Villamosmérnöki tevékenységemnek hátat fordítva, a szaklapok világában találtam magam, ahol első főnökömként nyúlt keménykezĹąen, de igazságosan a hónom alá. Mindez 1990-ben történt, amikor is Attila a mai Computerworld elődjénél megjelenő számítástechnikai hírlevelek főSZERKESZTŐJE volt. Nem véletlen a csupa nagybetĹą. Az azóta elmúlt húsz évben nemigen találkoztam a hazai informatikai lapoknál nálánál jobb érzékkel megáldott, s az épp esedékes témát mélyebben ismerő, így mindig lényegre törő hírszerkesztővel. Később néhány kollégával együtt, az ő vezetésével alapítottuk meg a Prím Kft.-t, amitől ugyan nehezen, de másfél év után megváltunk (s amely jó kezekbe került, hiszen a papíralapú kiadványokon túl már az új tulajdonosok nevéhez fĹąződik a Prim Online, ahol Attila gyakorlatilag élete utolsó percéig publikált).

Innentől kezdve elszakadt a köldökzsinór, ritkábbak lettek a találkozások, s a tökéletességre törekvő, s ezért mindig elégedetlen, zsörtölődő, morgolódó Attilának másik oldalát is megismerhettem. A saját családja híján másoké iránt érdeklődőt, azt a kollégát, aki minden közösen látogatott sajtóértekezleten fenntartott egy helyet nekem maga mellett, s mindig volt néhány kedves szava hozzám, de aki továbbra is gyĹąlölte a pr-szagú sajttájakat és mindig igyekezett az elhallgatott, de az olvasói számára nagyon is fontos részletekre fényt deríteni. Kovács Attila olyan géniusza volt a szakmájának, akitől én, akit nem halmoztak el közel húszéves pályafutásom alatt díjakkal, a legmagasabb kitüntetésnek éreztem, amikor néhány alkalommal odajött hozzám, és azt mondta: „Olvastam xy cikksorozatodat, büszke vagyok rád!”.

Attila! Nemcsak ezekért a szavaidért fogsz nagyon hiányozni, s ezzel nem vagyok egyedül.

Elment a hírlapíró / Kovács Attila 1939-2010