– Vizsgálódásaik szerint milyen tényezők befolyásolják a mobilkommunikáción alapuló közigazgatási megoldásokat?

– A mobilkommunikációt (is) alkalmazó közigazgatás technikáit, vagyis az m-kormányzatot 2002 óta vizsgáljuk mint olyan lehetőséget, amellyel az elektronikus közigazgatás teljes interaktívvá alakítása – a körülményekhez képest – könnyen és dinamikusan megvalósítható. Természetesen figyelembe kell venni a környezeti adottságokat, feltételeket. Ilyen például a frekvenciák használata, telítettsége, szabályozása és ennek intézményi mĹąködése, a felhasználók számának alakulása, a technológiai változások követése, a felhasználói viselkedés. Lényegesek a hazai és nemzetközi m-közigazgatási minták és mintakövetés, a kormányzati hozzáállás, a közigazgatási IKT-eszközhasználat, az e mögött álló nyelvi és informatikai mĹąveltség, attitĹąd. Ugyancsak fontos a közigazgatási korszerĹąsítés állapotának változása, a szervezeti modernizáció ügyvitel-racionalizálási előkészítése, a technikai szabályozottság, a szabványok kimunkálása és a nemzeti-nemzetközi szabványok közötti kompatibilitás alakulása, valamint a jogi szabályozottság (EU-irányelvek és -rendeletek beillesztése a hazai jogba, valamint önálló „lehetőségteremtő" hazai jogalkotás). Végül mindenképpen számolni kell azokkal a „sötét lovakkal", amelyek képesek fenekestül felforgatni jövőre vonatkozó terveinket. Jelenleg a helyzettudatosságra épülő szolgáltatások, a digitális tévé, valamint a 4G-s távközlés „idő előtti" megjelenése hozhat ilyen lehetőségeket. A tényezőcsoportok ismerete lehetőséget biztosíthatna a mindenkori kormánynak, hogy azokra az elemekre fókuszáljon, amelyekben gyengeség mutatkozik, ezzel érve el az áhított akceleratív fejlődést. A mobil-közigazgatásban rejlő lehetőség időbeni felismerése jó alkalmat kínált az eEurope programok, illetve a térségi vezető pozíció megszerzéséhez, azonban a fókusz és az erőforrások összpontosítása eddig nem érte el a szükséges szintet. Kézenfekvőnek tĹąnik tehát megvonni egyfajta mérleget és újraértékelni a magyar közigazgatás előtt álló perspektívákat.

– Hogyan értékeli a jelenlegi állapotot?

– Ha végigtekintünk az előbb említett tényezőkön, észre kell vennünk, hogy a közigazgatás több helyütt mutatott fel m-közigazgatási teljesítményt. Ebben a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok egyaránt osztoztak. A települések elsősorban m-demokratikus eszközként és egyirányú interakciós csatornaként kezelik a mobilt (szavazás, információlekérés), míg a központi közigazgatásban ezeken túl megtalálható már a kétirányú interakció (egyeztetések, m-aláírás kísérleti használata), valamint a teljes interakció (m-adózás) is, igaz, még csak „pilot" formájában. Említésre érdemes még a politikai felhasználás, amely helyi és központi szinten is szerepelt, funkciója a 2006-os választási kampányban kiemelkedő lesz. A kormányzat és a tudomány összefogásából eredményként ünnepelhető az az angol munkanyelvĹą egyesület is, amelynek keretében az m-közigazgatási nóvumokat kutatjuk, gyĹąjtjük (http://www.mgsg.org). Ugyanakkor kritikusan azt is meg kell állapítanunk, hogy számos kérdés nyitva maradt. A nemzetközi mintakövetésben kifejezetten elszalasztottunk olyan – erőforrásokat alig igénylő – lehetőségeket, amelyek felpörgetnék az m-közigazgatás ügyét. Nem jött létre m-közigazgatási fejlesztéseket átfogó portál, tudásbázis (mint például Máltán). Nem épült be kellőképpen sem a nemzeti, sem az intézményi informatikai stratégiákba a mobillehetőségek kihasználása (mint például Dél-Afrikában). Nincs az m-kormányzat ügyének közigazgatási – bármilyen szintĹą – képviselete (mint például az Egyesült Királyságban). Elpuskázott lehetőségeinket számba véve érezhető, hogy a perspektívák is jelentősen szĹąkültek, szĹąkülnek.

– Milyen kilátásaink maradtak, milyen feladatokat kellene megoldani a közeli jövőben?

Az önkormányzati autonómiát tiszteletben tartva ösztönözni kell a közigazgatás valamennyi intézményét egy átfogó szervezetátvilágításra, amely az ügymenet-racionalizálás munkamódszereinek felhasználásával felkészültté teszi őket az elektronizálható, mobilizálható ügymenetekre. A kormányzatnak reális alternatívaként kell tekintenie az m-közigazgatásra, s ezt a nemzeti és intézményi stratégiákba egyaránt mielőbb be kell építeni. Fontos, hogy az új megoldásoknak legalább kormánybiztosi (vagy államtitkári) szintĹą, önálló képviselője legyen. A közigazgatási hierarchiában a képviselet hiánya egyenértékĹą az ügy elvesztésével.

– A beszĹąkült perspektívák tágítása nehézkes. Az újonnan csatlakozottak között a vezető pozíció ezen a téren már vitathatatlanul Észtországé, azonban az eEurope által meghatározott feladatokat továbbra is teljesíteni kell. A lehetőség immár kötelességgé vált. A teljesítéshez pedig a leginkább zökkenőmentes utat kell választani. De bármelyiket választjuk, elkerülhetetlenek a következő feladatok: Meg kell szilárdítani a kistérségi és a regionális közigazgatást, annak egyes intézményeit, mert ingoványos talajon nehezen alapozható meg tartós közigazgatási szolgáltatás. Az m-megoldások nagy része nem településre optimalizált, így több település együttmĹąködése esetén lehet gazdaságos. A települési együttmĹąködések kistérségi jellege egyre erősebb, azonban a kistérségek jelenleg nem kaptak szigorú keretet, így intézményrendszerük sem állhatott fel. E nélkül a kistérségi fejlesztések motorja is alapjáraton megy.

Az IDAbc (az állampolgárok és vállalkozások számára biztosított interoperábilis pán-európai e-kormányzati szolgáltatások programja) követelményéből fakadóan is fel kell készíteni a közigazgatási dolgozókat nyelvi és informatikai ismeretekből. A halogatás a közigazgatás mĹąködését veszélyezteti. A felhasználók körében propagálni kell az IKT-használatot, támogatni kell az elektronikus eszközhasználatot a közigazgatási ügymeneteknél (adókedvezménnyel, illetékkedvezménnyel stb.). Fel kell készülni azokra a technológiai „sötét lovakra", amelyek új lehetőségeket kínálnak. A mindenkori kormányzat és a tudomány szoros kapcsolata ezért is fontos. A gyors reagálás ismét pozícióba helyezheti hazánkat. A feladatok teljesítésével jelenleg egyre lejjebb csúszó pozíciónk a nemzetek informatikai és e-(m-)közigazgatási felkészültségi rangsorában emelkedhetne, társadalmi hasznosságát tekintve pedig mindazokat a jelszavakat érintené, amelyeket a soron következő kampányban annyiszor hallhatunk még (s talán egyszer látni is fogunk): „átlátható, modern, EU-komform, ügyfélbarát, szolgáltató, megbízható, gyors, kicsi, költséghatékony" stb. közigazgatás. Még kivehetők az élen haladók körvonalai, azonban alakjuk a horizont mentén kezd eltĹąnni. Egyedül maradhatunk nagy ívĹą terveinkkel és felismerésünkkel, ha továbbra is csak tervezzük az utat, ahelyett, hogy elindulnánk rajta!