Ilyen konstellációban dolgozva nyilvánvaló, hogy a hálózatgazdáknak szinte percre pontos képe lehet a hálózatban uralkodó szoftverlicenchelyzetről. Ez az, amire a cikkíró a cikk bevezetőjében utalt. A szoftverbevallás gyerekjáték. Nemhogy évente, akár naponta. És ehhez az RDP2-es protokollal működő Windows XP kliens és Windows Server 2003-as páros a csúcsmegoldás. És a jelenleg már szinte minden profi alkalmazásban tökéletes megoldás. A Longhorn kliensváltozat a .NET és a webszolgáltatások irányába viszi tovább a fejlődést, bár még nagyon sok eleme cseppfolyós. Az itt elemzett témához vélhetően nem hoz gyökeresen újat. Rá várni végképp nem érdemes.

Mindenképpen elmondható, hogy most van itt egy igazi infrastruktúra váltás ideje azoknak, akik eddig megragadtak a Windows 9x/ME és NT4-es metaforában. Amiből az NT4-es még csak-csak elfogadható, de a hálózatgazdáknak nagyságrendekkel több bajt okoz, mint a terminálszerveres korszak. Tessék átállni! Nem majd, most! Ne ezen próbáljon egy cég takarékoskodni, mert nagyon visszaüthet! Ismét egy Rothchild bárót kell idézni: a pénzt nem megtakarítani, hanem megkeresni kell. Hát, erre meg is kell. Gyorsan kamatozni is fog! Kevesebb rendszergazda-őrjöngéssel. Nyugodtabb alkalmazói munkával. Jobb partneri megelégedettséggel. És nem utolsósorban, BSA-bilincsfrásztól mentesebb légkörben.