Ez a lap tárta fel február végén azt a gyanús ügyletet, amelynek során az állami kézben lévő Telecom Italia 1997-ben 29 százalékos részesedést szerzett a hasonló tevékenységet folytató – ugyancsak állami - Telekom Serbiában. A vételár 893 millió márkát tett ki. A privatizáció másik résztvevője a görög OTE vállalat volt, amely 20 százalékos tulajdonrészt kapott 675 millió márka ellenében. Ez Milosevic rendszere számára több mint másfél milliárd márka bevételt jelentett, amely révén a diktátor egyrészt megszerezhette a társadalom "jóindulatát", másrészt pedig hozzáláthatott Koszovóban az erőszakos etnikai tisztogatáshoz. Ez a tény alaposan kompromittálni látszik az akkori olasz külpolitikát, hiszen sokan értékelik úgy, hogy részben az említett olasz pénzek is hozzájárultak akkoriban Milosevic önkényuralmának továbbéléséhez.

Az olasz vizsgálóbírók azonban nem az ügy politikai vonatkozásai miatt próbálják felgöngyölíteni az esetet. A La Repubblica nevezetes cikksorozata ugyanis tudni vélte, hogy a kifizetett pénz 3 százalékát hivatalosan nagy-britanniai közvetítőknek juttatták, valójában felmerült a gyanú, hogy ez az összeg olaszországi zsebekbe jutott kenőpénzként. Lamberto Dini külügyminiszterre is árnyékot vetett az ügy, mivel egyes források szerint ő is tudott az egész üzletkötésről, és szemet hunyt felette.

Dini az olasz parlament előtt határozottan tagadta, hogy bármiféle tudomása lett volna a Telecom Serbiával folytatott akkori tárgyalások részleteiről, hozzáfűzve: szerinte az amerikai hírszerző hivatalnak, a CIA-nak a keze van abban, hogy őt így bele akarják keverni az ügybe. Washingtonban ezt rossz néven vették. A torinói vizsgálóbírók mindenesetre egy konkrét személy felelősségét tudják egyelőre megállapítani, ez pedig Tomaso Tommasi, a Telecom Italia volt vezérigazgatója. Meggyőződésük, hogy a őrizetben lévő Milosevic vallomása kulcsfontosságú lehet az igazság olasz vonatkozásainak a kiderítésében.