Jövőkutatás: netre épülő pszichohistória

Több mint 60 évvel ezelőtt Isaac Asimov (Iszak Aszimov) sci-fi író "feltalált" egy új tudományágat - a pszichohistóriát -, amelynek révén, a matematika és a pszichológia kombinációjával megjósolhatóvá válik a jövő. A mostani társadalomtudósok ugyanerre vállalkoznak - csakhogy már a webes keresések, a Twitter-üzenetek, a Facebook- és blogbejegyzések vagy a több milliárd mobiltelefon révén meghatározható digitális lenyomatok jelentette hatalmas adatmennyiséget kiaknázva.

 

A legoptimistább kutatók úgy vélik, hogy ezeknek a hatalmas adattárházaknak az információit feldolgozva képesek lesznek kimutatni az emberi viselkedés szociológiai törvényszerűségeit, így előre jelezhetővé válnak a politikai válságok, a forradalmak, a társadalmi és gazdasági bizonytalanságok éppúgy, mint ahogy a fizikusok és vegyészek is meg tudják majd jósolni a természeti jelenségek bekövetkeztét.

 

Thomas Malone, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kollektív intelligenciával foglalkozó központjának igazgatója szerint hatalmas előrelépés történt: a minden korábbinál részletesebb és informatívabb adatok hatalmas mennyisége, valamint a fejlett prediktív algoritmusok használata korábban elképzelhetetlen előrejelzések kidolgozását teszi lehetővé.
    

A hírszerzésnek tetszik
    

A lehetőség az amerikai kormány érdeklődését is felkeltette.

 

Idén nyáron egy kevésbé ismert hírszerző ügynökség, az IARPA (Intelligence Advanced Research Projects Activity) indult ötletkereső útra a tudományos világba: azt igyekszik felkutatni, hogy társadalomtudósok és vállalatok szerint milyen eszközökkel lehetne automatikusan feltérképezni huszonegy latin-amerikai ország internetes adatforgalmát. A hároméves kísérletet a központi hírszerzési keretből finanszírozzák.

 

Az automatikus adatgyűjtés a kommunikációra, a fogyasztásra és a népesség mozgására összpontosul, és nyilvánosan hozzáférhető adatokat fog használni, beleértve a webes kereséseket, a blogbejegyzéseket, az internetforgalmat, a pénzügyi piaci mutatókat, a webkamerák információit és a Wikipedia-bejegyzések változásait.

 

Egyes társadalomtudósok és személyiségi jogi képviselők mélységesen szkeptikusak a projekttel kapcsolatban, mondván, hogy az arra a 2001 szeptemberét követő, Total Information Awareness nevű Pentagon-programra emlékeztet, amely a potenciális támadók elleni hajtóvadászat eszközéül javasolta a nyilvános és személyes adatok felhasználását: a telefon-híváslistáktól az e-maileken, utazási, vízum- és útlevél-adatokon át a hitelkártya-tranzakciókig.

Az IARPA tisztségviselői kitértek a kutatási program megvitatását célzó megkeresések elől, arra hivatkozva, hogy addig nem adhatnak interjút ebben a témában, amíg nem születik végleges döntés - valamikor az év végéig - a szerződés odaítéléséről.

 

Van az a pénz: a tudományos világ alig ellenkezik

 

Eközben egy katonai testvérszervezet, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) hasonló programon dolgozik: a cél, hogy automatikusan azonosítani tudják a lázadók közösségi hálózatait Afganisztánban.

 

Az utóbbi években jelentősen mérséklődött a tudományos világ ellenkezése is a hadsereg által finanszírozott kutatásokkal szemben. A The New York Times tudomása szerint 2008 óta a Minerva nevű kezdeményezés keretében a Pentagon egy sor tanulmányt rendelt meg, beleértve az Arizonai Állami Egyetemnek a radikális muzulmánokkal foglalkozó kutatását, valamint azt, amelyik a Texasi Egyetemen az afrikai politikai stabilitásnak az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásait elemezte.

 

Mindeddig ugyanakkor csupán szórványos példák jelezték a közösségi oldalak adatbányászatában rejlő lehetőségeket. Tavaly a HP Labs kutatói Twitter-adatokat használva a hollywoodi filmek bevételeit igyekeztek pontosan megjósolni, idén augusztusban pedig a National Science Foundation nyújtott anyagi támogatást egy olyan kutatáshoz, amely közösségi oldalak segítségével a földrengések okozta károk valós idejű felmérésére irányult.

 

Kétélű fegyver

 

Azok a társadalomtudósok, akik együttműködnek a kutatásokat koordináló ügynökségekkel, meg vannak győződve az új adatbányászati, statisztikai technológiák jótékony hatásáról. Ugyanakkor a személyiségi jogok hívei attól tartanak, hogy a nyilvános adatokat és az IARPA-vállalkozás keretében kifejlesztendő technikákat a titkosszolgálat is használhatja átfogó információszerzési műveletekhez. Marc Rotenberg, az Electronic Privacy Information Center elnöke szerint "ez a technika kétélű fegyver", hiszen ugyanolyan könnyen alkalmazható a politikai ellenfelekkel szemben az Egyesült Államokban, mint a külföldi országokban valóban létező fenyegetések ellen.

 

Bár néhány számítógépes szakember kifejezetten szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a politikai instabilitás megjósolható volna például a webes keresések elemzése révén, akadnak kifejezetten derűlátó vélemények. Az amerikai lapnak nyilatkozott Barabási Albert-László fizikus, világhírű hálózatkutató is, aki szerint rendkívüli prediktív hatalom rejlik ezekben az adatokban. Példaként pedig azt hozta fel, hogy ha a mobiltelefonok adatai alapján elemzik az emberek mozgását, 93 százalékos valószínűséggel meg lehet jósolni, hol lesznek egy órával vagy egy nappal később.

 

A kollektív bölcsesség

 

A statisztikusok már régen kimutatták - állapítja meg a témához kapcsolódva az Associated Press elemzése -, hogy az átlagos emberek nagy tömegben gyakran pontosabban képesek előre jelezni ismeretlen eseményeket, mint az elszigetelten dolgozó kiválóbb tudósok. A George Mason Egyetemen, a Charles Twardy és Kathryn Laskey vezette projekt keretében 500 olyan képzett közreműködőt gyűjtöttek egybe, akik előre jelzik a világ számos eseményét a járványok kialakulásától kezdve a mezőgazdasági trendeken át a politikai eseményekig. Eközben négy másik egyetemi csapattal versenyeznek: a megközelítésmód teljesen eltérő, de mindannyian azt kutatják, hogyan lehet felhasználni a tömeges adatforrást. A versenyt az IARPA "szponzorálja".

 

És ha az elemzők arra használhatják a tömeges adatforrást, hogy pontosabban meghatározzák a világban zajló, látszólag kiszámíthatatlan események valószínűségét, az elemzők segítségével a döntéshozók okosabb válaszokat adhatnak ezekre. Egy hipotetikus példával: a népi felkelések kitörésének tömeges előrejelzése a Közel-Keleten befolyásolhatja, hogy mi kerül a legmagasabb szinten a döntéshozók dossziéjába.

 

Az amerikai főváros közelében működő George Masonon futó program (a dekompozíción alapuló összesítés angol nyelvű rövidítéseként) a DAGGRE nevet kapta. A kutatók blog- és Twitter-bejegyzésekre támaszkodnak, a programban részt vevőkkel szemben nincs különösebb szakmai elvárás, de előnyben részesül a felsőfokú végzettség. A vállalkozás célja, hogy a világ különböző eseményeit - ilyen például a Kim Dzsong Il-rendszer stabilitása Észak-Koreában - alkotóelemeikre bontsák.

 

 A lényeg úgy fogalmazható meg: egy előrejelző saját becslésének megfogalmazásakor támaszkodhat kizárólag a politikai tényezőkre, de mi van akkor, ha a politikai szakértők mellett egészségügyi szakemberek is bekapcsolódnak a jövő elemzésébe, akik szerint Kim Dzsong Il betegsége mégsem annyira komoly, mint amilyennek gondolták?

 

Különböző tudásbázist reprezentáló emberekkel

 

A DAGGRE közreműködői egy adatlapot töltenek ki a projekt honlapján, és ehhez csatolják a saját szakértelmükre vonatkozó információkat is. A kutatást irányító tudósok ezek alapján igyekeznek definiálni azokat a változókat, amelyek befolyásolhatják az adott jóslatot, és az adatokat oly módon használják, hogy a különböző tudásbázist reprezentáló emberek segítségével a lehető legpontosabb előrejelzést sikerüljön megalkotni.

 

Az amerikai hadsereg és a hírszerzés kutatói már régóta tanulmányozzák, hogyan lehetne még pontosabban megjósolni a jövőt. 2003-ban a DARPA egy olyan rendszert dolgozott ki, amelynek révén előre meg lehetett volna határozni egy terrorista támadás bekövetkeztét azáltal, hogy a spekulatív kereskedés nyomait követték volna a pénzügyi piacon. Az ötletet azonban sokan hátborzongatónak találták, megkérdőjelezve azt az elképzelést, hogy a terroristák profit reményében hajtanák végre a támadásaikat - a kutatást le is állították.

 

 Kathryn Laskey szerint a George Masonon folyó munka alapvető hasonlóságot mutat a megszűnt DARPA-kutatással, lényeges különbség viszont, hogy az IARPA-program eredményeként keletkező pontosabb előrejelzésekből üzleti szempontból senki sem profitálhat. Az egyetem 2,2 millió dollár támogatást kapott az IARPA-tól a kutatás elvégzéséhez, ha pedig a csapat végig versenyben marad a projekt tartama alatt - a gyengébb csapatok megszűnhetnek -, a támogatás 8,2 millió dollárra emelkedhet.

 

Charles Twardy bízik abban, hogy a kutatás eredményeit idővel közkinccsé tehetik, és reméli: végső soron hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy a világ vezetői globális válság esetén megalapozottabb döntéseket hozzanak.

 

 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció