A magok számában az AMD vezet, ám kérdés, hogy a valós teljesítmény és az ár-érték arány tekintetében a két újdonság közül melyik lesz a befutó.

Amikor először megjelent többszálú mĹąvelet-végrehajtás, majd az első valóban kétmagos processzor, még irreálisnak, de logikusnak tĹąnt a mostani 12 magos egységek valamikori bemutatkozása. Az AMD új Opteronjaival ez az idő talán hamarabb eljött, mint gondoltuk volna. A Maranello szerverplatform alapját képező újdonságok a Magny-Cours kódnevĹą processzorok. A processzorcsalád 1,7 és 2,3 GHz közötti órajellel, 8-12 maggal, 45 nanométeres gyártási technológiával, és új Socket G34 foglalattal érkeznek, mely 1974 tĹąt fogad be. Javítottak az információáramlás sebességén is, és a DDR3 támogatást is megnövelték. Mindezt nagy tételben viszonylag olcsón, 455 és 1386 dollár közötti áron kínálják, direkt konkurenciát állítva az Intel termékeinek.

Ám mindeközben a legnagyobb ellenfél sem tétlenkedik, és az új Opteronokkal szinte egy időben jelentek meg az Intel új, 8 magos Xenon szerverprocesszorai is. A cég nem annyira a magok számára, inkább a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, minden fizikai magon két szál futtatható egyidejĹąleg, ami 64 virtuális adatfeldolgozó magot biztosít a felhasználónak egyetlen négy csatlakozóaljzatos szerverben. Az új processzor 24 MB L3 gyorsítótárat és 2,3 milliárd tranzisztort tartalmaz, 45 nm-es technológiával készül és a Nehalem mikroarchitektúrán alapul, amely integrálja a memóriavezérlőt és a szĹąk keresztmetszetek csökkentésével fokozza a rendszer sebességét. A processzor érzékeli a rendszerhibákat a CPU-ban vagy a rendszermemóriában és javítja azokat az operációs rendszer támogatásával. Az Intel ezeket a biztonságot javító megoldásokat a „high-end” Itanium processzorokból vette át és alkalmazta a Nehalem-EX lapkákra.