Előző cikkünkben az intézmények, a képzési rendszer szintjén boncolgattuk a végzősök piacképes tudásával, illetve annak hiányával összefüggő kérdéseket. Most a tananyagok felől közelítünk az IKT-, az informatikai cégekkel való együttmĹąködés fontossága megítélésének kérdéséhez.

A technológia fejlődésével való lépéstartás megkívánná az oktatási anyag gyakori és gyors fejlesztését. Ehhez azonban le kéne küzdeni néhány, az oktatási rendszer, az intézmények „adottságaiból” eredő akadályt. Néhány intézmény, megtalálva a kiskapukat, törekszik a lépéstartásra. S bármilyen hihetetlenül hangzik, ez nem feltétlenül (csak) anyagiak, mint inkább oktatói felkészültség és/vagy hozzáállás, intézményszintĹą szemléletváltás (vezetőikkel az élen), időgazdálkodás és a külvilággal való kapcsolatteremtési és -tartási képesség, hatékonyság függvénye.

Kötéltánc
 

A kötelező képzések során az intézmények az akkreditációs szabályok miatt tananyagként nem oktathatnak céges technológiákat reprezentáló szoftvereket, eszközöket, de az erre alkalmas gyakorlati lehetőségek kínálata viszonylag bő. Az alapképzés elméleti tantárgyainak tematikájához kötődő laborgyakorlatokon az elméletben tanultak reprezentálásától a fakultációkon, támogatott tanfolyamokon oktatott szoftverekig több variáció is lehetséges. A gyakorlat mikéntjének palettája ugyancsak széles. A cégeknél, partnereiknél való munkavégzéstől a kompetencia központokon keresztül az egyetemi, illetve a felhasználóknál folyó projektekig (ez utóbbi a legritkább) sok minden előfordul. Az egyetemen folyó k+f munkákban való részvétel viszont már inkább a PhD-sek privilégiuma, de adódnak kivételek.

Hogy az intézmények milyen tantárgyakon belül és minek a szemléltetésre használják a szoftvereket, arra az informatikai cégeknek nincs minden esetben rálátásuk. (Néhány, ennek reprezentálásához segítséget nyújtó intézmény gyakorlatába táblázatunk enged betekintést.)

Gyakorlatilag beleszólásuk sincs, de a „hogyan” mintha érdektelen is lenne számukra. Így aztán a rendszerekre épülő oktatási tematika kidolgozása az oktatókra hárul. A szoftverekkel összefüggő felkészültségük az esetek többségében „szabadon választott”, vagyis a cégek által ritkán felügyelt, ez utóbbiaknak erre nincs is felhatalmazásuk. (Egy későbbi cikkből kiderül majd, hogy ellenpélda is akad, elsősorban a „brand” védelmében.) Az említettek főként az üzleti megoldásokat az oktatásban felhasználó gazdasági karok, szakok jellemzői.

Lehetőségek

Az együttmĹąködésre kész felsőoktatási intézményekben minősítések megszerzését kínáló képzésekre is adódik lehetőség. Az erre nyitott hallgatók fakultatív tárgyak vagy belső tanfolyamok keretében ingyen tehetnek szert az oktatóközpontokban és az informatikai vállalatok saját képzési programjai keretében már csak százezres nagyságrendĹą tanfolyamdíj ellenében elsajátítható tudásra. Finanszírozásukat a jelentős kedvezményt élvező egyetem, főiskola, illetve a cégek vállalják magára. Az oktatók számára a többnyire angol nyelvĹą, a laborgyakorlatot is tartalmazó tananyag átadásán túl általában ingyenes (a vidékeiknél a szállás- és útiköltség miatt mégis kiadással járó) oktatást is szerveznek. A hallgatóknak tartott órák általában magyarul folynak, így az ezekre való felkészülés a fentieket figyelembe véve összetett és időigényes. (Az oktatókkal kapcsolatos kérdésekre választ keresve később erre is kitérünk.)

A mĹąszaki jellegĹą képzést nyújtó egyetemek arra hivatottak, hogy a létező és kurrens technológiák mindegyikét megismertessék a hallgatókkal, de ez nem jelenti, hogy ne lennének a technológiákat illetően egyenlőbbek az egyenlők között. Az SZTE TTIK például a nyílt forráskód elkötelezettje. Az egyetemi projekteken túl a cégekkel közös k+f projektjeik többsége is ezen a technológián nyugszik. A hallgatók teljes körĹą tájékoztatása azonban a módszerek, termékek, technológiák összehasonlítását is megkívánja, még akkor is, ha a támogató cégek nem mindig nézik ezt jó szemmel. Ezért az egyetem, a technológiák egyensúlyának megteremtése céljából, az ODF Allience-tagság mellett .NET-kompetenciaközpontot is mĹąködtet.

Mozgatórugó

A gazdasági karok vállalatirányítási, vezetői információs, üzletiintelligencia- stb. rendszerekről szóló előadásain hallottakat szemléltető laborfoglalkozásokon tulajdonképpen mindegy, milyen gyártó rendszerén igyekeznek elsajátítani a gyakorlati fogásokat a hallgatók. Nem a konkrét rendszerek, hanem az alkalmazásuk elveinek, az integráció lényegének megértése, az üzleti folyamatok megismerése az elsődleges. Későbbi elhelyezkedésük szempontjából ugyan célszerĹąbb lehet, ha a laborokban a hazai piacon elterjedtebb alkalmazások állnak rendelkezésükre, ám az elméleti órákon hallottak prezentációjára az itthon kisebb piaci részesedésĹą vagy a hazai fejlesztésĹą szoftverek is megfelelnek. A vállalatirányítási rendszereket véve példaként, igaz, hogy a hazai nagyvállalatoknál elsősorban Oracle- és SAP-alkalmazások futnak, de a kkv-knál az SAP kis- és középvállalati megoldásai, az Epicor valamint a Microsoft rendszerei mellett számos hazai fejlesztésĹą és itthon kevésbé ismert, főként német rendszer is üzemel. Ezért elsősorban a szoftverek forgalmazói számára fontos a hosszabb távon üzleti haszonnal kecsegtető egyetemi, főiskolai jelenlét, így ők a kapcsolatfelvétel gyakoribb kezdeményezői.

A cikksorozat következő részében, témánkkal kapcsolatban, a hallgatók befogadókészsége, -képessége és az oktatók felkészültsége kérdéseire keressük a válaszokat.