Bevezetés, külső, tartozékok

 

Alsóközép-kategóriás okostelefon tulajdonosként nagy érdeklődéssel vártam a HTC Sensation XL tesztelését. Még sosem volt a kezemben felsőkategóriás készülék. Az általam birtokolt eszköz egy igazi néptelefon (LGE Optimus One P500) – mindent tud, amit a nagyok, de tele van kompromisszumokkal. Miben más egy felsőkategóriás készülék? Valóban érdemes megvenni? A számokat ismerjük, össze tudjuk hasonlítani, de vajon mit jelent 600 Mhz helyett egy 1,5 Ghz -es processzor támogatásával okostelefont használni? Milyen alkalmazásokat rejt el a kevésbé tehetős felhasználók elől a Market? Milyen fotókat tudok majd készíteni? Ehhez hasonló kérdéseket fogalmaztam meg magamban, amikor kibontottam és először bekapcsoltam a készüléket.

Az első benyomásom az volt, hogy ez az eszköz hatalmas. A második az, hogy szép (tényleg – látszik, hogy sok energiát fektettek a dizájnba). Igazából ez szubjektív szempont, a minőség és az igényesség viszont elvitathatatlan.

A készülék hátsó fele kevésbé érdekes – bár a többi ember azt a felét látja a leggyakrabban, miközben mi telefonálunk – nekem viszont egyáltalán nem tetszett. Otrombának hat. Elnagyolt formák, kevésbé igényes anyag, sötétebb árnyalat (piszkosnak hatott). Egyáltalán nem passzol az elöl tapasztalható profi dizájnhoz, inkább összecsapottnak tĹąnik, és bár tudom hogy ez a telefon is a Beats Audio sorozat tagja, de azt a csúnya piros pacát igazán elhagyhatták volna  hátul. Körülbelül annyira illik oda, mint egy rozsdás Ladára a spoiler. Ez valószínĹąleg az én hibám, de mindig zavarnak az efféle kontrasztok. Azonban a negatívumok egyelőre megszakadtak.

A tartozékok a szokásos USB töltőfejből, microUSB kábelból, sztereó headsetből állnak. A „szokásos” jelzőt azonban valami másra kell cserélni, ha ránézünk a fülesre, mivel egy egészen különleges darab: nem más, mint egy Beats Audio iBeats, ami önmagában közel 30 ezer forintot kóstál (ez a telefon árának körülbelül 20%-a). Egy aranyos pici táskában egy rakás, különböző méretĹą „füles adaptert” kapunk, amiket cserélgetve eltalálhatjuk a fülünkhöz leginkább passzolót. Ha tehát vájt fülĹąek vagyunk, nincs mitől tartani, ez maga a felső kategória. Arra gondoltam, hogy talán megbocsátható az a piros paca a telefonon, elvégre a hétköznapi ember számára elérhető egyik legjobb minőségĹą fejhallgatóval élvezhetjük ezután a zenét.

 

Kijelző, HTC Sense felület, érintőképernyő, használhatóság

 

A szokásos első bekapcsolást kísérő varázsló lefuttatása után gyönyörködtem egy kicsit a kijelzőben (és persze a HTC Sense felületben. A használhatóság persze szemre nem derül ki, csak ha elkezdjük felfedezni a készüléket – erre rögvest rátérek). Nem szorosan ide tartozik, de a varázsló futtatásakor kell a nyelvet kiválasztani. Szerencsére a magyar is szerepelt ezek között, amely a legtöbb vásárló számára elsődleges szempont.

A kijelzőt egy ideig csak bámultam, és azt gondoltam, hogy simán felveszi a versenyt az asztalainkon használt monitorokkal. Rengeteg szín, magas felbontás, sĹąrĹąn elhelyezkedő pixelek. Az ehhez hasonló készülékek kijelölik a szabványt a következő években érkező olcsóbb kategória számára, úgyhogy nem kell bánkódni. Néhány év múlva az egyszeri felhasználó is megkapja majd ezt az élményt.

Itt azonban álljunk meg egy szóra. A nagy kijelző nagy méretĹą telefonnal jár együtt. A fizikával kár vitatkozni. Az örök kérdésre, hogy szép, nagy kijelzőt, vagy zsebre vágható kompakt készüléket akarunk, nekünk kell válaszolni - magunknak. Ezt a telefont semmiképp sem vághatjuk zsebre. Ha esetleg bele is fér, félő hogy egy határozottabb leülésnél eltörjük, úgyhogy ha erre vágyunk, akkor muszáj venni hozzá egy övre csatolható tokot, és abban tartani. Ha némileg trehányabb hozzáállásúak vagyunk, és szeretünk a reggeli készülődésnél kapkodni, akkor ez nem a mi telefonunk, mert jobb bánásmódot követel magának. Több szót nem is igazán lehet a kijelzőre pazarolni: az adatok és a látvány megkapó, mehetünk tovább.

A következő elem amit szemügyre kell venni az a felhasználói felület. Persze Androidról beszélünk, viszont tudnunk kell, hogy sok gyártó szereti a standard felületet kicserélni a saját megoldására. A HTC -nek ebben már gyakorlata van, hiszen a Sense felület évek óta visszaköszön a különféle készülékeiken (nem csak Android platformon). Én még sosem használtam ezt a megoldást, csak a szabványos Android felületet (illetve megfordult nálam néhány szabadon felhasználható felület, ezek azonban nem veszik fel a versenyt a Sense által kijelölt kategóriával).

A Sensation XL -ben a felület 3.5 -ös verziója kapott helyet. Őszintén szólva nekem egyáltalán nem állt kézre, de ez megint olyan dolog, ami szubjektív. A HTC védjegyének számító hatalmas óra-widget túl sok helyet foglal el viszonylag csekény funkcionális haszonnal. Zavaró az is, hogy a telefon feloldásakor a percet jelző ikon sokat pörög, hogy elérje az aktuálisat. Látványos, de rabolja az időt és a figyelmet. Persze  ez a widget is eltávolítható, úgyhogy igazságtalanság lenne negatívumként felhozni. Az alsó gombsor inkább szép, mint hasznos, és megint csak túl sok helyet foglal az íves formájával (legalábbis az általam használt telefon elrendezése teljesen más, a home bar és a notification bar pont olyan kicsi hogy a kellő információt megjelenítse, a gomb elférjen rajta, ezáltal a hasznos widgetek minél jobban elférhetnek). A launcher alkalmazás szintén nem nyerte el a tetszésemet. Az általa használt elrendezés és görgetési megoldás idegen volt számomra, mert egy mozdulattal egyből egy rakás ikont kisöpört a képernyőről, illetve az egyes csoportok közé felesleges helyközöket pakolt (így hiába a nagy kijelző, kevés ikon fér el egyszerre), és nem egyszer fordult elő hogy kétszer is végigpörgettem az alkalmazás listát, mire megtaláltam azt, amit keresek.

Szót kell ejteni a továbbfejlesztett notification barról (az az értesítési felület, amelyet fentről lehet lefelé húzni). Nem meglepő, de ez sem hozott lázba. Alapvetően, amikor nem történt semmi, viszonylag gyorsan megtaláltam az egyes funkciókat (például kikapcsoltam a wifit), viszont akkor, amikor különféle események egyszerre történtek (Facebook-os notification, market jelzés, merülő aksi, stb), az már túl sok információ volt, ami ráadásul rá sem fért a teljes képernyőt elfoglaló notification area -ban. Azon vettem magam észre, hogy egy általában értesítési felületnek nevezett eszközben fel-alá görgetek és navigálok, mintha csak valami komplett alkalmazásban kalandoznék a menüpontok között, és szó szerint keresgélek, értékes időt pocsékolva. Sajnos úgy tĹąnik, hogy ilyen téren nem sikerült kihasználni a hatalmas kijelzőt és felbontást, és a Sense -t épphogy hozzáigazították az új modellhez. Normál esetben az ember a notification bar -t lehúzza, rábök hogy kikapcsolja a wifit, esetleg ránéz valamelyik értesítésre, a többit kitörli, és visszadobja az egészet. Nem arra találták ki, hogy fél percig kalandozzunk benne – arra ott van a normál menürendszer.

Nem nyerte el a tetszésemet a képernyőzár alkalmazás sem. Egy kis karikát kell körülbelül középtájra felhúzni a feloldáshoz, bejövő hívás esetén pedig egy zöld vagy piros gombot kell a körbe „dobni”. Nem értettem, hogy az egyszerĹą vízszintes húzásnál ez miben gyorsabb vagy jobb, mert ilyenkor az egyszerĹąség és gyorsaság kellene, hogy domináljon. Nehezebb feladat egy karikát középre becélozni, és tovább is tart.

Összefoglalva, a Sense-t nem nekem találták ki, úgy érzem hogy egyrészt valami lenyĹągözőt próbáltak meg kifejleszteni (a használhatóság kárára), másrészt a notification area -ból kiindulva nem volt elég idő kihasználni a nagy kijelzőt. Azonban mások a szokások, elképzelhető hogy valakinek pont ez áll majd kézre. Pozitívumként álljon itt az, hogy a grafikai elemek szépek, a különféle effektusok kényeztetik a szemet, és valóban exkluzív benyomást kelt az emberben a látvány.

Persze a felület egy dolog – az okostelefon az alkalmazásokról szól. Az alkalmazások pedig egy jó érintőképernyőt követelnek, ami megérti a kézmozdulatokat, a nem teljesen jól célzott érintésből is megérti hogy mit akar a felhasználó. Jónéhány alkalmazás kipróbálása után állíthatom, hogy az érintőképernyő és a gépelő alkalmazás nagyszerĹą. Sokkal kevesebb hibát ejtettem, mint a saját telefonommal szoktam, úgyhogy ezen a téren nem lehet panaszunk. Persze nagy kijelzőre könnyebb jól használható billentyĹązetet varázsolni. A tesztelt alkalmazások között voltak gépelést igénylők (például az Android beépített böngészője illetve a Dolphin Browser HD), illetve nem maradhattak el a játékok, amik a legkülönfélébb mozdulatokat igényelték. Összességében elmondható, hogy ezen a téren a maximálisat kapjuk a Sensation XL -től.