Búcsúzik a 3,5 colos floppylemez, és mi is búcsúzunk tőle, hiszen évtizedeken át jelen volt az informatika hétköznapjaiban. Tudta, hogy magyar találmány?

Ha létezik olyan adathordozó, mely derekasan kivette a részét az IT múltjából, és még a mai fiatalok is ismerhetik, az a floppylemez. A Sony által jelentősen megtámogatott adathordozó mintegy 30 éves története ér véget azzal, hogy a japán gyártó bejelentette, 2011 márciusában lehet majd utoljára ilyen egységet vásárolni tőle. A kis korong napjai ezzel végképp megszámláltattak, és várhatóan még azokból a konfigurációkból is eltĹąnik, melyekben még egyáltalán helyet kapott, többnyire megszokásból. Jóllehet a cég még ma is millió számra gyárt floppykat, ez egy adathordozó esetében nem jelent magas számot.

A kis korong végét nem csak korlátozott élettartama és technikai lehetőségei okozták, de egyértelmĹąen kapacitása, illetve a riválisok előretörése is. A rollniban kapható százforintos CD-k több százszoros kapacitása és általános kompatibilitása, valamint relatív megbízhatósága hamar meggyengítette a floppyt.

Először az Apple sebezte meg a rendszert, amikor az univerzálisan elfogadott szabványmeghajtót kihagyta 1998-as G3 Macintosh gépeiből, majd a PC-k terén a Dell követte a sorban, a cég 2003 óta nem alkalmaz floppymeghajtókat gépeiben. Az írható DVD megjelenése tovább rontotta a helyzetet, hiszen egy zsáknyi floppy kell egyetlen ilyen korong kiváltására. Az igazi gondot azonban az USB bemenetek elterjedése és az ezzel párhuzamosan nagyon olcsóvá váló pendrive meghajtók jelentették. Ezek az eszközök nagyon aprók, teljes a kompatibilitásuk, gyorsak, és kapacitásuk növekedésével zuhan az áruk, ráadásul az időjárás viszontagságait is jól tĹąrik.

Az IBM által először az 1970-es években megszellőztetett rendszer koncepcióját Jánosi Marcell  dolgozta ki a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban 1973-ban 3-colos kivitelben. A lemezt és a hozzá tartozó BRG MCD-1 nevĹą meghajtót szabadalmaztatták, de később nem általánosították, így a cég elveszítette az oltalom lehetőségét, a nemzetközi piacra került formátum 1981-ben vált a kereskedelemben elérhetővé. Utoljára Japánban forgalmazza majd a Sony, a fénykorában a piac 70 százalékáért felelős gyártó a kis mágneses korongot, mely ezzel bevonul a technikatörténeti múzeumok tárlóiba.