A szoftvernagyhatalmi gőgből először az egyik vezető nagygépes szoftvergyártó, a Computer Associates International (CAI) volt kénytelen valahogy kimászni, és ez elég tanulságos. A CAI a nagyszámítógép ipar beszűkülése után, az akkor még szintén drága, UNIX-piacra próbált betörni, a UNIX-ok korábban igencsak gyenge üzemeltetési problémáinak a feltárásával és a rájuk adott megoldásokkal ("A UNIX 50 sebből vérzik" című tanulmány). Az ennek kapcsán született CA-Unicenter nevű menedzserszoftver azután koncepcióként terjedt el az egész számítástechnikában, több implementációban és funkcionális továbbfejlesztési ötlettel. Egyeseket a CAI cégestül fölvásárolt, és megoldásaikat beleintegrálta a Unicenterbe (ami ezzel már hatalmasra dagadt), de néhány konkurense talpon maradt, ha olykor mások segítségével is (IBM-Tivoli).

A CAI egy darabig kihúzta a magas árnívójú a UNIX piacon, de ez kevés volt a túléléséhez. Be kellett lépnie neki is a PC-piacra, ahol viszont jóval alacsonyabb árakat lehetett csak érvényesíteni. Azért talpon maradt. Közben, főként az ingyen ígért Linux miatt, a UNIX arénában is kezdtek egyre kevésbé érvényesíthetők lenni a magas árak. Azért egyes régebbi nagykutyák (élen az IBM, a Sun, a háromból egy céggé lett HP, de még egyes tisztán szoftver cégek is, mint az Oracle, a Lotus, a Tivoli, a Borland stb.) máig is diktálják méregdrága áraikat. És élnek, mint Marci Hevesen - ahogy az Alföldön mondani szokták. Korántsem a Microsoft a legdrágább cég a piacon.

A PC-arénában, különben, épp ellenkező irányban, fölfelé szöknek az árak. Amit alapvetően a Microsoft vezényel. Legalábbis eddig vezényelt. Mivel sem az asztali operációs rendszerek, sem az asztaligép alkalmazói szoftverek kategóriájában nincs komoly versenytársa, egyelőre korlátlanul emelheti az árakat. A szoftvereibe beépített hatalmas mennyiségű, de a hétköznapi alkalmazónak csak minimálisan kihasználható funkciók fejlesztési költségeire hivatkozva. Nem beszélve a nyelvi lokalizálás költségeiről.