Az AITIA International Zrt. az Európai Ĺ°rkutatási Hivatallal, valamint olasz, spanyol, francia és román partnerekkel közösen egy olyan kutatás-fejlesztésbe kezdett, amely egyrészt segít felhősíteni szoftvereinket, másrészt kiválasztani számunkra a cloud computing szolgáltatók közül a pénztárcánknak és az erőforrásigényünknek legmegfelelőbbet.

„Jelenleg az egyik legnagyobb probléma a cloud szolgáltatással, hogy hosszas kutatás és összehasonlítgatás után lehet csak kiválasztani a megfelelő szolgáltatót, mivel nehezen összehasonlíthatóak pl. a díjazási módszerek, és ha egyszer valaki ráfejlesztett az egyik szolgáltatóra, akkor már nehezebb a váltás. A jelenlegi helyzetben nehéz ilyenkor átállni egy nagyobb volumen esetén jobb feltételeket biztosító szolgáltatóra, de még ugyanannál a szolgáltatónál is manuálisan lehet csak (illetve saját programmal) növelni a kapacitást.” – említette Tatai Péter, az AITIA elnöke a fejlesztés bemutatása során.

Az Európai Unió Hetedik Kutatás-fejlesztési Keretprogramja által finanszírozott, közel 3 millió euró költségvetésĹą nemzetközi mOSAIC projekt keretében az AITIA a nemzetközi partnereivel együttmĹąködésben olyan megoldást fejleszt, amely a fejlesztői/programozói társadalom számára lehetővé teszi majd egyszerre több „felhő” kapacitásának kihasználását. A fejlesztés célja, hogy könnyen lehessen „felhősíteni” és megosztani olyan szoftveralkalmazásokat, melyek korábban csak saját számítógépünkre telepítve mĹąködhettek, továbbá könnyen megtaláljuk a cloud computing szolgáltatók közül az aktuális igényeinek megfelelő, akár egyszerre több „felhőre” épülő szolgáltatást. Az elképzelt forgatókönyv szerint a felhasználó megadhatná, hogy milyen erőforrás (processzor, memória, háttértár) igénye van például a futtatandó szimulációnak, és a rendszer automatikusan megkeresné a neki legmegfelelőbb szolgáltatót, lefoglalná a kért erőforrásokat, és lefuttatná a szimulációt. Ekképpen akár olyan jelentős számítási kapacitású és adatigényĹą szimuláció távoli lefuttatását is lehetne kezdeményezni személyi számítógépünkről, mint például az európai kezdeményezésĹą holdraszállás. Természetesen ilyen szintĹą feladatokra inkább a tudományos-kutatói szféra vállalkozna majd, ám a megoldás a komplex üzleti-tudományos modellezés számos egyéb területén is könnyebbséget hozhat, mint például az energia, vagy a távközlési szolgáltatók számára. Ez utóbbi társaságok is például egyszerĹąen és gyorsan lefuttathatnak olyan szimulációkat, amelyekkel választ kaphatnak a katasztrófák miatt bekövetkezi hálózati túlterhelés „kisimítására”.

Az új megközelítésnek köszönhetően a szerverkapacitás-korlátok is könnyebben kezelhetővé válnak, mivel a manuális adatmigrációt elkerülve automatikusan meg lehet majd osztani egymással a felhasználó által futtatni kívánt alkalmazás mĹąködéséhez szükséges, különböző szervereken tárolt információkat.