Milyen lehetősége volt eddig a diáknak? Pontosan követni az útmutatásokat, és sokszor átnézni a kitöltött lapokat. Nem túl hatékony módszer. A feldolgozás pedig kimondottan körülményes. Végül is a felvételi jelentkezés nem más, mint egy folyamat, ahol roppant mennyiségĹą adatot kell összegyĹąjteni, újra elosztani és rendszerezni. Pont erre találták ki a számítógépeket, azon belül az adatbázisokat!

Igazán örvendetes, hogy ezt a tényt az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda (OFI ) is felismerte, és a 2005-ben érettségizők rendelkezésére bocsátott egy remekül használható webalkalmazást, amellyel online lehetett bekerülni az adatbázisba, szinte semmit nem kellett papíron intézni. (2004-ben is volt e-jelentkezés, de akkor még csak kísérleti stádiumban, pár résztvevővel.) Mindez hasznos a jelentkezőknek, akik mentesülnek a hibavadászat egy része alól, hiszen a program elég sokrétĹąen képes ellenőrizni a beírt adatok helyességét, de egyúttal az adatokat fogadó OFI-nak is főnyeremény, hiszen eleve egy adatbázisban gyĹąlnek össze az információk, nem kell a rengeteg borítékkal megküzdeni. Ráadásul a posta is tehermentesül...

Mindez nagyon jól hangzik, de teljességében eddig mégsem valósult meg, mert alternatívaként meghagyták a papír alapú jelentkezés lehetőségét is. (Az OFI nyilván úgy gondolta, hogy meg kell hagynia, ám például az APEH bizonyos helyeken megköveteli a digitális adatszolgáltatást.) Így azután a 150 000 jelentkezőből csak 9000, azaz 6% használta ki a gyorsabb, kényelmesebb ügymenet lehetőségét (hozzávetőleges adatok az OFI-tól).

A CIA The World Factbook szerint a magyar lakosság 16%-a fér hozzá az internethez, és tudjuk, hogy ezt az átlagszámot a középiskolások tornásszák fel ilyen magasra, körükben az internetezés ennél jóval elterjedtebb. Ha ehhez viszonyítjuk a 6%-ot, bizony siralmas a kép... Ismerünk konkrét példát is: egy 30 fős osztályban mindössze ketten választották az e-jelentkezést 99%-os internetpenetráció mellett.

A PISA 2000 vizsgálat szerint a diákok 48%-a szövegértésben kettes szinten vagy rosszabbul teljesített. Látva az e-jelentkezés iránti csekély érdeklődést, talán levonható az a következtetés, hogy a digitális írástudás terén sem állnak sokkal jobban a középiskolások. Nem túlzottan biztató a kép: ha azt látjuk, hogy még ebben az aktívan internetező korcsoportban sem arat osztatlan sikert a digitális ügyintézés, mit várjunk akkor a lakosság más rétegeitől?

Hová vezet az, hogy a digitális írástudás ennyire alacsony szinten áll? Akik most nem vették igénybe az e-jelentkezést, pedig megtehették volna, pár éven belül dolgozni kezdenek. Hogyan várható a digitális iroda tömeges elterjedése, amikor a most érettségizők inkább a papírhegyeket választják?

Elgondolkodtató, hogy az informatikaoktatás és annak követelményrendszere - akár középiskolás, akár munkahelyi szinten nézzük - rendkívül egyhangú. Az ECDL-vizsga, illetve a közép- és emelt szintĹą informatikai írásbeli követelményeiből kiderül, hogy a mostani oktatásban az informatika elsajátítása hasonlóképpen zajlik, mint a történelemé. Tudni kell valamit. Tudni kell, hogy hol van a Wordben az alsó index, tudni kell, hogy miképp lehet az Accessben új Ĺąrlapot létrehozni, és így tovább. A tudáson van a hangsúly, nem a képességen. Elméletileg van lehetőség általános szinten foglalkozni az irodai alkalmazásokkal, és eltérni az MS Office irodacsomagtól, de a feladatok olyannyira a legelterjedtebb Microsoft-alkalmazásokra vannak szabva, hogy igen bátor, aki mással kísérletezik. Egyáltalán nem a rendmondi óriás szoftvereivel van a baj, hiszen irodai programcsomagból nehezen lehet konkurenst találni, amely tudásban felveszi vele a versenyt (talán előbb-utóbb az OpenOffice.org 2 felnő hozzá), hanem azzal, hogy a képesség elsajátítása helyett konkrét programokhoz kötődő ismereteket ad az oktatás. Heterogén oktatási környezetre lenne szükség mind az operációs rendszer, mind az alkalmazói programok szintjén. Az összetétel szinte mindegy, a ma oly sokat emlegetett szabad szoftverek is szóba jöhetnek a többplaftormos környezetekben, éppúgy, mint a kereskedelmi programok. Kinek mire van lehetősége. Ahogy az irodalmi mĹąveltség nem kizárólag a magyar irodalom ismeretét jelenti, úgy a számítástechnikai alapmĹąveltséghez is hozzátartozna, hogy tetszőleges felhasználói felületet aránylag hamar birtokba tudjon venni a felhasználó. S ezzel vissza is értünk az e-jelentkezéshez. Egy jelentkezési Ĺąrlap a weboldalon nem más, mint egy felhasználói felület, amelytől idegenkednek a diákok.

Egy másik érdekes problémára is rávilágított az e-jelentkezés. A nagy szoftvercégek gyakorlatához hasonlóan itt is a felhasználóknak kellett tesztelniük a programot. Február 15-e volt a jelentkezési határidő, és ennek ellenére egy meglehetősen fontos funkciót február 9-én implementáltak a rendszerbe (a FELVI hírlevele ekkor tudósított az "újdonságról"). A feltöltött dokumentumokat eddig az időpontig egyszerĹąen nem lehetett ellenőrzés céljából megtekinteni. Nem szükséges ragozni, hogy milyen hibalehetőséget rejt magában ennek a hiánya. Úgy tĹąnik, hogy a határidők és a fejlesztési költségek leszorítása miatt a kiadás (release) utáni továbbfejlesztés a szokásos megoldás. Talán kész felülettel is szolgálhattak volna a felsőoktatás leendő résztvevőinek.

Két oldalról is látható, hogy a digitális ügyintézés ebben az esetben döcögősen mĹąködött. A célközönség nem használta az új formát, a megvalósítás pedig a felhasználók kérései után kullogott (tanulságos olvasmány a FELVI e-jelentkezés fóruma). Az e-jelentkezés példával szolgálhat bárkinek, aki felhasználói felületet készít, illetve digitális ügymenet kialakítását tervezi. Lényeges a célközönség motivációja, hogy valóban hatékony lehessen az új rendszer, valamint a jó minőségĹą kivitelezés is alapvető fontosságú.