A "médiakonvergencia" már 1996-ban utolérte, amikor a Magyar Rádióban Internetiskola néven szerkesztett rádióműsort, amelynek írott változata az RTV-újságban is megtalálható volt heti gyakorisággal. A CompuServe-hálózat segítségével kapcsolta össze először az online világot a rádióműsorral, amikor is a hallgatók egy ismert sportdiplomatával folytathattak virtuális beszélgetést. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az első számítógéppel szerkesztett (és adásba került!) interjú a Magyar Rádióban 1994-ben - igaz, a digitális technika segítségével rögzített anyagot a műsor sugárzásához még szalagra kellett visszamásolni, mert a rádió technikai felszereltsége csupán évekkel később tette lehetővé a teljesen elektronikus úton előkészített adások gyártását. A most harmincéves rádiós szerint tévhit, hogy a fiatalos hangvétel csak a kereskedelmi adók sajátja. Újításokkal, kísérletekkel, valamint a megszokottól eltérő, korszerűbb hangzással és stílussal igyekeznek a műsor készítői minden héten megmutatni, hogy így is működhet(ne) a közszolgálati rádió.

Hogyan fér össze a közszolgálatiság a modern, kétségkívül fiatalos műsorral és az informatikával? Idézzük föl, hogyan indult a Modem idők hét évvel ezelőtt!

A szignállal... :-) Na jó, értem a kérdést, hiszen magam is újságíró vagyok. Rádiós újságíró. Az egyik előzmény az, hogy akkoriban a legendás Reggeli csúcs műsorvezetője voltam, és az azóta a Tv2-höz igazolt Nagyistók Tibor kollégámmal kitaláltunk egy rovatot, a Tudományos hírszendvicset. Az alcím mindent elárult róla: "Az emészthető tudomány". Az volt a lényege, hogy fiatalos, laza stílusban meséljünk olyan érdekes eredményekről, felfedezésekről, amelyekről addig csak unalmasan (vagy csak az értelmiség számára érdekesen) beszéltek a médiában. Hírszendvics azért is, mert két hír közé betettünk egy izgalmas miniinterjút; mindez 3-4 percig tartott, tehát amolyan rádiós "fastfood" volt, amivel csütörtök reggelente "etettük" a hallgatóinkat. Ma is úgy látom, hogy ilyen típusú népszerű ismeretterjesztésre nagyon nagy szükség lenne. A Modem idők egy kicsit a Tudományos hírszendvics szellemi örököse, hiszen a cél ugyanaz: fiatalosan, lazán beszélni olyan témákról, amelyek az átlagember számára önmagukban (a szikár hír formájában) érthetetlenek, unalmasak vagy furcsák. Emlékszem, hogy a Jurassic Park című 1993-as Spielberg-film és számítógépes trükkjei még jópofa hírnek számítottak (például a Tudományos hírszendvicsben), és talán akkor lelkesedtem fel igazán, amikor a 94-es Compfair számítástechnikai szakkiállításon volt szerencsém találkozni két társadalomtudóssal, akik fontosnak tartották az informatikát... Nyírő András és Szakadát István akkor jelentette meg az első magyar CD-ROM-periodikát, az ABCD-t. Úgy éreztem, hogy fantasztikus dolog készült el, amely legalább olyan jelentőségű, mint a film vagy a televízió megjelenése. Akkoriban lett divatszó a multimédia. (Az első ABCD teljesen rabul ejtett, hajnalig nézegettem-olvasgattam-hallgattam. Aztán annyira izgatott a dolog, hogy a következő két "lapszámban" már én is jelentkeztem egy-egy produktummal, pl. interaktív interjúval.) Az ABCD abból a szempontból tekinthető előzménynek, hogy a Modem időkben is folyamatosan kerestem az újítás, a kísérletezés lehetőségeit, no meg az újfajta médiamódszerek gyakorlati alkalmazását.

Változott-e a műsor alapkoncepciója a hét esztendő alatt?

Igen sokat. 1995 tavaszán vendég voltam abban a műsorban, amelyet a közismert showman, Fábry Sándor vezetett a Petőfi rádióban. Ott ültem mellette a stúdióban szakértőként, amikor a számítógép és az internet volt a - rákényszerített - témája. Így történetileg még ez a műsor is bizonyos szempontból előzménynek tekinthető. Dermesztő volt! Bár az adás hangulatára nem lehetett panasz, sok csacsiság is elhangzott. Persze nem tudok neheztelni Fábryra, hiszen akkor még sok bizonytalanság volt a témával kapcsolatban. Azután Visy László kollégám 1995 tavaszán felajánlotta, hogy a rá bízott délutáni blokkban készítsek egy műsort, amely a számítógép világáról szól a lehető legérdekesebben. Kezdetben azt szerettük volna, hogy színes magazin készüljön, amely mindenki által érthető példákat, sztorikat, lehetőségeket mesél el a számítógép világáról. Az első adásban ezek voltak a témák: internetes szerelmespár, cyberszex, hackerek és ezekhez hasonló, kissé bulváros esetek. Azután átalakult a műsor hírmagazinná, majd csevegős kerekasztalműsorrá, ismét hírmagazinná, végül elérkeztünk a jelen állapothoz: a rádiós talkshow-hoz. Ebben az a lényeg, hogy heti rendszerességgel élőadásban beszélget egy asztaltársaság, amelynek tagjai jellegzetes figurák. A sokszínűség azért fontos, mert így mindenki találhat olyan karaktert, amellyel képes azonosulni; a csapatban van egy internetező nő (Netdoktornő), egy morgó bölcsész (Netnyelvész), egy anekdotázó újságíró (Hírsziporka Mester), egy chatelő programozó (Chatman), egy örök fanyalgó, egy praktikus buherátor (PC Tippek) és a technokrata műsorvezető. Ugyanakkor minden azért történik, hogy a digitális világot népszerűsítsük.

Melyek a legkedvesebb emlĂŠkek?

Csak ami hirtelen eszembe jut... Amikor 1996-ban elkezdtük a RealAudio-közvetítéseket, Kanadából és az USA-ból e-mailek érkeztek az "amerikás" magyaroktól, akik köszönetet mondtak, mert lehetővé tettük számukra, hogy a világhálón hosszú évek után újra magyar szót halljanak. 1995 decemberében adás közben Schmitt Pált, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökét élő chatvonalunk segítségével összehoztuk a brit kosárválogatott magyar származású szövetségi kapitányával, dr. Németh Lászlóval, aki Londonból szállt be a csevegésbe. Érdekes volt, amikor Magyarország akkori miniszterelnöke, Horn Gyula nálunk vendégeskedett, és malajziai infokommunikációs élményeiről beszélt. Szép élményeim közé tartozik az az 1999-es műsor, amikor a Csillagok háborúja Baljós árnyak című epizódjának bemutatójakor egy kilencéves vak rajongó beszélhetett egy Jedi-lovaggal. Nagyon élvezetes beszélgetést folytattunk 1995-ben az általam ismert első cyberszerelmespárral, a budapesti Enikővel és a stuttgarti Szilárddal, akik sokáig a neten tartották fenn kapcsolatukat. Azóta összeházasodtak. Érdekes volt 2001-ben a videoközvetítést kombinálni a rádióműsorral: hogyan maradhat önmagában is élvezhető a rádióműsor, miközben pluszinformációkat ad a "nézőknek". Persze nem felejtem el azt sem, amikor Szonja Netdoktornőnk adás közben vetkőzni kezdett, vagy amikor az ő hangjának felhasználásával egy hallgatónk zenét készített. Lelkesítő, ahogyan mostanában rajongói klubot szerveznek hallgatóink, és még sorolhatnám a sok-sok élményt.

A műsort bátran a médiakonvergencia egyik iskolapéldájaként említhetjük, hiszen összefolyik benne az internet, a rádió, a tévé, az SMS és a telefon, valamint a CD-s multimédia. (A Modem idők anyagai rendszeresen fellelhetők az Internet Kalauz korongjain is.)

1995-ben a rádióműsorok közül elsőként használtuk az e-mailt a hallgatókkal való kapcsolattartásra, és ősszel már weblapunk is volt - akkor még az Internetto szerverén. Ugyanabban az évben elsőként használtuk a chatet, amikor az élőadásban a hallgatók kérdezhettek Zorántól. 1996 februárjában elsőként szólaltunk meg az interneten magyarul az akkor divatossá váló RealAudio rendszerrel (két hónappal később a Petőfi rádió teljes 24 órás adását elérhetővé tettük a neten), s ekkortól épül úttörő kezdeményezésünk, az internetes hangarchívum. 1998 őszétől folyamatosan jelentkezünk a PC World című lap CD-mellékletén MP3 formátumban (sőt már 1996-ban az Other Side magazin CD-mellékletén is megjelentek műsoraink RealAudióban), így azóta a műsor három csatornán van jelen: a Petőfi rádióban, az interneten és CD-ROM-on. 2001-től elsőként jelentkeztünk a látható rádióműsorral, azaz a kétkamerás RealVideo-közvetítéssel, majd ezekből szintén archívumot képeztünk.

Hogyan tovább hét év után? Tervezel-e változtatásokat a jövőben a műsorral kapcsolatosan?

Hét évig kibírtuk, és szeretünk annyira rádióműsort készíteni, hogy részünkről fel se merüljön a befejezés. Néhány hónapja abbahagyni kényszerültünk a RealVideo-közvetítést, mivel nem tudtuk finanszírozni a folytatást, de örömhír, hogy a Buli Tv-vel megállapodtunk egy webkamerás közvetítés elkezdéséről, amelynek indulása napokon-heteken belül várható. Ha igény lesz rá, később elképzelhető a Modem idők hírlevelének beindítása is. A hét év alatt annyi sztori, összeállítás, ismeret, fanyalgás, poén stb. gyűlt össze, hogy érdemes lenne elgondolkodni egy kiadványon is.

Szilágyi Árpád szerint nem szabad a tömegeket rákényszeríteni az informatika szakértő ismeretére. Szerinte az igazi információs társadalom akkor teremtődik meg, amikor majd a rendszerek nemcsak a rendszergazdáknak készülnek, hiszen - mint mondja - az úrvezetőnek sem kell ismernie a gépkocsi motorjának működését, mégis képes lehet több tízezer kilométert levezetni. Ezért tagja a Modem idők állandó asztaltársaságának például egy bölcsész, és ezért van a csapatban egy (technikai szempontból) laikus hölgy is. Fontosnak tartja, hogy meg tudta találni a középutat: nem informatikai szakszavakkal terhelik a hallgató figyelmét, ám ennek ellenére a műsor nem silányul valamiféle bulvárprodukcióvá.

A rĂĄdiĂłs szerint az internet ismertsĂŠge ma mĂĄr tĂşl van a kritikus ponton MagyarorszĂĄgon is, a hĂĄlĂłzat ĂŠs a digitĂĄlis vilĂĄg hazai elterjedĂŠsĂŠt ugyanakkor hosszĂş, ĂŠvekig vagy akĂĄr ĂŠvtizedekig tartĂł folyamatnak tartja, amelynek mĂŠg csak a kezdetĂŠn vagyunk.