Amikor először sikerült belépnem a KDE felületére (egyelőre csak ezt próbáltam ki), természetesen amolyan igazi "bamba júzerként" első dolgom volt az összes beállítási és csicsázási funkciót kipróbálni. Lelkesen estem neki a háttér-, szín- és egyéb képernyő-beállításoknak, testre szabtam a négy munkaasztalt (mert nem egy van ám, és közöttük egyetlen kattintással lehet váltogatni, s ráadásul nem is szállnak el közben), ikonokat helyeztem a tálcára és az asztalra, kipróbáltam az összes témát (aki akarja, akár Windows-, OS/2- vagy MacOS-stílusban is használhatja a KDE-t). Szóval tobzódtam az élvezetekben. Ám az első lelkesedés lázas gőzének elszállta után kezdett feltűnni egy kellemetlen apróság, amelyre semmiféle leírást, megjegyzést nem találtam a kézikönyvekben: a képernyőn megjelenő betűtípusok rondák, egyes alkalmazásoknál kifejezetten olvashatatlanok, de legalábbis alig olvashatók voltak. Először azt gondoltam, friss gyári meghajtót kellene beszereznem a monitorkártyámhoz, és az majd megoldja a problémát. A YaST2-ben, a Hardver csoportban található a Videokártya és monitor modul, itt lehet a beállításokkal kísérletezni; ugyancsak a YaST2-ben, a Szoftver csoportban van az Online frissítés modul, ezzel lehet letölteni a legújabb frissítéseket (ezt egyébként ajánlatos rögtön megtenni, a Linux birtokbavételének kezdetén) - mindent végigcsináltam, amit lehetett, de semmi sem segített.

A betűtípusok maradtak olyanok, amilyenek. Ennél a kérdésnél tegyünk némi filozófiai kitérőt. A Linux ugyebár szabad szoftver, de vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy ez mit is jelent? A többség - ahogy sokáig én is - elsősorban arra gondol, hogy szabadon másolható, letölthető, azaz nem kell érte fizetni. Tulajdonképpen a mezei felhasználó - azaz a "bamba júzer", amilyen én is vagyok, és akinek (bocs) e cikksorozat szól - szempontjából tényleg ez a lényeg, ám itt sokkal többről van szó. "A szabad szoftver a szabadság kérdése, nem az áré. A fogalom megértése végett a szabad beszédre és ne az ingyensörre gondoljunk"1 - olvasható a GNU Projekt oldalán. (A GNU Projekt a szabad szoftverek létrehozására alakult összefogás, és a Linux ennek részeként jött létre. További részletek olvashatók angolul a www.gnu.org, magyarul a www.gnu.ai.mit.edu/home.hu.html címen.) A szabad beszéd alatt itt szabad beleszólást kell érteni, azaz a szabad szoftvert nemcsak szabadon használni, hanem szabadon módosítani is lehet - már ha valaki képes rá. Valószínűleg én soha nem leszek rá képes, de nem is célom. Viszont ha valaki annyira ért a számítástechnikához, hogy szoftvert tud írni (módosítani), akkor miért ne tehetné ezt meg bármely programmal? A válasz egyszerű: mert többségük nem módosítható - nemcsak jogilag, hanem technikailag sem. Ahhoz ugyanis, hogy valaki kedvére alakítson egy szoftvert, ismernie kell a forráskódot, azaz a rendszer magját (receptjét, kottáját2), amely meghatározza, mi és hogyan történjék az adott programon belül. Olyasmi ez, mint az Unicum receptje: titkos keserű vagy keserű titok? Tessék elképzelni (hú, de sántít majd ez a hasonlat!), hogy néhány fiatal összefog a mi derék Zwack Péterünk Unicum-ipari egyeduralmának megdöntésére (amit persze ne akarjon senki sem megdönteni, emlékszem még, milyen volt a buszeszes Unicum...), és elhatározza, hogy olyan italt kever, amely nem olyan keserű (na, mondom, hogy sántít, mert akkor mi köze az Unicumhoz?), sokkal több embernek ízlik (nekem így is!), és bárki javasolhat bele újabb füveket. A projekt résztvevői felállítanak egy nagy üstöt (adatbázis), amelyhez minden résztvevő odamehet, és beledobhatja a főzetbe a saját füvét-gyökerét (fejlesztés). A feladatban az az izgalmas, hogy mindezt úgy kell csinálni, hogy a főzet azért még iható maradjon, sőt a lehető legtöbb ember csettintsen a megkóstolása után. Közben az is megengedett, hogy egy-egy kisebb csoport megjelenjen a saját kis üstjével, amelyben a maga speciális keverékét hozza létre - de annak sem titkosíthatja a receptjét! -, amelyet aztán a saját nevével ellátott palackban pénzért áruba is bocsáthat (disztribúció), ám senkinek nem tilthatja meg, hogy utána abból újabb keveréket készítsen, illetve az alapfolyadék, a nagy üst továbbra is bárki számára ingyenesen hozzáférhető. (Tekintve a Linux-guruk fent idézett sörös hasonlatát, ez az unikumos példa talán nem is annyira elrugaszkodott.) Remélem, azért legalább az kiderült a hasonlatból, hogy a Linux lényege: nemcsak szabadon használható, hanem szabadon fejleszthető is, sőt maga az alap - bár egy személyhez, Linus Torvaldshoz kötődik - ugyancsak közös munka eredménye. Mindez persze jókora ellentmondást rejt magában. Azáltal, hogy a Linux nem üzleti alapon jött létre, hanem demokratikus összefogásként, nehezen számon kérhetők rajta az üzleti elvárások. (Ezért van, hogy Bill Gates egy darabig még nyugodtan aludhat.) Nem sok alapom van arra, hogy felháborodottan felhívjam a nem létező Linux Corporation nem létező forródrótszámát, és követeljem a szép, olvasható, képernyőre simuló betűtípusokat. A disztribúciómat (saját főzet) összehozó SuSE-től esetleg elvárható, hogy megpróbáljon kirukkolni valami jó betűtípussal - valószínűleg törekszik is rá, csak nem olyan egyszerű a feladat. A betűk megrajzolása - ahogy egy Linux-guru ismerősöm is elismerte - azon kevés bonyolult feladat közé tartozik, amelyet a világ terjedelmes Linux-közössége ez ideig nem tudott tökéletesen megoldani.

A helyzet átmeneti javításának módja egészen elképesztő, de teljesen észszerű: a Windows betűtípusait kell használni a Linuxhoz is. Mivel sorozatunk olvasóiról eleve feltételezzük, hogy rendelkeznek valamilyen (jogtiszta) windowsos operációs rendszerrel, nincs különösebb probléma, mert számukra a betűtípusok jogszerűen hozzáférhetők. (Korábban le lehetett tölteni azokat a Microsoft honlapjáról, de hozzáértők szerint egy ideje eltűnt ez a lehetőség.) A windowsos betűtípusokat telepíteni kell a Linuxra. Ehhez be kell lépni rendszergazdaként, és ott (legalábbis a SuSE 8-nál) a KDE-vezérlőközpontban találunk egy olyan pontot, hogy Betűtípusok telepítése. Itt ki kell választanunk a telepítés forrásaként a Windows-partícióról a \Windows\Fonts könyvtárat.(Ha a Windows NTSF-fájlrendszeren fut, előzőleg másoljuk át a fájlokat egy olyan helyre, ahol mindkét operációs rendszerrel tudunk tallózni! Ha nincs megosztott, FAT32-es vagy FAT16-os partíciónk, akkor egyszerűen floppyt, CD-t lehet erre használni, sőt még az internetet is.) Innen - vagy arról az alternatív helyről, ahová a betűtípusfájlokat átmásoltuk - konvertálhatjuk a betűtípusokat akár egyenként, akár az összeset egyszerre. Ezután a KDE-vezérlőközpontban a Kinézet/Betűtípusoknál állíthatjuk be, hogy a képernyőn (ablakokban, fejléceken, dokumentumokban stb.) mely fontokat akarjuk használni. Az alkalmazások többnyire már eleve ezeket fogják megnyitni, és íme, az OpenOffice.org is - amelyen elkezdtem írni e cikket - mindjárt olvashatóbb, a gondolatjel működik, és az árvíztűrő tükörfúrógép is rendesen leírható. Ezek után teljesen helyénvaló, bár kétségtelenül némileg szarkasztikus a megállapítás: "Microsoft - a Linux szolgálatában!"

Más kérdés, hogy a Linux alatt megkezdett cikket Windowson megnyitva romlott a helyzet: az összes árvíztűrős betű "kalapos" lett, illetve egy másik betűtípussal írt részen "Q" és "q" lett az "ő" és "ű" betűkből. (Persze a Keresés és csere segítségével a dolog könnyen megoldható.) És ezzel el is érkeztünk a Linux-kaland egyik legkényesebb pontjához, az MS Office által előállított (többnyire Word- és Excel-) dokumentumok kompatibilitási kérdéseihez. Az áttérés egyik legnagyobb akadálya, hogy sokan tartanak tőle - nem teljesen alaptalanul -: a Linuxszal kizárják magukat a többségében MS-felhasználók által uralt világból. A lap MS Word-dokumentumban várja tőlem a cikket, Excelben kapom az árlistákat, és Power Point kell a különböző interaktív bemutatók megjelenítéséhez. Az átjárás elvileg megoldott, ám gyakorlatilag azért problematikus. De ahogy Seherezádé mondaná: "ez már egy következő mese..." Addig is bátorság! Csak nyugodtan tessék megkóstolni ezt a szabad főzetet... M

*

1 FordĂ­totta: Csillag KristĂłf (csillagk@yahoo.com) ĂŠs Patay Gergely (patay_g@born.phy.bme.hu)

2 Adi nevĹą Linux-guru barĂĄtom javaslatĂĄra

***

Magyarországi Linux-címek és Linux-disztribúciók elérhetőségei a kapcsolódó linkeknél!