A CEBC Magyarország gazdasági kilátásai 2005-re című rendezvényén és az ELTE bölcsészkarának informatikai tanszéke által e témában első ízben megrendezett konferencián elhangzottakat a KFKI-csoport szaktanácsadója, a hazai felnőtt-felsőoktatásban is otthonosan mozgó közgazdászdoktor, dr. Bőgel György tapasztalataival kiegészítve igyekszünk a témával kapcsolatos problémákra és megoldási lehetőségekre rávilágítani.

SzĂŠles a skĂĄla

A hazai középiskolai és felsőoktatás terén egyaránt beszélhetünk előrelépésről és lemaradásról. A CEBC február eleji üzleti reggelijén a miniszterelnök is hangsúlyozta: a középiskolai oktatásban jó helyen állunk, vetekszünk az EU-tagállamokkal, a szakmunkásképzésben és a felsőoktatásban azonban komoly gondok vannak. Gyurcsány Ferenc a felsőoktatás teljes reformjának szükségességét hangsúlyozta, beleértve az életen át tartó tanulás víziójában betöltött szerepét, illetve az ehhez legmegfelelőbb intézményi formák megtalálását és kialakítását is.

Az informatikatanítást, illetve az informatikának a tanításban betöltött szerepét tekintve a középiskolákban és felsőoktatási intézményekben - infrastruktúra, eszköz és alkalmazás tekintetében - egyaránt szembetűnők a különbségek. Kevés a megfelelő felszerelést és kellő felkészültségű oktatókat sem nélkülöző középiskola. Olykor maga a technikai bázis, míg máskor a meglévő infrastruktúrát kihasználni képes oktató hiányzik.

Bőgel György tapasztalatai szerint a tudásintenzív gazdaság szülőhelyének tekinthető egyetemeink is hasonló cipőben járnak. Van, ahol az infrastruktúra, máshol pedig az eszközök szintjén vannak hiányosságok, s akad, ahol az internet hatékony alkalmazásához szükséges oktatói ismeretekkel van gond. "A CEU-n minden előadóteremben rendelkezésünkre áll az internet, így az azon keresztül elérhető információk (külföldi egyetemi honlapok, tanulmányok, vállalati site-ok stb.) beépíthetők az előadásokba."

PrĂłbĂĄlkozĂĄsok

Persze ennek megváltoztatására születnek koncepciók, s a fejlődés sem tagadható, hiszen ma már az általános iskolákban (esetenként az óvodákban) is vannak számítógépek, s biztosított az internet-hozzáférés. Azonban a 2-3 év alatt elavuló hardverek cseréje, valamint az internethasználat költsége - a gyakran jelentős kedvezmények ellenére is - komoly megterhelést jelent az oktatási intézmények számára. Emellett különös pazarlásnak tűnik, hogy ma még a tananyagokba, az oktatási módszertanokba - többek között a tanárok felkészültségi, illetve a gyerekek igen eltérő eszközhasználati szintje miatt - nincs beépítve a számítógép-, illetve az internethasználat, így az intézmények jelentős részében alacsony az informatikai eszköztár kihasználtsága. A bekerülési és a használatból adódó költségek megtérülésének érdekében az oktatásmódszertan, a tanárképzés és a továbbképzés terén is akad tehát teendő.

Megoldásként a megfelelő hátterű középiskolákban a gyerekek készségszintje szerinti kis csoportos oktatás jöhetne szóba - mondja Bőgel György -, de a magas óraszám mellett a tanárok felkészítése nem könnyű feladat.

A fentiek minden pedagógust érintenek, így az egyetemi struktúrák átalakításának kérdését feszegetik. Az élethosszig tartó tanulás szlogenként jól hangzik, ám erre Bőgel szerint nem a gyorstalpaló tanfolyamok jelentenek megoldást, hanem minden egyes terület dolgozói számára ki kellene alakítani az ehhez szükséges tanulási perspektívák ívét.

BĂślcsĂŠszinformatika

Az ELTE bölcsészettudományi karán folyó informatikaképzés tapasztalatait összefoglaló konferencia számos kérdésben megerősítette a fentieket.

A képzések eddigi tapasztalatait és a diákok véleményét is tükröző előadásokból kiderült, hogy nem minden hallgató hoz magával elegendő informatikai tudást a középiskolából, ezért az egyetemi képzésbe általános, az informatikai szemléletet, készséget és kultúrát fejlesztő elemeket, illetve a szakok oktatási programjaiba a harmadik évezred követelményeinek megfelelően korszerű, a munkaerőpiacon is hasznosítható, informatikai tartalmú tárgyak beépítését javasolják. Többek között ilyen lehetne a nagyméretű szövegek professzionális kezelése, a fejlett számítógépes prezentáció vagy a hatékony információkezelés és kommunikáció.

A konferencián felvetődött néhány, a szakirányú informatikai képzést hátráltató tényező is. Ilyen például a bekerülő diákok már fentebb is említett különböző szintű informatikai felkészültsége, amire az ECDL-vizsga felvételi követelményként való megfogalmazása lehet a megoldás. Ugyancsak - különösen a sok esetben írásaikból élő, illetve azt munkájuk szerves részének tekintő bölcsészek esetében - általános problémát jelent a tíz ujjal való gépelés tanításának hiánya (kivételt képeznek a közgazdasági szakközépiskolák, valamint néhány alternatív általános és középiskola). Az ennek megváltoztatását javasló többség a klaviatúra mint kizárólagos, hiteles szövegbeviteli eszköz hatékony használatának szükségességére hivatkozott.

A konferencia megállapításai között az is szerepelt, hogy a bölcsészek informatikai képzésének korszerű eszközökkel történő tartalmi és módszertani kutatását, fejlesztését az ELTE BTK Informatikai és Könyvtártudományi Intézete mellett egy tudományos tanács tehetné a jelenleginél hatásosabbá.

Internet

De az internettel kapcsolatos készségek hiánya is visszavezethető az oktatásra. Lehet vitatkozni arról - ahogy tették ezt a korábban említett CEBC-konferencia kerekasztal-beszélgetésének résztvevői is -, hogy vajon az interneten lévő magyar tartalom minősége és mennyisége vagy a nyelvtudás elkeserítően alacsony szintje az oka a penetrációnövekedés megtorpanásának. Ám vélhetően mindkettő, hozzátéve azt is, hogy a használatnak ma még - főként a lakosság körében - nem érzik égető szükségét. A fentiek azonban éppúgy visszavezethetők a nyelvoktatás és az informatikai készségek köz-, illetve felsőoktatásban való elsajátításának problematikájára, mint a hazai tartalom állapotával kapcsolatos állami felelősségre.

Merre az erre?

A tudás alapú gazdaságra való áttérés alapfeltétele a fejlett oktatási rendszer. A felsőoktatás reformja e tekintetben nem biztos, hogy jó irányban halad, az épülés mellett leépülési folyamatok is tapasztalhatók. Az Egyesült Államokkal szemben legnagyobb hátrányunk, hogy a gazdasági élet szereplői és az egyetemek között nincs intenzív kapcsolat. Míg az USA-ban természetes, hogy egy tanár vállalkozik, vagyis időnként "kilátogat" a gazdaságba, majd onnan például vendégtanítóként visszatér a katedrához, nálunk ez ma még elképzelhetetlen. Az ottani egyetemek körül campusvállalatok virágzanak, amelyek alapítói közül több is - lásd például a Ciscót - korábban az adott egyetem oktatója volt. A gazdaság és az egyetemek közötti szoros kapcsolat révén a diákok az előbbi szükségleteinek megfelelő tudást szerezhetnek, ennek birtokában pedig az egyetem falai közül kikerülve intenzíven részt vehetnek a tudás alapú gazdaság építésében. Mindez a kockázati, illetve a működő tőke társulási kedvére is kedvezően hat.

A hazai egyetemek nem önálló gazdasági szervezetek, így a gazdaság és a közoktatás együttműködése ma még gyakorlatilag lehetetlen. A 2004 végén megszületett döntés, amely szerint az egyetemek, ha önálló forrásból termelnek bevételt, annak elköltésére nagyobb szabadságot kapnak, kínál ugyan egyfajta nyitási lehetőséget, ám nyilván kell még idő, hogy az üzleti szektor erre a várakozásoknak megfelelően reagáljon. Az MBI-képzéseknél különösen hasznosak lennének az üzleti szférából érkező vendégelőadók, de mivel ott az oktatók ténykedése doktorátushoz kötött - s azzal az üzleti szférában kevesen rendelkeznek -, ez nem lehetséges. A szükséges változtatások során azonban a képzést és a kutatást - a finanszírozás terén - nem lenne szabad összemosni.

Az egyetemi és az üzleti szféra hatékony együttműködését gátló tényezők hatása munkaerő-piaci anomáliákban is megmutatkozik. Nálunk ebben a kérdésben az Oktatási Minisztérium, illetve a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium között nincs átjárás, a meglévő együttműködés és adatcsere (pl. az FMM foglalkoztatási jelentéseket vár a cégektől) elsősorban a tényadatok rögzítésében merül ki: kit hol, mikor, milyen munkakörben foglalkoztatnak. Arról azonban, hogy milyen területre, mikor, milyen jellemzőkkel bíró munkaerőt kerestek, és nem találtak, nem készülnek jelentések, s így az oktatatási rendszerhez sem jut el ilyen információ.

LennĂŠnek alapok

Szegeden - a meglévő adottságokat kihasználva, koncentrált, átgondolt fejlesztésekkel - a tudás alapú gazdaság felé tett lépésként létrehozható lenne egy tudásközpont. Világklasszisként emlegetik az egyetemi együtteshez tartozó biológiai központot, s a világpiacon is jegyzett felsőoktatási intézmény kiváló természettudományi oktatógárdája is biztosíték lehetne arra, hogy az ott folyó munkára alapozva Szeged a biológia, a bioinformatika, a genetikai fejlesztések központja legyen. Ehhez azonban - mivel nem csupán az informatikai, biológiai, gyógyszergyártási kapcsolatok ki-, illetve továbbfejlesztésére, hanem a vállalkozástelepítés támogatására, az infrastruktúra (autópálya) kiépítésére is szükség lenne - állami, részben EU-finanszírozású pályázatokon keresztüli segítség kellene.

Összegzés

Az informatikának tehát kiemelt helye lenne az oktatásban, hiszen a gyermek- és ifjúkorban természetessé váló eszközhasználat később, a mindennapi munka során szükségletet gerjeszt, ám ma még mindez - mivel a készségfejlesztést célzó igyekezet nem párosul az infrastruktúra megteremtésére tett erőfeszítéssel - gyerekcipőben jár.

Hosszú távon "spontán" megoldást jelenthet, hogy a számítógép mellett felnövő generáció lassan eléri a tankötelezettségi kort, ám a szociális különbségek itt is gondot okozhatnak. Ebben az esetben a tanárok feladata már nem a számítógépes alapismeretek oktatása lenne, hanem a számítógép a tananyag elsajátításának, illetve mélyebb megértésének, gazdagításának eszköze lehetne. Ehhez azonban a tanárok ilyen irányú képzésére van szükség, s így a kígyó a saját farkába harap, vagyis ismét elérkeztünk az egyetemi informatikai oktatás problémaköréhez.

Az e-learning lehetőségei sincsenek kellően kihasználva, ez a forma napjainkban inkább a cégen belüli képzések, semmint a közoktatás, illetve a felsőoktatás eszköze - az okok és a továbblépés boncolgatása azonban túllép cikkünk keretein.

Mindezt figyelembe véve az informatika fejlődésével való lépéstartás és az általa kínált lehetőségek kihasználása csak átfogó intézményi reformokkal párosulva valósulhat meg. Ez az infrastruktúra megteremtésén túl a tanárképzés és -továbbképzés, valamint a pedagógusfizetések kérdését is feszegeti. Az átfogó reform tehát elkerülhetetlen. A felkészülés akár még idén megkezdődhet, azonban a tényleges reformra ebben a ciklusban már nincs idő.