezik.
Feltörekvő technológiai alkalmazások
Számos új IKT-alkalmazás jelentős potenciállal bír, ugyanakkor erőteljes gazdasági és szociális hatást is kiválthat a közeljövőben; az IKT alapvető szerepet játszik a különböző technológiák közötti összekapcsolódás és konvergencia vonatkozásában. E feltörekvő technológiák között vannak a mindenütt jelen lévő hálózatok, amelyek lehetővé teszik személyek és tárgyak követését, valamint az információ valós idejű nyomon követését, tárolását és feldolgozását. A támogató technológiák – például a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) és egyéb érzékelős megoldások – egyre inkább megfizethetők, így a beruházások folyamatosan nőnek, és alkalmazásuk a kereskedelmi felhasználás irányába mozdul el. A helyhez kötött szolgáltatások a helymeghatározó technológiák egész sorát használják tárgyak és a felhasználók helyének követésére. A két leggyakoribb alkalmazás a navigáció és a vagyoni eszközök nyomon követése.
A természeti katasztrófák elhárítási és előrejelzési technológiái (pl. a cunamira figyelmeztető rendszer) egyre fontosabbá válnak a nagy anyagi veszteségekkel (2005-ben 170 milliárd amerikai dollár) járó katasztrófák elhárításában. Az interaktív web (Web 2.0) elnevezés utal az internetfelhasználók aktív közreműködésére a tartalom létrehozásában, mindezt az internet személyre szabásával és az alkalmazások különböző szakterületek széles körére való kifejlesztésével. Ennek egyik legnépszerűbb formáját a blogok jelentik, amelyekből 2006 közepén mintegy 50 millió létezett. Ázsiában ez a szám nincs arányban az internetet rendszeresen használók számával.
A nano-, a bio- és az információtechnológia konvergenciája egyéb területeken vélhetően komoly lehetőségekkel és kihívásokkal kecsegtet. A konvergencia olyan alkalmazásokban, mint az egészségügy és a robotika, egyre inkább a potenciális hatás felmérésének irányába hajtja az OECD-országokat.
A neurotechnológia például az elektronika és a mérnöki tudományok alkalmazása az emberi idegrendszerre.
Az új alkalmazások egyre összetettebb mivolta és a fejlesztés módját körüllengő bizonytalanság miatt nehéz előrevetíteni a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásukat. A nagyobb összefonódás, illetve a személyek és tárgyak nyomon követésének irányába mutató tendencia lehetővé teszi a gyors reakciókat (pl. a katasztrófaelhárítás, illetve -irányítás terén), noha felvethet titoktartási kérdéseket, és a társadalmi struktúrákat is jelentősen átalakíthatja. A már említett területek fejlesztései még mind gyerekcipőben járnak, azonban rálátást nyújtanak a horizonton felbukkanó változásokra. A technológiai lehetőségek, a kereskedelmi fejlődés, a társadalmi elfogadottság és a használat közötti kölcsönhatás fogja meghatározni, hogy mely innovációk és alkalmazások terjednek el széles körben, s fejtenek ki pozitív gazdasági és társadalmi hatást.
Nemzeti stratégia, IKT-politika
Az IKT egyre inkább az innováció és a gazdasági növekedés forrásának minősül, és a nemzeti IKT-stratégia az informatikai és gazdasági fejlesztési politika további integrációjának irányába hat, a felmerülő kihívások megoldása céljából. A politika hatékonyságának maximalizálása érdekében a kormányok egyre nagyobb mértékben koordinálják azt vertikális irányban, a kormányzati rétegeken keresztül, valamint horizontális irányban, a minisztériumok és a hivatalok között – sokkal koherensebbé, hatékonyabbá téve az egyes minisztériumok és hivatalok közötti tervezést, valamint javítva a célzottabb politikák és programok teljesítését. Mivel az országok az IKT-hez való hozzáférés, az alapvető ismeretek és tartalom magasabb szintjeit érték el, a fő hangsúly áttolódott ezeknek a vívmányoknak széles sávú szolgáltatáson, haladóbb szakismereteken és igényesebb tartalmon keresztüli elmélyítésére.
A változásokat a politikai prioritások átfogó elmozdulása tükrözi. Sokkal nagyobb hangsúly esik az együttműködésre és a politika kialakítására, amelyben prioritást kap a k+f, az innováció és a kormányzati alkalmazások köre, az IKT növekvő diffúziója és használata (különösen az internet és az elektronikus kormányzat vonatkozásában), az IKT-ismeretek és a foglalkoztatottság növelése, a digitális tartalom kiterjesztése és a szellemi tulajdonjogok használata, valamint az online tulajdonátruházás támogatása. E politikai keretrendszer és a politikai prioritások trendjeinek kidolgozása fontos általános politikai tanulságokkal szolgál az OECD- és nem OECD-országok számára egyaránt.
Az értékelés és elemzés a legtöbb országban továbbra is jelentős gyengeségként jelentkezik. A széles sávú infrastruktúra telepítésére fektetett hangsúly ellenére kevés ország számol be például a szélessávú-politika értékeléséről. Az informatikai politika hatékonyságát értékelő technikákat meg kell osztani egymással, és fejleszteni kell azokat. Különösen addig lesz nehéz öszszevetni az egyik országból származó értékeléseket a másikból származókkal, amíg nincs nagyobb koherencia az egyes kormányok által használt értékelési módszerek között
***
OECD-hét Budapesten — 2006. október 2–5.
2006. október 2. és 5. között Magyarország adott otthont az OECD Informatikai, Számítógép- és Távközléspolitikai Bizottság (ICCP), valamint az Információbiztonsági és Titokvédelmi Munkacsoport (WPISP) ülésének, továbbá az új generációs hálózatokkal (Next Generation Networks) foglalkozó szakmai fórumnak.
A magyarországi rendezvényen 140 kormányzati és üzleti résztvevő képviselte a 30 tagországot. A budapesti OECD-hét házigazdája Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, valamint Egyed Géza, a GKM gazdaságfejlesztésért felelős szakállamtitkára volt..