A közelség varázsa - a távolság vonzása
2006. augusztus 6.
Messze jár az igazságtól, aki Magyarországon sikerágazatnak tartja az IT-outsourcingot. A vállalatok méretétől függően a delaek száma és tartalma egyaránt eltérő. Az IT-eszközök, -tevékenységek és -munkatársak teljes vagy részbeni kihelyezésében vannak – pl. a helpdesk, illetve nagyvállalatoknál a rendszerfelügyelet kapcsán – részsikerek, ám még mindig nem történt meg a lassan már egy évtizede várt áttörés.
Az erőforrás-kihelyezés klasszikus formáit (portaügyelet, takarítás stb.) vagy például a nyomtatási és könyvelési szolgáltatást előszeretettel igénybe vevő hazai cégek, intézmények az amúgy házon belül gyakran nyűgnek érzett, pazarlóan üzemeltetett és az eszközöket tekintve technológiailag, a munkatársak szintjén pedig szakértelemben elmaradott informatikai részlegükhöz körömszakadtukig ragaszkodnak. Az elemzők szinte minden évben a következő esztendőt prognosztizálják úgy, hogy akkor történik meg az IT-outsourcingpiac élénkülése, s „bár egyre összetettebb a szolgáltatáskínálat, mégsem történt évek óta látványos áttörés, legalábbis a nagyobb lélegzetű dealek tekintetében". Az idézet lapunk másfél évvel korábbi, a témával is foglalkozó számából való, de a helyzet szinte változatlan. A hazai cégek mindössze 5-10 százaléka használja a klasszikus tevékenységkihelyezési modellt. Ritkán jön létre az outsourcing tudatosan, jól meghatározott változási folyamat részeként. Az itthoni cégek a külföldi, esetleg multinacionális anyavállalat nyomására, általában felsőbb utasításra, iránymutatás és fogalmi tisztázás nélkül kényszerülnek, vagy a szakirodalom által gerjesztett divatnak engedve ugranak fejest a kihelyezésbe, ám mindkét késztetés magában hordozza a projekt kudarcát, ami az iparág egészét veszélyezteti. Vagyis ilyen indíttatású dealekben nem szabadna a szolgáltatónak üzletet látnia, egy „döcögő" piacon azonban kevés szolgáltató mond bármire is nemet. Még akkor is, ha épp a dealek időtartama miatt kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésről, szolgáltatásról van szó, amit nem kifizetődő teljesíthetetlen projektet elvállalva eljátszani. Hasonló tapasztalatok is hozzájárulhattak, hogy az idei CIO Fórum outsourcingról szóló kerekasztal-beszélgetése a hallgatóságban és a moderátorban, a CEU tanárában, dr. Bőgel Györgyben is kérdést ébresztett: vajon a magyar gazdaság specialitásai teszik-e kihelyezésellenessé a hazai vállalatokat, ez lehet-e az oka, hogy egyesek szerint a magyar outsourcing-piac fejlődése még azelőtt kifulladt, hogy kibontakozhatott volna?
Hogy a közigazgatási reformon belül meghirdetett kormányzati szolgáltatóközpont(ok) kialakítása és működtetése – siker esetén – változtathat-e az említett hozzáálláson, s hogy a szaporodó, de ma még elsősorban külföldi ügyfelekkel szerződött regionális szolgáltatóközpontoknak lesz-e elég vonzerejük a felkészült hazai cégeket ügyfélként magukhoz szippantani, az még a jövő zenéje. De reménykedni a tevékenységidegen IT hatékonyabb és biztonságosabb, netán olcsóbb működtetésében – ez nem tiltható meg senkinek.
Összeállításunk három cikkében a piackutató cégek előrejelzései alapján az offshore IT-outsourcing jövőjét kutatva keressük ezen a piacon az európai országok, köztük hazánk szerepét. Az IT-kihelyezés típusait is felelevenítve áttekintjük az elmúlt időszak eseményeit és az egyre-másra hazánkba települő szolgáltatóközpontok körüli történéseket. Végezetül a közigazgatásban a téma kapcsán várható változás hatásaira, szolgáltatóoldali fogadtatására és a szolgáltatóknak a potenciális közigazgatási projektek reményében tett lépéseire térünk ki.