Vajon kilábalt már a pénzügyi szolgáltatások piaca a válságból? A bankok és biztosítók kockázatkezelési gyakorlata felkészült a legújabb kihívásokra? Többek között ezekre a kérdésekre adott választ egy múlt heti konferencián nyilvánosságra hozott kutatás.

Annak ellenére, hogy a pénzintézetek megtanulták a leckét, a reformokat továbbra is veszély fenyegeti, hiszen a kockázatkezelés gyakorlata jellemzően nincs összhangban a szervezeti igényekkel, legalábbis egy friss globális kutatás eredményei szerint. Év elején az Economist Intelligence Unit (EIU) különböző méretĹą bankok, tőkepiaci intézmények és biztosítók 315 felső vezetőjét kérdezte meg világszerte az üzleti analitikai szoftverek és szolgáltatások piacvezető szállítójának számító SAS megbízásából.

A felmérésből kiderült, hogy ugyan a válságra adott válaszként számos szervezet lépéseket tett ezen a területen, a kockázati kultúra általában nem készül fel a felmerülő igényekre és más, versengő prioritások előzik meg, amelyek beágyazott kockázati stratégiák nélkül kizárólag a növekedést és a nyereségességet szolgálják. A pénzügyi szektorban zajló óvatos helyreállításoknak és a mostanában jellemző jó teljesítményeknek köszönhetően a terjeszkedési elvárások és a profitnövekedési nyomás alatt a cégek kockázatvállalási hajlandósága erősödik. A válaszadók többsége szerint a megfelelő kockázatkezelés kihívást jelent szervezetük számára, több mint háromötödük megerősítette, hogy a kockázati kitettség egyre összetettebb képet mutat, a válaszadók kétharmada pedig úgy nyilatkozott, hogy inkább a külső kockázati tényezők teszik próbára intézményüket. Mindemellett csak 52%-uk mondta, hogy kockázatkezelési folyamataik megfelelőek ahhoz, hogy a változékonyságot és komplexitást kezelni tudják.

A kockázatkezelés megerősítésének és megújításának lendülete tehát vélhetően elérte tetőpontját, hiszen tavaly a megkérdezetteknek nagyjából ugyanekkora aránya gondolta úgy, hogy bíznak tisztán definiált kockázatkezelési stratégiájukban. Éves szinten enyhén csökkent azon válaszadók aránya, akik ezen a területen növelik befektetéseiket. A felmérésből az is kiderült, hogy a silók továbbra is gátolják a kockázatkezelési folyamatokat. Annak ellenére, hogy a szóban forgó feladat egyre kiemeltebb szerepet kap, a legtöbb helyen továbbra is hiányzik a kockázat mint szervezeti funkció és az üzletágak közötti jól mĹąködő kapcsolatokat, amely a szükséges fejlesztések egyik legfőbb iránya. A válaszadók ezen kívül az egyes osztályok közötti rossz kommunikációról is számot adtak, amelyet a hatékony kockázatkezelés egyik fő gátló tényezőjeként azonosítottak. Tavaly egyébként a szabályozói környezet bizonytalanságát nevezték meg a megkérdezettek a legfőbb akadálynak.

A kutatás szerint a menedzsment tagjai ugyanakkor egyre inkább tisztában vannak a kockázati kérdésekkel és az ilyen témájú riportok fontosságával. A felmérésben résztvevők mint kétötöde jelzett fejlődést a vezetők kockázati szakértelmében és több mint fele szerint fokozódott a menedzsment igénye a kockázati beszámolók iránt. Különösen igaz ez a lakossági banki tevékenységek esetén. Ennek ellenére a pénzintézeteknek csak egy része tesz intézkedéseket annak érdekében, hogy a kockázati jelentések rendszerét frissítse, azt folyamatosan aktuálissá és következetessé tegye, a felmerülő kockázatokra vonatkozó riportokat pedig kiterjessze.

“Annak érdekében, hogy a kockázatkezelés méltó módon felső vezetői szintre kerüljön, ki kell kerülnie a technikai támogató kategóriából és stratégiai folyamattá kell fejlődnie.” nyilatkozta David Rogers a SAS globális kockázatkezelési termékmarketing menedzsere. „Ez egy egybeforrt és átfogó, felülről irányított kockázati kultúrát követel meg, amelyet egy valóban integrált, a szervezet minden szintjén holisztikus és részletes képet biztosító keretrendszernek kell támogatnia.”