Sony Xperia Tablet S teszt
2012. december 10.
2
/ 3 oldal
A Sony újra saját néven forgalmazott népszerű mobiltelefonjai után megalkotta az első Xperia Tabletet, mellyel nem csak a márka iránt elkötelezettek számára teremtett lehetőséget a tabletek használatára, hanem egy jól összeállított, masszív, cseppálló eszközzel alkotott valós konkurenciát az Androidos tabletek piacán.
Külső, tartozékok
Bár a készülék doboza a korábbi Xperia termékektől örökölt - meglehetősen impozáns - megjelenést kapta, nem rejt túl sok extrát: csak a tabletet, a töltőt és papírokat találunk benne. Nem kapunk fülhallgatót, SD kártyát, védőtokot. Valójában ez felfogható a testreszabhatóság egyik kiindulópontjának, valamint a felesleges szeméttermelés visszafogásának is, hiszen fülest úgyis mindenki magának választ, SD kártyára pedig egy ideig nem lesz szükségünk, kivéve, ha egész este mozikat kívánunk felvenni, vagy környezetünket három másodpercenként készített fotókkal szeretnénk dokumentálni, de ezekre talán más céleszközöket kellene választani. Védőtokból szintén végtelen a lehetőségek tárháza, nem is feltétlenül kell a gyárnak előre megszabnia, mit gondol megfelelőnek. Létezik ugyanis az egyszerű vászontáskától kezdve a billentyűzettel egybeépített változatig minden. A nedvesség elleni védelemre itt ugye nem kell kifejezetten figyelni, hiszen a gyártó állítása szerint cseppálló a készülék.
A készüléket kézbe véve az első, ami miatt kitűnik minden eddigi hasonló eszköz közül, hogy a hátulja nem egy síkban van, mintha részben hátrahajtottak volna egy első réteget. A hátlap felső harmada bő két milliméterrel vastagabb, s ez a rész nem csak szintjében, hanem színében is eltér az alatta lévő felülettől. Ezt a kialakítást vélhetően a dokkolhatóság megkönnyítése miatt választották, de tény, hogy a mindennapi használatban is sokszor jól jön - habár vannak kivételek. A kiemelésnek köszönhetően a fektetett állapotban asztalra helyezett készülék kényelmesebben használható, ám a kapott dőlésszög kevés ahhoz képest, amit egy felhajtogatott tok nyújtani tudna. Álló helyzetben pont kézre esik a készülék és bele lehet kapaszkodni, de előfordul, hogy pont ellenkező oldalon van, mint kellene (bizonyos alkalmazások erőltetik az egyfajta tájolási irányt), így kényelmetlen használni és a súlypontja is rossz helyre kerül.
A kezelőgombok, perifériák a hátsó/oldalsó szürke sávban kaptak helyet, jobb oldalon a készülék, illetve képernyő kikapcsoló gombja, alatta a hangerőszabályzó, valamint két visszajelző LED, bal oldalon a headset csatlakoztatásához megfelelő 3,5 mm-es jack, valamint az SD kártya helye, alul középen a multi-portnak nevezett csatolófelület, mellette két oldalt a hangszórók találhatóak. A mikrofon a készülék legtetején kapott helyet, középen.
A jobb oldali LED-ekkel kapcsolatban pozitívum, hogy kettő van belőlük, egyik csak a töltést, alacsony feszültségi állapotot hivatott jelezni, a másik az értesítések kiegészítője, így amikor töltőn van a készülék, akkor is látjuk, ha történt valami a nagyvilágban, ami érdekes lehet számunkra. Mindez azonban csak sötétedés után élvezhető, ugyanis a LED-ek elhelyezése nem teszi lehetővé, hogy könnyen észrevegyük e jelzéseket erősebb fénynél.
A készüléken semmiféle USB csatlakozó nem található, ilyet csak átalakítóval tudunk produkálni. Az eredeti csomagolásban lévő kábel egyébként lefedi ezt a területet, ezen felül vásárolhatunk a készülékhez további kiegészítőket, amivel HDMI vagy OTG funkciók is elővarázsolhatóak. A vízállóság velejárója, hogy az SD kártya helye, valamint a multi-port is takaróelemek mögött helyezkedik el, viszont míg az előbbi csak felhajtható (egy gumi elem a készülékhez rögzíti elválaszthatatlanul), addig a készülék alján lévő takaródugó játszi könnyedséggel eltávolítható, így el is hagyható. Ez minden bizonnyal a kiegészítők, dokkolók miatt lett így kialakítva, viszont a vízálló kivitel előnyeinek búcsút is mondhatunk, ha egyszer nem találjuk majd meg.
2
/ 3 oldal