Megkaptuk egy hétre a Samsung idei zászlóshajóját, hogy megmondjuk róla a frankót. Nos, ha rövidek szeretnénk lenni, azt mondanánk, hogy a Galaxy S 4 egy jó telefon, ám ennél azért jóval árnyaltabb a helyzet. Az elődmodell külsejét idéző újdonság a legtöbb fronton hozza az elvártakat, de korántsem hibátlan.
Hardver, működés
Ahogy a bevezetőben említettük, a Galaxy S 4 nyolc- és négymagos processzorral is jelen van a piacon, s nekünk az utóbbi, GT-i9505 modellszámmal illetett verzióhoz van szerencsénk.
A készülékben egészen pontosan egy Qualcomm Snapdragon 600 chipset teljesít szolgálatot, ami egy négymagos, 1,9GHz-es Krait processzort és egy Adreno 320 grafikus gyorsítót vonultat fel. Ez az együttes 2GB RAM-mal és változattól függően 16, 32, vagy 64GB tárhellyel egészül ki. Jó hír, hogy van lehetőség a tárhely bővítésére maximum 64GB-os microSD kártyával. Hardveres fronton tehát a Galaxy S 4 ott van a szeren, a sorozat korábbi tagjaihoz hasonlóan az éppen elérhető legerősebb vasat kapta.
A mindennapi használat során az abszolút akadásmentes, gördülékeny működésben, az alkalmazások villámgyors indulásában és futásában, no és persze a szintetikus teszteken elért eredményekben mutatkozik meg a fenti alkatrészekben rejlő erő. Legyen szó akár a böngészőről, akár egy kiemelkedő grafikus képességeket igénylő játékról, az S 4 nem okoz csalódást. Jó érzés, szinte élmény használni, s a gyors működés tudatában sosem érezzük, hogy nyűg lenne valamit elvégezni vele. (Jelenleg egy gyengébb és jóval olcsóbb androidos telefont használok, amivel csak akkor keresek valamit a neten, ha muszáj, a lomhasága ugyanis ennyire elriaszt a használatától. Az S 4 esetében ezekről szó sincs: se alacsony ár, se lassúság, nyűglődés.)
Mivel egy okostelefonról van szó, nem árt megemlíteni az adatkommunikációs- és csatlakozási képességeit. A Samsung jól megpakolta az S 4 kosarát e tekintetben, mobilnetezésre LTE, HSPA, EDGE és GPRS hálózatokat is használatunk, természetesen van DLNA, valamint WiFi (a/b/g/n/ac), GPS (+GLONASS), Bluetooth (4.0), illetve NFC modul is. Az S 4 gyorsan talál műholdakat, s a jeleiket nem is dobja el, így navigáláskor jó hasznát vehetjük. Az NFC modul jóvoltából gyerekjáték a fájlcsere az S Beam funkció révén.
Vezetékes kapcsolódás szintjén egy microUSB csatlakozót kapunk, mely MHL képes, így egy adapter segítségével összeköthetjük a tévével a telefont, továbbá egy másik átalakító révén az USB OTG előnyeit is kiélvezhetjük, azaz pendrive-ot és különféle perifériákat dughatunk rá.
Az S 4 működése kapcsán egyértelműen felmerül az üzemidő kérdése. Az óriási kijelző és a nagy teljesítményű processzor jelenléte miatt arra számítottunk, hogy 2600mAh kapacitású akkumulátor ide vagy oda, a készülék egy nap után kidől, de a feltételezésünk csak részben bizonyult helyesnek. Ha sokat játszunk, videózunk, hallgatunk zenét, internetezünk és telefonálunk a készülékkel, akkor nem, vagy nagyon nehezen bírja ki a nap végéig, de normál használattal, azaz a fenti tevékenységek visszafogott művelése és az energiatakarékos üzemmód bekapcsolása mellett lazán elmegy a készülék két napig egy feltöltéssel. Mivel a mobil hátlapja leszedhető és az alatta megbújó telep szabadon cserélhető, ezért lehetőség van egy pótaksi beszerzésére, ami örvendetes. A Samsung üdvöskéje ebből a szempontból előnyt élvez napjaink legtöbb csúcsmodelljével szemben, melyek unibody kialakítást kaptak.
Fontos, hogy a dél-koreai gyártó zászlóshajója egy külön megvásárolható hátlap és egy Qi szabványú töltő beszerzését követően már vezeték nélkül is etethető. Azt mindenki maga döntheti el, hogy megér-e neki plusz több ezer forintot az a kényelem, ami a kábelmentes töltéssel jár.
Rendszer
A készülék fedélzetén az Android legfrissebb verziója, a 4.2.2 Jelly Bean teljesít szolgálatot, ám az alap, Holo UI-nak nyoma sincs, a színes, saját véleményem szerint kissé komolytalan megjelenésű TouchWiz kezelőfelület uralkodik. A képernyőt egy – a korábbi vizesnél szerintem sokkal szebb – fénysugár szerű animációval oldhatjuk fel, de ha jobban tetszik a Galaxy S III-nál megszokott vizes verzió, akkor visszatehetünk rá. Lényeges újításokat nem igazán vonultat fel az új UI, az Android Jelly Bean rendszer izgalmas funkciói viszont megjelennek, például a két ujjal lehúzott értesítési sáv gyorsbeállítási gombokat hoz elő, van Daydream képernyőkímélő és a lezárt képernyőre is pakolhatunk widgeteket.
Öt betűméret ugyanennyi betűstílus közül választhatunk, s ha valami egyszerű, jól átlátható és méretes ikonokkal operáló felületre vágyunk, akkor bekapcsolhatjuk az Egyszerű üzemmódot. Ha már az üzemmódoknál tartunk, van nekünk egy osztott képernyős nézetünk is, aminek sokszor igen jó hasznát vehetjük.