- Talán ismétlésnek tűnik, de beszélgetésünk előtt érdemes rögzíteni: mit is nevezünk lisszaboni stratégiának?

- Az Európai Tanács 2000. március 23-24-én Lisszabonban tartott ülésén elfogadta az unió következő évtizedre vonatkozó átfogó gazdasági, társadalmi fejlesztési stratégiáját. Ezt későbbi ülésein többször kiegészítette és tovább részletezte. A máig kialakult és továbbra is alakuló tartalmat nevezzük lisszaboni stratégiának - mint ahogy az idei tavaszi csúcson elfogadott tanácsi következtetések is alakítottak a stratégia tartalmán (pl. az európai ipar támogatása, a szervezeti rendszer megváltoztatása). Definícióként létezik egy összefoglaló mondat, amely ugyan messze nem tökéletes, de mégis briliáns, hiszen meghatározza a tagállamok közös célját, a trendet, a közös nevezőt, mára csaknem félmilliárd ember élhető mentális és fizikai környezetének jövőképét. Így hangzik: "Az Európai Uniót a következő évtizedre a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni, amely több és jobb munkahely teremtésével és nagyobb szociális kohézióval, a környezet tiszteletben tartása mellett képessé válik a növekedés fenntartására."

A lisszaboni csúcs után az Európai Tanács a stratégiát további részekre bontotta. A gazdasági stratégia célja az átmenet biztosítása a dinamikus, versenyképes tudás alapú gazdaságba. A társadalmi stratégia célja az európai szociális modell korszerűsítése az emberi erőforrásba való befektetéssel és a jóléti állam kiépítésével. A megvalósítási stratégia célja pedig a lisszaboni stratégia irányban tartása, kontrollálása és érvényesülésének elősegítése a közösség eszközeivel.

- MiĂŠrt volt szĂźksĂŠg erre az impozĂĄns cĂŠlkitĹązĂŠsre?

- A lisszaboni stratégia lépéskényszerben született: az unió elöregedő társadalma 30-50 éves távlatban nem biztosíthatja jólétét a 90-es évek gazdasági, közszolgáltatási, szociális ellátó struktúráival. A gazdasági struktúrának új hajtóerőre kell támaszkodnia. Képesnek kell lennie győzni - és a vereségeket átvészelni - a tőkeerős, tudás alapú technológiát alkalmazó és politikai-katonai nagyhatalmi pozícióval rendelkező Egyesült Államokkal, valamint az űrrakétától a szoftvergyártáson át a műanyag mütyürkék gyártásáig mindenre kész, szigorúan alacsony költségre támaszkodó, részben élvonalbeli, részben második-harmadik vonalbeli technológiát alkalmazó Távol-Kelettel szemben, legyen az Japán, India, Kína, Korea vagy más ország. Ma az Egyesült Államok átlagos szintje a GDP növekedési ütemében és a foglalkoztatottságban is szignifikánsan magasabb, mint Európáé, a munkatermelékenység növekedése pedig már a 90-es évek közepétől nagyobb az USA-ban, mint Európában. A kedvezőtlen trendek megfordításáért felelős k+f-re az USA szintén többet költ, minden évben mintegy 1%-kal (méghozzá a hozzávetőlegesen 40%-kal magasabb GDP 1%-ával). A világpiaci verseny megnyerésére a stratégia (hasonlóan az amerikai és ázsiai belső piacokhoz) homogén, belül sima, határain gátakkal körülvett közösségi piacot kínál az európai versenyzőknek. A lisszaboni stratégia filozófiája szerint mindegy, hogy melyik uniós tagállam versenyzője nyer az amerikai vagy ázsiai versenyzőkkel szemben. A lényeg az, hogy a győztes európai legyen, és képes legyen hosszú távon is megtartani a megszerzett piacot, azaz versenyelőnye ne mesterséges alapokra - például állami támogatásra -, hanem fenntartható, a k+f-ből fakadó objektív előnyökre, a több és jobb munkavégzésre, a környezettudatos gazdaságra épüljön. Mindeközben az EU gazdaságának gerincét inkább nagyszámú közepes méretű, semmint kisszámú nagyvállalatnak kellene alkotnia. Az unió fejlesztési iránya összességében a termelési vertikum és terméklánc csúcsán lévő termékek és szolgáltatások versenyképességét célozza, akár annak árán is, hogy a vertikum alján-közepén elhelyezkedő, jellemzően infrastrukturális ágazatokban átmenetileg csaknem versenysértő, mesterséges intézkedéseket támogat.

- Milyen okok miatt kerĂźlhettĂźnk hĂĄtrĂĄnyba?

- A 2000-től folyamatosan alakuló lisszaboni stratégia megvalósulását külső és belső körülmények, illetve események egyaránt hátráltatják. Megítélésem szerint egyértelműen a saját magunk által (folytatólagosan és többrendbelileg) elkövetett hibák okoznak nagyobb kárt a két csoport közül. Azért is érdemes erre koncentrálni, mert a külső hatások kivédésénél hatékonyabb a belső fékezőerők csökkentése, teljesítményelszivárgási csatornák megszüntetése. Tőlünk független események közé szokás sorolni a szeptember 11-ei merényletsorozatot, annak máig tartó folyományait, a hisztérikussá vált külgazdasági viszonyokat, valamint a dot-com lufi kipukkanását. Fontosabbak azonban az elkövetett hibák. A lisszaboni stratégia azt feltételezi, hogy a tagállami hatáskörbe tartozó feltételeket, kondíciókat a tagállamok biztosítják versenyképességük érdekében. Tagállamon belüli gazdasági eredetű ok lehet a tartós gazdaságpolitikai elvek hiánya (kitörési pontok tartós beazonosítása és támogatása), a prioritások hiánya stb. További gazdasági jellegű fékező ok a k+f kiadások, az ICT-használat, a környezettudatos gazdálkodás, a munkahelyteremtés stb. mikrogazdasági szintű ösztönzésének rövid távú költségvetési bevételcsökkenési hatása miatti fékezett ütemű átalakítás. Tagállamon belüli társadalmi eredetű ok lehet például a társadalom befogadókészségének alacsony vagy csökkenő mértéke (akár a külföldről betelepülő munkaerővel, akár a belföldi mássággal szembeni ellenszenv), a társadalmi kohézió alacsony foka, a digitális és más típusú szakadékok által felaprózott társadalom. A kohézió és az inkluzivitás hiánya nem teszi hatékonnyá a társadalmat a közös cél meghatározásában és/vagy a célokat kitűző, társadalmat vezető csoportok kontrolljában, illetve nem hatékony felvevő közege a már elért fejlődési eredményeknek, lisszaboni stratégia szerinti stratégiai kezdeményezéseknek. A társadalmi viszonyokat illetően érdemes megfigyelni a következő adatokat. Az Európai Bizottság 2005 februárjában publikált, "Lisszabon - növekedés - foglalkoztatottság" című felmérése szerint Magyarország a 25 tagállamból a 25. helyen áll saját életszínvonalának megítélésében, a 23. helyen a nemzetgazdaság állapotának megítélésében, a 20. helyen a távközlés, a bankszektor stb. egységes belső piaca pozitív hatásainak megítélésében (megelőzve pl. a 25. Nagy-Britanniát), viszont első helyen utasítja el a bevándorlást mint az elöregedő társadalom problémáinak egyik hatékony megoldását. A lisszaboni stratégiával kapcsolatos leglátványosabb példa a szolgáltatások szabad áramlásának megítélése a közösségi szintű dokumentumokban és a tagállamokban. Míg a Kok-riportban a szolgáltatások szabad áramlása kifejezetten óhajtott cél, addig - vélhetően egy több tagállamot tömörítő csoport nyomására, amelyet Franciaország nevével szoktak fémjelezni - az Európai Tanács 2005. tavaszi brüsszeli ülésén ehhez a következő feltétel társult: "ha ez nem ütközik az európai társadalmi modell megőrzésébe".

- Létezhetnek-e olyan okok, amelyek magából a közösségből erednek?

- A lisszaboni stratégia jelenlegi eszközrendszere (a puszta számok alapján) nem elég hatékony a versenyképesség céljának eléréséhez. Az eszközrendszer alapvetően kettős: közösségi forrásbiztosítás és közösségi szabályalkotás. Az első elem a források biztosítása közösségi programok formájában (pl. FP6, eTEN, MediaPlus). A közösségi forrásbiztosítás az unió számára kevésbé fontos eszköz, jelentősége sokkal inkább indirekt hatásaiban van. A programok kapcsán létrejövő tudományos, műszaki, gazdasági együttműködés know-how cserét biztosít, elősegíti a későbbi üzleti kapcsolatokat, határon átnyúló, közösségi típusú struktúrákat hoz létre. Ehhez képest az évi 5-7 milliárd eurós támogatás elenyésző jelentőségű. A közösségi programok túlságosan felaprózottak: 30-40 ilyen fut, és további 5-10 áll kidolgozás alatt. A másik közösségi eszköz a jogszabályalkotás, a szabályozás. A lisszaboni stratégia konkretizálását jelentő uniós szabályozások tagállami implementálása nem biztosíték a célok elérésére. A lisszaboni stratégiához kapcsolódó, 2005. június 1-jéig implementálandó direktívákat (összesen mintegy 60-at) eltérő mértékben, 60-97%-ban valósította meg a 25 tagállam. Az implementálás mértéke és a Világgazdasági Fórum által rögzített versenyképességi mutató (1-től 7 pontig terjedő skála) között nem mutatható ki ok-okozati kapcsolat (néhány adat az 1. táblázatban található). Az adatok önmagukban nem támasztják alá a szabályozás nem kellő hatékonyságát. Ezt nem is állítom, jóval nagyobb időtávban, aprólékosabb statisztikai eszközökkel, kisebb aggregációban, vélhetően inkább változás, mint állapot típusú vizsgálattal viszont illene valamilyen sztochasztikus kapcsolatot kimutatni a jobb szabályozás érdekében. Ez ugyanis már a bizottság és a tanács által is kitűzött cél. A közösségi szabályozásban a kelleténél nagyobb az uniformizálás jellege - ezt viszont állítom -, szemben a tagállami sajátosságok figyelembevételével. A lisszaboni stratégia a hálózatos üzletágakat és a pénzügyi szektort külön nevesítette. Ennek megfelelően az unió aktív a hírközlési, pénzügyi és energiaszolgáltatási szabályozásban. Például a hírközlésben sokkal erőteljesebb az uniformizálás, mint az átfogóbb, alapvetőbb struktúrákban, mondjuk az egységes valuta stabilitását biztosítani hivatott maastrichti konvergenciakritériumokban. A túlzott uniformizálás mint hátráltató tényező kimondatlanul, de - legalábbis úgy tűnik - a bizottság és a tanács által is elfogadott vélemény. A közösségi szabályozás tartalmi hiányossága az európai ipar túlságosan gyenge hangsúlyozása a lisszaboni stratégiában. További közösségi szintű, szervezeti jellegű okok fakadnak az Európai Unió (egyébként határozottan pozitív) sajátosságaiból. Ezeket nehéz lenne hibaként azonosítani, jelen esetben inkább fékező hatásúak, összességében Európa értékeit testesítik meg, amelyeknek hosszabb távú pozitív hatása remélhetően erősebb a rövid távú hátrányoknál. Ilyen például a "sokszínű Európa" sajátossággal együtt járó implementációs időveszteség vagy a közösség elkötelezettsége magasabb szintű, hosszabb távú célok iránt, mint pl. a környezet védelme. Ezek hatása, pluszköltsége megjelenik Európa termékeiben, versenyhátrányt okozva.

- SzĂĄmszerĹąen is tudnĂĄ ĂŠrzĂŠkeltetni a helyzetĂźnket?

- A Világgazdasági Fórum számítása szerint Finnország, Dánia és Svédország megelőzi az Egyesült Államokat a lisszaboni stratégia szerinti mérési rendszerben (lásd a 2. táblázatot). Az EU15 versenyképessége viszont átlagosan már alatta marad az USA teljesítményének, az erre vonatkozó statisztika szerint Magyarország a 21. helyen áll. Ami ennél fájóbb: az információs társadalom mint a hét kiemelt közül az egyik gazdasági cél. Az USA minden EU-tagállamot megelőz, és a 7 pontos skálán több mint 1 egész ponttal előzi meg az EU15 átlagát (ebben a 24.-ek vagyunk). Érdemes kitérni arra is, hogy az összesített rangsor első négy helyezettje (Finnország, Dánia, Svédország és az USA) foglalja el az első négy helyet az információs társadalom céljának megközelítésében is. Összességében az EU15 átlaga a fenntartható fejlődés mutatóját tekintve enyhén meghaladja az Egyesült Államok értékét, a hálózatos iparágak, a hatékony és egységes pénzügyi szolgáltatások, az inkluzív társadalom, illetve a liberalizálás mutatójában enyhén, a vállalkozási környezet, az innováció és a k+f, valamint az információs társadalom mutatójában pedig lényegesen elmarad az USA értékeitől. Az EU-indikátorok közül - a teljes lista az EU honlapjain, kiadványaiban elérhető - a Világgazdasági Fórum jelentésével összevethető mutatókat és országokat kiválasztva a helyzet 2003-ban a 3. táblázat szerinti volt. A közel húsz mutató közül egyetlenegyben pozitív Magyarország helyzete: a 20-24 éves korcsoportban legalább középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 85%, ami magasabb érték, mint az EU15 és EU25 átlaga, gyakorlatilag Svédországgal azonos. Ezzel kapcsolatban viszont idézném Lednitzky Pétert, aki az ITDH vezérigazgatójaként mondta egyszer: akármennyi hegesztő szakmunkást el tudnának látni a Dunántúlon munkával, külföldi tőkebehozatallal, de egyszerűen: nincsenek. A magas középfokú végzettség tehát jól mutat Magyarország indikátorlistáján, annak azonban akkor van értelme, ha realizálni tudjuk a képzés után megszerzett tudástőkét, azaz a képzettségi struktúra és a működő tőke struktúrája egymással nagy átfedésben van.

- Milyen terĂĄpia segĂ­thet?

- 2004-ben a Wim Kok által vezetett magas szintű munkacsoport jelentést készített az unió részére a lisszaboni stratégia állapotáról. (Erről a Business Online 2005/1-2., 3. és 4. számában lehet olvasni részletesebben.) Az összkép lesújtó. Mint mondják, a cél helyes, ám az eredmény "ellentmondásos". A Kok-jelentés 5 csoportba sorolta a tennivalókat mint kiemelt prioritásokat: a tudás alapú társadalom, a közösségi belső piac, a vállalkozások támogatása, a munkaerőpiac, valamint a fenntartható környezetgazdálkodás. A jelentésben a csoport összesen 5 általános és 25 részletes ajánlást tett (spektrumát tekintve az élethosszig tartó tanulástól kedve a bankszektor kockázati tőkekihelyezésének növelésén át az e-kormányzat növeléséig és a 2010-re elérendő 50%-os szélessáv-penetrációig). Az ajánlások jelentős részét a tanács a bizottsági előterjesztés alapján Brüsszelben elfogadta. A magas szintű munkacsoport elsősorban a lisszaboni stratégiát támogató szervezeti keretek megváltoztatásában (azon belül a tagállamok elkötelezettségének növelésében) látja a kiutat. Ennek megfelelően a következő javaslatot tette a követendő szereposztásra: az Európai Tanács viszi a zászlót, a tagállam tervez, az Európai Bizottság ezt támogatja, az Európai Parlament aktívabb szerepet vállal, a társadalmi partnerek pedig részt vesznek a folyamatban. A bizottság (a Kok-riportra támaszkodva, de annál kevésbé élesen fogalmazva) három csoportba sorolta a tartalmi tennivalókat, ezen belül összességében 10 központi politikát és ahhoz három kiemelt szervezeti változtatást javasolt a tanácsnak:

1. Növelni kell a térség vonzerejét a befektetők és munkavállalók számára, ezért szükséges az elmélyített és kibővített belső piaci viszonyok, a nyitott versenygazdasági kül- és belpiacok, a nemzeti és közösségi szabályozás fejlesztése, valamint a közösségi szintű infrastruktúra-fejlesztés.

2. A tudĂĄs ĂŠs innovĂĄciĂł nĂśvekedĂŠsĂŠnek ĂŠrdekĂŠben ĂśsztĂśnĂśzni ĂŠs nĂśvelni kell a beruhĂĄzĂĄst a k+f-be, tĂĄmogatni kell az innovĂĄciĂłt, az infotechnika alkalmazĂĄsĂĄt, valamint lĂŠtre kell hozni, illetve fenn kell tartani a szilĂĄrd ipari hĂĄtteret.

3. TĂśbb ĂŠs jobb munkahelyet kell teremteni, nĂśvelve a munkavĂĄllalĂłk ĂŠs vĂĄllalkozĂĄsok alkalmazkodĂłkĂŠpessĂŠgĂŠt, nagyobb foglalkoztatottsĂĄgot kell elĂŠrni, fejleszteni kell a szociĂĄlis rendszereket, valamint stratĂŠgiai eszkĂśzkĂŠnt kell kezelni a beruhĂĄzĂĄst a HR-be, az oktatĂĄs- ĂŠs kĂŠpessĂŠgfejlesztĂŠsbe.

A nemzeti reformprogramok köré épített új szervezeti rendszer átláthatóbbá és tervezhetőbbé teszi a tagállami intézkedéseket, benne a jogszabály-alkotási, gazdaságpolitikai, állami támogatási terveket (lehetőséget adva ezek előzetes, normakontrollszerű megvitatására), és lényegesen serkenti a közösségi szintű tapasztalatcserét. Ugyanakkor egyelőre nem tisztázott számos részlet, pl. a határ az átláthatóság és az ütköző versenyképességi elképzelések, a tervezett állami intézkedések túlzottan korai nyilvánosságra hozatala stb. között. A stratégia két kiemelt fókuszpontja a növekedés és a foglalkoztatottság. A gazdaság, a szociális szféra és a környezetvédelem területén mozgósítani kell a tagállami és közösségi eszközöket (beleértve a kohéziós politikát is); a 2007-2013-as költségvetésnek tükröznie kell a tanács döntéseit. A tanács idei márciusi ülését követően a bizottság közzétette a gyakorlati kereteket. A nemzeti reformprogramokat 2005. október 15-éig kell benyújtani. Azoknak tartalmazniuk kell a makro- és mikrogazdasági, valamint a foglalkoztatási részekben a kihívások, tervezett intézkedések és várt hatások leírását. Amennyiben a célok elérése érdekében a Strukturális és Kohéziós Alapok felhasználása várható, azt a programban fel kell tüntetni. Összességében elmondható: Európa a XX. századot követően - amely gyarmatbirodalmának felbomlását, gazdaságának többszöri újjáépítését és újraszervezését, nagyhatalmi szerepének eltűnését és vezető gazdasági pozíciójának elvesztését, a kontinens politikai kettészakítását, de egyúttal a mintegy százéves előkészítés után a kontinens egységesülését hozta - módját keresi annak, hogy az európai létforma fenntartható legyen a XXI. században is. A lisszaboni stratégia erre szolgáló korszerű, konkrét, ugyanakkor tagállamokra szabhatóan rugalmas, közös stratégiánk. A stratégia újraindításában ugyanakkor az Európai Uniónak és azon belül Magyarországnak sürgősen és racionálisan kell cselekednie, hiszen felelősséggel tartozunk a következő generációk társadalmának. Kreatív és dolgos nemzet vagyunk, a következő 6-10 évben minden esélyünk megvan a sikerre. Mikor máskor, ha most nem?

***

UniĂłs feladatterv

Az Európai Tanács idén márciusban foglalkozott a lisszaboni stratégia újraindításával. Az ülés nem hozott lényeges tartalmi újdonságokat. Sokkal jelentősebb a lisszaboni stratégiához kapcsolódó szervezeti rendszer átalakítása, főleg a nemzeti reformprogramok intézménye, ideértve a Kutatási Európai Tanács vagy az Európai Technológiai Intézet létrehozásának gondolatát.

A tervezĂŠs hĂĄromĂŠves ciklusokban (2005-2008, 2008-) tĂśrtĂŠnik, az alĂĄbbi lĂŠpĂŠsekben:

- A bizottsĂĄg ĂśsszefoglalĂłt, stratĂŠgiai jelentĂŠst kĂŠszĂ­t.
- A tanĂĄcs elfogadja az integrĂĄlt irĂĄnymutatĂĄsokat, a gazdasĂĄgi, valamint a foglalkoztatĂĄsi irĂĄnymutatĂĄst, amely tartalmazza a makro-, illetve mikrogazdasĂĄgi ĂŠs foglalkoztatĂĄsi politikĂĄkat.
- ProgramalkotĂĄs: a tagĂĄllamok nemzeti reformprogramot kĂŠszĂ­tenek, a bizottsĂĄg: kĂśzĂśssĂŠgi lisszaboni programot hoz lĂŠtre.
- A bizottság éves értékelő riportot készít a tagállamok éves előrehaladásáról.
- A bizottsĂĄg ĂŠves jelentĂŠst nyĂşjt be a tanĂĄcs rĂŠszĂŠre a tavaszi ĂźlĂŠsszakra.
- A tanĂĄcs irĂĄnyelvet mĂłdosĂ­t, ha indokoltnak lĂĄtja.
- Minden ciklus harmadik ĂŠvĂŠben felĂźlvizsgĂĄljĂĄk az integrĂĄlt irĂĄnymutatĂĄsokat, a nemzeti reformprogramokat ĂŠs a kĂśzĂśssĂŠgi lisszaboni programot.

A következő (majd évente ismétlődő) lépések:

- 2006 januĂĄrjĂĄban a bizottsĂĄg ĂŠves riportot tesz kĂśzzĂŠ, abban potenciĂĄlisan mĂłdosĂ­tĂĄsokat javasol, ajĂĄnlĂĄsokat tesz.
- 2006 első negyedévében az Európai Parlament és az Európai Tanács véleményezi a riportot.
- 2006 márciusában lehetőség nyílik az integrált iránymutatások módosítására.
- 2006 negyedik negyedévében kell benyújtani az első tagállami nemzeti reformprogramriportokat.