De azt is hozzátette, hogy barátai nem mindig osztják az ő közösségimédia-ellenes álláspontját: kérik, hogy legalább havonta kétszer jelentkezzen be az oldalra. Beszélgetéseiken gyakori téma az ő Facebookkal szembeni lázadása, hasonlóan egy korábbi médiakorszak visszatérő vitájához, amikor az volt a kérdés, hogy legyen-e valakinek televíziója vagy sem.

Változékonyak a társadalmi normák
   
    "Az emberek ilyeneket hallva értetlenkedve felvonják a szemöldöküket - ismerte el Chris Munns, egy 29 éves New York-i rendszeradminisztrátor. - Az én életem azonban a Facebook nélkül ugyanolyan jó, nem vagyok bezárkózva. Vannak barátaim, élvezetes az életem Manhattanben, egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradnék."
    Ugyanakkor a közösségi kapcsolatok felől érkező nyomás is tovább fog növekedni. Susan Etlinger, az Altimeter Group elemzője szerint a Facebook és más közösségi hálózatok - lényegében - mindenütt tapasztalható jelenléte miatt a társadalom új viselkedésformákat és elvárásokat fogadott el.
    "Az emberek elkezdhetnek érdeklődni aziránt, hogy valaki miért nem tagja valamelyik közösségi oldalnak. Talán rejtegetnivalója van? Vagyis a normák igen változékonyak" - fogalmazott a szakértő.
    Ezáltal pedig alaposan megnehezedik a Facebookkal szembeni lázadók dolga.