A rugalmas képernyő anyaga lehet folyékony kristály, de még inkább fénykibocsátó polimer. A gond azzal van, hogyan lehet a vékony szerkezetben elég nagy sebességgel és kis energiaigénnyel kapcsolgatni a pixeleket. A kísérletekben eddig alkalmazott passzív mátrix (soronkénti és oszloponkénti címzés) technológiával csak postabélyegnél alig nagyobb méretben sikerült a követelményeknek megfelelő képernyőket produkálni. Most olyan megoldásra jutottak, ahol a laptopokban használatos aktív mátrix (egy pixel – egy tranzisztor) technológia lesz alkalmazható. Ez a kapcsolásmód gyors és nem falja az energiát.

A megoldást a nemrég felfedezett polimer alapú félvezetők jelentik. Ilyenekből sikerült most, egyelőre üveglapon, összerakni egy 64x64-es, azaz 4096 félvezetőből álló mátrixot. Ezt kell most összehozni a polimer képernyővel. Ha sikerül, akkor a hajlékony képernyő nemcsak érdekes új tulajdonságaival múlhatja felül a jelenlegi hagyományost, hanem a műanyag-technológia adta olcsóságával is, például kevésbé szigorúak lehetnek a tisztaszobai követelmények, és kevesebb lehet a gyártási lépések száma.

Holnap azért még senki se keresse a szerkezetet a komputerboltban vagy éppen az újságosnál. Az óvatos kutatói becslések szerint az első normál méretű hajlékony képernyő bemutatója 1-2 év múlva várható, 3-5 évet igényel a gyártástechnológia kimunkálása, és mától számítva 5-10 év is eltelhet, amikor elérhető áron megjelenik sorozatgyártású termékekben.